mainap

a ligetből hazafelé biciklizve megálltam Gáborék házánál körülnézni a kertben. Szerencsés órában, mert így találkoztam Tímeával, aki a ház észak-nyugati oldalán éppen egy kis virágoskertet fejlesztett az ablaka alatt.


és a közeli pad két oldalára is ültetett néhány virágot. Kis téglakeret jelzi a szimbolikus határokat, kérdés mennyire fogja ez megvédeni őket. Talán ha a nénik alakítanának egy védnöki kört, és szemmel tartanák…






és ráadásul Tímea azt is mondta, hogy már tavaly látta a felhívásunkat a közös kertészkedésre, és idén szívesen jönne segíteni is. És ismerte a KÉK közösségi kertes próbálkozásait is, és, és, és… A saját házunkban tapasztalt közöny után a legapróbb bíztató jelektől is fel vagyok dobva, nemhogy egy ilyen véletlen találkozástól.

Közben még körbefényképeztem pár dolgot.

Az előkertbe néhány hagymás virágot, és árvácskákat ültettek, ez már önálló akció, nem nekünk kellett intézni. A mulcsot fel kell kicsit újítani, még van a pincében egy-két zsák tartalék, éppen a tavaszra gondolva tettük félre. A gránátalma nem biztos, hogy megmarad (most jut csak eszembe, hgoy meg se néztem közelebbről) a füge viszont szép és erős.

A kapu két oldalán a konténerekbe ültetett növények egyre szebbek, látszik, hogy öntözik is őket, és valaki egy jobb napokat látott kiskacsát is elhelyezett az egyikben. Itt les.


Visszavágtam a sárga somot. A mogyoróbokorhoz nem nyúltam, azon azt láttam, hogy tavaly pont jól metszettük, most szépen alakul a friss hajtásaival. A többi bokor is nagyon kedvesen visszaigazolta, hogy kezdők és kísérletezők vagyunk, de teljesen jó úton indultunk metszéssel. nagyon tetszik ahogy engedelmesen sűrűsödik, alakul a formájuk.








A locsolás a legtöbb növénynek nagyon hiányzik, utoljára a februári hó volt komolyabb csapadék, de az régesrég eltűnt már. Sajnos az öntözőrendszer felújításával itt nem haladt semmit az önkormányzat, és kérdés, lesz-e belőle egyáltalán valami. Enélkül viszont a sövény, amit az északi oldalon ültettünk, teljesen kiszáradt, ez kidobott pénz.

Tavaly nyáron egy hosszú munka után, amikor nagyon elfáradtunk, itt ettük a fantasztikus és forró thai levest, és az a két nagy fa adott hűsítő árnyékot, amiknek néhány hete hűlt helye. Bár nincs nagy forgalom, de zajt és por is fogtak az utca felől, és zártabbá, intimebbé tették a mögötte lévő kertrészt. Gondolom legközelebb olyan 30-40 év múlva ehetünk alattuk újra, ha most gyorsan elültetjük.




ez volt a magnóliabokor. hát, ennek annyi. a kertészetben igyekeztünk úgy válogatni, mikor vettük, hogy ne csak egy valamilyen darab legyen az adott árkategóriában, hanem egy kicsinek is szép formájú, arányos növényke.


A Máglya köz parkoló felőli oldalán az egyik korallberkenye rettenetesen megviselt állapotban van. Gondolom az öntözés elhanyagolása sem segített neki, de mivel a többi sokkal jobban néz ki, talán a lépcsőházban lakó kutyák is az okai lehetnek.