valami készül

Update:
A Valami megérkezett!

Az objektum ezzel a furcsa domború formájával csábíthat, hogy ráálljanak, megmozgassák, én legalábbis biztos kíváncsi lennék. Viszont ha ráugrálnak, esélyes, hogy eltörik. Nem tudom előre, a felirat csökkenti, vagy növeli ennek az esélyét.

Elvinni nem volna egyszerű, remélem megmarad addig, amíg lesz időnk folytatni vele a  munkát. Mostanában itt megint mindenfélét ellopnak a környéken. Néhány sarokkal odébb kiásták és elvitték a frissen ültetett bokrot, a szebb virágokat rendszeresen kilopják az előkertekből. A napokban a szomszéd lány kis virágágyásából a tégla szegélyt lopták el, hogy erre tegyék az autót, aminek a kerekeit vitték egy éjszaka.

Szóval vannak kétségeim.

kertvárosi ősz

A tegnapi bejegyzésben jó és rossz tapasztalatokat emlegettem, legyen most itt lehető rögtön egy friss jó, arról, hogy mennyire inspiráló ha más is dolgozik, és valahogy ha megvan a figyelem, azonnal beindul az egymástól tanulás odavissza pingpongja.

Nyár elejétől figyeltem, hogy a Tahi út és a Göncöl utca sarkán milyen szépen alakul a kapu körüli kert.  Akármelyik irányból jön az ember, rögtön feltűnik. Az elhanyagolt, lekoptatott poros kis semmiben először egy kőkeretet alakítottak ki. A járda pereme mellett a beton alapot is részben fel kellett törni. Ezt a gép- és tapasztalatigényes nehéz fizikai munkát szakember végezte. Aztán a megemelt keretben egy földcserét is csináltak. A friss termőföldben a méltatlanul sztárolt íriszek mellett gyorsan sűrű bokrokká növő egyszerű egynyári virágok kaptak helyet, ezeket már a lakók ültették. Nem is kellett sokat cifrázni, szépen elburjánzottak, annyira volt csak szükség, hogy néhány vállakozó kedvű néni viszonylag rendszeresen megöntözze. A háznak van közös slagja, amit a lépcsőházi kukatároló csapjára lehet kötni.

A részleteket a nénitől tudtam meg, akit épp gyomlálás közben találok. Én dícsérem a látványos változást és a virágokat, amire ő rögtön elmondja, hogy hát a szomszéd kertből tanulták, hogy ne maradjon már ilyen semmilyen az övéké sem akkor. És mutat nagy ívben Gáborék háza felé, ahová a levendulákat, gránátalmát, fügefát ültettük. Nem akartunk lemaradni – kanyarodunk kissé a munkaversenyek irányába.
Mi pedig meg tőlük tanultuk, hogy mégis érdemes lesz ezt a műkő szegélyt megcsináltatni, amitől úgy ódzkodtunk eleinte, de teljesen használható, és nem túlságosan buherált megoldásnak látszik.

Tettem egy ígéretet, hogy nyomtatok a fényképből, remélem tetszeni fog ebben a mozaikos formában.

ps.: aki tud egy jó nyomtató helyet a környéken, az kommentelje be bátran, mert nemrég tűnt fel, hogy már a Copy General is elköltözött a Váci útról!

Elmaradások, teljesítések és tervek

Sápadtra szűrt reggelekkel, finom ezüstös szitálással, föld- és avarillattal köszön be az ősz. A cinkék csapatosan érkeznek az etetőre, meg fürdeni az itatóban. Egy nap alatt kipancsolják a vizet, minden reggel újratöltöm nekik.

Mi történt idén?

Sajnos a 2012-es év megpróbáltatásai a blogszerzőket és ezen keresztül az Ültess egy fát blog projektjeit sem kerülték el. Főleg akkor szomorú, ha a tavalyi lendületes fejlődéssel hasonlítjuk össze. Nézzük most mit lehet tenni, próbáljuk azért menteni a menthetőt, és ellentartani a rossznak.

Az ingyenes önkéntes munkára, kertészkedésre, szervezésre, tervezésre fordított időnket és lehetőségeinket alaposan megnyirbálta ez az év.

Pedig a tavasz nagyon szépen indult, takarítottunk, metszettünk, ültettünk újabb bokrokat, homoktövisekkel gazdagítottuk a megkezdett sarkot. Sokat fényképeztük a virágos előkerteket a környéken. Bizakodva néztük,hogy mások is dolgoznak, a Tahi úton szép kis fakerítések készültek a kertek köré több háznál. Nagyon tetszik, hogy gyümölcshozó bokrokat, málnát, szedret, szőlőt, fügét,  néhol még paradicsomot is ültettek a kertekbe. Egyre inkább úgy látom, hogy ebbe az irányba volna jó továbbindulni. Mi is ültettünk a Tahi 42/b-nél néhány málnabokrot, lelki szemeinkkel már kis kosárral gyűjtögető gyerekeket láttunk a közeli jövőben...

Az önkormányzat fejlesztésként megépíttette az átlós utat a művészháztól a buszmegálló irányába, és tovább terjeszkedett a parkoló burkolata is. Sajnos nem korrigálták azt az átgondolatlan kialakítást, hogy művészház két oldalán a járda épp nekivezet a parkolóhelynek, ami főleg a babakocsival vagy biciklivel érkezőnek probléma.

Nyáron a súlyos aszály nagy károkat okozott a tavalyi ültetésű növényeinkben, és a helyzetet rontotta, hogy különböző okokból nem tudtunk öntözni sem. Itt erősen visszaütött, hogy nem sikerült olyan embereket gyűjteni segítőnek, akik a házban, vagy egészen közel laknak, és lehetne rájuk számítani a munkában, akár együttdolgozásról, akár átmeneti helyettesítésről volna szó. A Tahi út 42/b-ben sokkal jobb a helyzet, itt a lakók között is van, aki rendszeresen öntözi a kapu körüli kiskertet, a többi növénynek is van alkalmi, vagy rendszeres gondozója, és Gábor a nyári éjszakákon kannából körbeöntözte a forróságban senyvedő bokrokat, fákat. A Máglya közben még az öntözőhálózatot is sikerült rendbehozatni, de itt sajnos nem kerültek olyan érdeklődők, akik segíteni tudtak volna az öntözésben. Az önkormányzat által ültetett két nyírfa kiszáradt, és a saját ültetésű növényeink is elég kutyául vannak.

Hogy mégsem teljesen reménytelen a helyzet, azt abból gondolom, hogy a növénytámasztó karókat valaki időnként megigazította, és a fűzfát is hozzákötözték a cölöphöz, ami támasztja. Titkos jóakaró.

Mi lesz még?

Most a szinte érintetlenül meglévő pályázati pénzt szeretnék arra a fejlesztésre elkölteni, amit még tavasszal terveztünk, ez pedig a Máglya köznél az, hogy a trafóház körüli ágyást rendbe tesszük. Itt kertépítő vállakozó segítségére is szükség lesz, szegélyt építeni, földet rendelni, kitakarítani, ha a pénzből futja, egy alacsony kerítést is készíttetni. A Tahi 42/b-ben a tönkrement sövénybokrokat szeretnénk pótolni, illetve továbbépíteni a sövénysort a két ház között. Timi kezdeményezésére néhány virágágyást is szeretnénk építeni. Benne járunk a novemberben, a héten kapunk árajánlatot a kertépítő és kertfenntartó munkákat végző vállakozótól, aki a személyes találkozón nagyon szimpatikus, alapos és segítőkész volt. Erről, ha meglesz, részeletesebben is beszámolunk. Valószínűleg novemberben lezajlik majd a munka, a ránk eső része, ha lesz még idén alkalom, szokás szerint a hétvégékre esik, ha valaki kedvet érez segíteni, örömmel várjuk, pontosabb időpontot itt a blogban közlünk hamarosan.

A pályázati pénzről ismét
Mivel a kérdés többször felmerült, újra megírom ide a pályázat elvi működését.
A pályázat nyílt és nyilvános, amivel kapcsolatban az önkormányzati cég honlapjáról tájékozódtunk.  Bármelyik kerületi társasház részt vehet benne. Ennek alapján írtuk meg a pályázatot 2011-ben és 2012-ben lakóként ketten, önkéntesként, saját kezdeményezésből a Máglya köz 5-9. és a Tahi út 42/b nevében.
Benyújtani nem magánszemélyként, hanem az adott társasház nevében lehet, a közös képviselő aláírásával.
A pályázat célja, úgy tűnik, a közterületi zöldfelületek minőségének a javítsa ÉS együttműködések erősítése a lakók és lakók, ill lakók és önkormányzat között. Ez a támogatási forma elég népszerű is egyébként, és a környéket járva és fényképezve azt hiszem látványosan növeli az kertgondozó lakók aktivitását is.
Az elnyert pénzt növényekre és kertészeti szolgáltatásokra lehet fordítani, a részleteket a fentebbi linken meg lehet találni.
A pályázat utólagos finanszírozású, ami azt jelenti, hogy tavasszal az önkormányzat megmondja, mennyi pénzt adtak, ezt a társasház a saját vagyonából meghitelezi, ebből a keretből lehet költeni, majd ősszel az önkormányzat a számlák alapján utalja a papíron elnyert összeget.
Az eddig felhasznált pénzekkel kapcsolatban részletes elszámolást tartalmaz a blog, amelyeket költség, költségösszesítés címkék alatt lehet megtalálni (címkék a blogban jobboldalt).
Ezekből és a blogból az is kiderül, hogy a kapcsolódó összes tervezési, szervezési, dokumentációs  és fizikai munkát saját kedvből, díjazás nélkül csináljuk.
Tehát hasonlóan meggyőződésből és az eredmény kedvéért dolgozó segítőkre volna szükségünk.

Mindezt két fő okból foglaltam itt össze újra.
Elsősorban, hogy egy kicsit bíztatást adjak azoknak, akik esetleg pályáznának. Rossz tapasztalatokra épülve erős a közvélekedés, hogy bármilyen ügy elintézéséhez csókosnak kell lenni. Ehhez nekünk nem kellett semmi ilyesmi, hanem teljesen külsősként néhány egyszerű formai követelmény betartásával le kellett írni, hogy mit vállalunk, mit szeretnénk csinálni. A két-három év alatt néhány rossz, és sok jó tapasztalatunk is van a hivatallal és a lakókkal kapcsolatban is, szóval nehéz, de nem reménytelen.
A másik, hogy teljesen világosan tisztázzam, ezzel a munkával nem pénzt keresünk, hanem ingyenmunkát adunk egy olyan ügyhöz, amit hasznosnak gondolunk. Ha úgy tetszik, egyfajta romantikus luxus.

Kora nyári kerti munka a Máglya közben és a Tahi utcában

A múlt vasárnap, június harmadikán megint jó sokat dolgoztunk, Szilvi ajánlotta, hogy szívesen jön segíteni, de előtte kicsit tegyünk rendet az ő lépcsőházuk előtti elhanyagolt előkertben is. A délelőtt közepére Gábor is talpra vergődött a szombat éjszakai munka után, hárman már elég látványosakat haladtunk.
A Tahi utca házaira a gyors tempóban szépülő előkertek a jellemzőek – készül is épp erről egy poszt sok képpel –, de éppen ez a ház nagyon vegyes képet mutat. Van kifagyott sövénysor, felnyurgult bokrok, kiültetett, kiszáradt, majd valamilyen megfontolásból lecsonkolt karácsonyfa, de van lenyűgöző tűciprus, sok elöregedett rózsatő, és vadul burjánzó mindenféle egyéb is. És persze a legtöbb helyen az ablakból kihajigált csikkek kupacai. Jöjjenek a képek.

A póruljárt karácsonyfa, nagyon szomorú látvány, ezt már régebben egyszer lefényképeztem. Kicsit úgy festett, mint egy megkínzott vudu báb. Otthagytuk, kívül esett a mostani területünkön.

Itt egy óriási fügebokor állt évtizedeken át (az egyik jelenlegi lakó nagypapája ültette), míg az egyik szomszéd hirtelen váratlan és indoklás nélkül kivágta. A helyén rengeteg fiatal hajtás nő. Viszek majd egyet-kettőt a Máglya közhöz.


A füge mellett sűrűn borítja a talajt a terjeszkedő gyöngyvirág.



Nekem még mindig meglepő azt tapasztalni, hogy mennyi munkát tud adni már néhány négyzetméternyi zöldterület is. Összegereblyéztünk több nagy zsáknyi szemetet, visszavágtuk az elvirágzott íriszeket, kiszedtük a gyomokat, itt-ott metszettünk, de így májusban már csak keveset. Fokozatosan kibontakozott a korábbi struktúra, valaki néhány terméskőből egy körülbelül méternyi hosszú útnak, néhány virággruppnak épített szegélyt.


Ahogy kivágtunk a mindent beborító elvadult cserjéket, folyondárokat és a vadon kihajtott kis dióhajtásokat, meglepő növények kerültek elő. Az árnyékliliomok ránőttek a kövirózsákra, igazi furcsa pár. A kövirózsáknak egy fokkal naposabb helyeket kerestünk.


Többen érdeklődtek miközben dolgoztunk.
Igazi felüdülés volt, hogy nem azt mondták a arra járók, hogy ugyan hagyjuk, nem érdemes - mint amit a Máglya közben szoktak - hanem hogy legközelebb szívesen jönnének segíteni. Eső után köpönyeg, Szilvi készített is egy kiírást, a következő alkalmakra számítva.


Szeretem, mikor – még ha gereblyét nem is vesznek a kezükbe –, de megállnak az emberek néhány barátságos szóra. Érdekes, hogy miért kedvesebbek és nyitottabbak a Tahi utcában, és sokkal barátságtalanabbak és gyakran agresszívek a Máglya köz környékén a lakók, furcsa lenne, ha a lakások méretében vagy minőségében meglévő hajszálnyi különbség, és az ezáltal megjelenő szociális különbség lenne az ok, remélem, hogy nem így van, de furcsa mindenesetre.
A Máglya közben már sokkal fáradtabbak voltunk, most nem is fényképeztem, viszont kihordtuk a helyükre a zöldhulladékos zsákokat, öntöztünk, ástunk egy kis vízgyűjtő árkot a tavaly ültetett sövénysornak, karókkal kerítettük körbe a veszélyeztetettebb cserjéinknek, bokrainkat (a gránátalma remekül érzi magát), aztán mentünk is, István már várt a késői ebédre sütött harcsával.

munka, május

ismét rengeteg mindent ültettünk. főként
- mogyorót
- málnát
- magnóliát
- homoktövist.
A perzsa varázsfa elképesztő fejlődésnek indult, már látom, amint ő hordozza az emlékét kétszáz év múlva, hogy itt éltünk, és nem hiába. Nagyokat pislogok a lelki szemeimmel. Nyírtunk sövényt, metszettünk, gereblyéztünk, öntöztünk karóztunk. ide-oda vonszoltunk nehéz dolgokat.
mindezt betetőzve egyikünk elhagyta a telefonját a fűben, másikunk kizárta magát a lakásból.
aztán megvacsoráztunk képek holnap (az ma).

Megkésve, de felkerültek végül a képek, a május elején végzett munkákról: 

mainap

a ligetből hazafelé biciklizve megálltam Gáborék házánál körülnézni a kertben. Szerencsés órában, mert így találkoztam Tímeával, aki a ház észak-nyugati oldalán éppen egy kis virágoskertet fejlesztett az ablaka alatt.


és a közeli pad két oldalára is ültetett néhány virágot. Kis téglakeret jelzi a szimbolikus határokat, kérdés mennyire fogja ez megvédeni őket. Talán ha a nénik alakítanának egy védnöki kört, és szemmel tartanák…






és ráadásul Tímea azt is mondta, hogy már tavaly látta a felhívásunkat a közös kertészkedésre, és idén szívesen jönne segíteni is. És ismerte a KÉK közösségi kertes próbálkozásait is, és, és, és… A saját házunkban tapasztalt közöny után a legapróbb bíztató jelektől is fel vagyok dobva, nemhogy egy ilyen véletlen találkozástól.

Közben még körbefényképeztem pár dolgot.

Az előkertbe néhány hagymás virágot, és árvácskákat ültettek, ez már önálló akció, nem nekünk kellett intézni. A mulcsot fel kell kicsit újítani, még van a pincében egy-két zsák tartalék, éppen a tavaszra gondolva tettük félre. A gránátalma nem biztos, hogy megmarad (most jut csak eszembe, hgoy meg se néztem közelebbről) a füge viszont szép és erős.

A kapu két oldalán a konténerekbe ültetett növények egyre szebbek, látszik, hogy öntözik is őket, és valaki egy jobb napokat látott kiskacsát is elhelyezett az egyikben. Itt les.


Visszavágtam a sárga somot. A mogyoróbokorhoz nem nyúltam, azon azt láttam, hogy tavaly pont jól metszettük, most szépen alakul a friss hajtásaival. A többi bokor is nagyon kedvesen visszaigazolta, hogy kezdők és kísérletezők vagyunk, de teljesen jó úton indultunk metszéssel. nagyon tetszik ahogy engedelmesen sűrűsödik, alakul a formájuk.








A locsolás a legtöbb növénynek nagyon hiányzik, utoljára a februári hó volt komolyabb csapadék, de az régesrég eltűnt már. Sajnos az öntözőrendszer felújításával itt nem haladt semmit az önkormányzat, és kérdés, lesz-e belőle egyáltalán valami. Enélkül viszont a sövény, amit az északi oldalon ültettünk, teljesen kiszáradt, ez kidobott pénz.

Tavaly nyáron egy hosszú munka után, amikor nagyon elfáradtunk, itt ettük a fantasztikus és forró thai levest, és az a két nagy fa adott hűsítő árnyékot, amiknek néhány hete hűlt helye. Bár nincs nagy forgalom, de zajt és por is fogtak az utca felől, és zártabbá, intimebbé tették a mögötte lévő kertrészt. Gondolom legközelebb olyan 30-40 év múlva ehetünk alattuk újra, ha most gyorsan elültetjük.




ez volt a magnóliabokor. hát, ennek annyi. a kertészetben igyekeztünk úgy válogatni, mikor vettük, hogy ne csak egy valamilyen darab legyen az adott árkategóriában, hanem egy kicsinek is szép formájú, arányos növényke.


A Máglya köz parkoló felőli oldalán az egyik korallberkenye rettenetesen megviselt állapotban van. Gondolom az öntözés elhanyagolása sem segített neki, de mivel a többi sokkal jobban néz ki, talán a lépcsőházban lakó kutyák is az okai lehetnek.

mainap

hosszú szünet után talán nem is illene szomorú hírekkel indítani, de most ez esik kézre, kis összefoglaló következik, főleg a téli pusztításokról.

Gáborék háza, a Tahi utca 42 elől egyik reggelre ellopták azt a kis örökzöld cserjét, ami egyszer már sikeresen túlélte a szomszédasszony átültetési akcióját, és épp kezdett volna felébredni a tavaszra. Tudtuk, hogy ilyesmivel számolni kell, sokan vannak, akik nem haboznak elvinni, ami épp megtetszik nekik, de azért rosszul esik persze. Ennél rosszabbul járt a kis magnóliafa, amit a dekorativitása miatt a legjobban féltettünk a tolvajoktól. De nem érte meg a virágzást, mert most a napokban összetörték, Gábor szerint leginkább úgy néz ki, mintha biciklivel keresztülhajtottak volna rajta.

A Máglya köz másik oldali udvarában a raklapokból épített rekeszekben továbbra is gyűlik a szemét, ha lesz időnk ezt ki kell takarítani megint, aztán meglátjuk, talán elbontani az egészet.

Az egyik kivágott fa tönkjén újraindultak a hajtások tavaly, valaki egy ihletett pillanatban fel is díszítette. Sajnos, hogy a kreatív ötletet a növény sínylette meg, de hát mindennek ára van.

A lomtalanításból is maradt itt ez-az

Van azért jó is, ide például valaki elkezdett ültetni, gondosság látszik a kifeszített zsinegen is. De hogy ki fog-e hajtani, afelől kétségeim vannak, mert csontszáraz az egész, ezeket a vékony botocskákat jó lett volna öntözni néha.

viszont. ilyen szép volt a délutáni fény nemrég, amikor még ennél is sokkal tornyosabb felhőket kergetett a szél. és nemsokára lombosodnak a fák, helyrehozzuk a régi virágágyást, megmetsszük a bokrokat, ha lesz pénz, akkor folytatjuk a sövények telepítését...

...

az előkertekbe tervezett termőföld-rendeléssel kapcsolatban ígérete szerint hétfőn délelőtt fog visszahívni a főkertes ügyintézőnő. Kicsit csodálkozott, hogy nem követelek, hanem vásárolni szeretnék.

munka, október

Vasárnap reggel a kertészetben kezdtünk, vásároltunk még néhány korallberkenyét, és sövénynek nevelhető bokrokat. Egy olcsóbb és egy komolyabb metszőollóval pótoltuk a tavasszal vett Fiskarsot, aminek egy óvatlan pillanatban lába kelt.

Vettünk fenyőkéreg mulchot is, egyelőre a Tahi úti előkertbe terítettük belőle. (Talajtakarásról bővebben)

Itt az a szomszédasszony, aki korábban teljesen elzárkózott attól, hogy a lakók közösen megbeszéljék, mit szeretnének ültetni, meglehetősen beledolgozott a területbe, amellett, hogy a saját növényeit kihúzkodta, valamilyen szisztéma szerint átültette szinte az összes növényünket. Ennek talán az az oka, hogy az egynyári, idényjellegű virágok cserélgetéséhez szokott, de sajnos az évelőket sem kímélte. Szerencsére a fügéhez és a gránátalmához eddig nem nyúlt.

Nehéz megérteni ezt a gyakran tapasztalt hozzáállást, hogy miért barátságtalan valaki az első pillanattól kezdve egy olyan helyzetben, amikor valami jó dologban együttműködve lenne lehetősége részt venni, anélkül, hogy ez tőle bármilyen nemakarom befektetést kívánna.

A nyírfát nemrég lekentük a sebkezelővel - frissen olyan színe volt, mint a legvadabb lila temperának, mostanra fekete, kemény, viasz-szerű kéreg lett belőle - , kár hogy nem korában jutott rá idő, de azt hiszem még így is számít neki.

Vásároltunk még száz közterületi zöldhulladékos zsákot is, ez elsőre soknak tűnik - főleg a költsége miatt - , de figyelembe véve, hogy a múltkor egyetlen nap alatt majdnem ötven zsákot töltöttünk meg kerti hulladékkal, még talán kevés is lesz tavaszig.

Végül délután befejeztem a sünöknek épített rekeszt.

Az alábbi képek nagyrészt korábbiak:

még be kell férnünk a zsákmány mellé 

 

a nyári szárazság után egy-két alkalommal megöntöztük az új növényeket

A vízhálózatot sajnos az önkormányzat tavaszi ígéretei ellenére több kör lefutása, telefonos egyeztetések, és email-ben tett megoldási kísérletek után sem sikerült beüzemelni, így az őszi ültetés után lépcsőház vizével kellett meglocsolnunk a friss bokrokat. Ezzel nem is a költség a legnagyobb probléma, hanem a korrektség. Mindenképp el akartuk azt kerülni, hogy egy lépcsőház lakói finanszírozzák a kert öntözését, ahová körülbelül tíz lépcsőház lakásai néznek. Az év elején történt egyeztetésekkor jeleztük is az önkormányzat felé, hogy a fejlesztések legelső lépcsőjének a vízhálózat helyreállítását tartjuk, és ebben az önkormányzat szakemberei úgy tűnt egyet is értettek, sőt miután egy fogadóórán az alpolgármester asszonnyal is beszélgettünk, váratlan gyorsasággal el is kezdődtek az erre irányuló munkák. Erről a blogban korábban már beszámoltunk. A részleteket nem követtük egy darabig, annyi azonban így is látszik, hogy a munka minden egyes fázisban újra meg újra elakadt, és még októberben sem sikerült a kerti hálózatról öntözni, hiába vettünk meg hozzá minden szükséges felszerelést, kiegészítőt.

a Tahi úti előkert október közepén

 új sövény kezdeményei a Tahi út 42/b Hajdú köz felőli frontjánál

a tavalyi borostyán-telepítési kísérlet után vadszőlővel próbálkozunk

lassan, de határozottan növekszik a cserszömörce

somok

a homoktövis kétlaki, a javasolt telepítés három-négy nőivarú növényhez legalább egy hímivarú. így tettünk. remélem megmaradnak, ha így lesz, egy gyönyörű gyógynövénnyel gazdagodunk. a madarak is szeretik. egyelőre elég elárvultnak tűnnek.

gránátalma

új babérmeggy bokrok a Máglya köznél

 

a még most is virágzó boglárka a költöztetés megrázkódtatásai közt ledobálta maradék díszeit, de tavasszal reméljük erőre kap

A növényeken többnyire rajta hagyjuk a kertészeti címkét, ami a neve mellett az árát is tartalmazza, ez egy olyan apróság, ami a projektünk nyitottságát és átláthatóságát szolgálja.