délután nagy nehezen szakítottam két órát arra, hogy megmetsszem az ősszel a kapu elé ültetett sövénykezdeményeket. Aztán meg ha már benne voltam, öntöztem is egy kicsit, mert kezdtek elszáradni. Meg szedtem szemetet, meg metszettem ami épp útba esett, és nagyon kérte. Ebből az alkalomból kaptam hideget, meleget egyaránt. Konkrétan a szomszéd öregasszonytól hogy nyilván nekem nincs férjem, sem két gyerekem, és úgy általában más dolgom sem, mert akkor higgyem el, otthon takarítanék, és nem itt vagdosnék. Azonban metsszem már vissza az ő ablaka alatt is a bokrokat, mert ő tudja hogy a közös képviselő ezért rengeteg pénzt kap, mert látta (!). Aztán egy bizonytalan mozgású férfi állt meg, hogy ugye én vagyok-e az, aki azt mondja, hogy meg kell védeni a fákat, meg szokták is látni, amint éppen megvédem, és hát akkor tényleg én vagyok az, hogy ő ezt nagyon köszöni, de tényleg. Aztán elmesélte, hogy ő egyszer beszélgetett is egy fával, de mivel akkor is be volt rúgva, közben kirabolták. Hogy vasesztergályos volt a Lángban, de az anyukája az tüdőgyógyász. Hogy higgyem el, hogy ott rontotta el az életét, hogy elvette a Pannit, a Tripoliszból. Meg még más efféle dolgokat. De ő micsoda bika gyerek volt, higgyem el. Meg a többiek is. Mindenkit megvertek. Mindenkit megvédtek. Mindeközben sűrűn kért bocsánatot, amiért most is be van rúgva, meg az összekötő elemként befűzött káromkodások után is. Hogy igazán ne haragudjak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése