patakpart

View Angyalföld in a larger map

Befejezték a Thälman-utcai lakótelep építkezését. Ebből az alkalomból újabb 1108 lakásba költöztek be a boldog tulajdonosok. A telepen két iskola, egy óvoda és egy bölcsőde, valamint egy modern pedagógiai megoldás alapján felszerelt játszótér áll a gyermekek rendelkezésére. - adta hírül az MTI 1961-ben.

fotók innen

mai madaras

tegnapelőtt éjjel valami madár csodásan énekelt egy fa tetején, amerre mentem. de nem tudom miféle volt így tél elején, ez csak az apropó, hogy mutassam, mit ír Miskolczi Gáspár a sármányról:

A SÁRMÁNYKA is csak kisded Madárka, mint a Pacsirta, fellyül a hátacskája mintegy hamu színű, begyi és hasa pedig szép sárga, ahonnét nevezetét is vötte. Sármányka: mintha mondanád Sárgácska. Esméretesebb mintsem csudálkoznunk kelljen rajta, melly igen szépen énekeldegel. Némelly Orvos Doktorok úgy ítélnek felőle, hogy az embernek titkos természeti gyönyörködése légyen a Sármánynak szavában, úgyhogy a Sármányka szava és éneklése csuda, melly igen megújítja s könnyíti az embernek agyvelejét. Magának azon mód rak fészket mint a Rigó és a Szarka, lenből, gyapjúból és kősziklán termő selyem forma lágy fűből, mellyet nagy nehezen mind gyökerestől kiásván, úgy hordja az ő fészkébe. A többit akárki is kitanulhatja a Sármány körül való mindennapi szemmel láthatásból.

(Egy jeles vad-kert)

kép a vasuta

...

A héten egy nagyon érdekes, közösségi kertészet témájú beszélgetésen voltam a Sirályban, szeretnék róla írni hamarosan, amíg még friss, csak nem volt annyi időm, hogy összerakjam mit is gondolok. hamarosan.

nyírfaliget

ezt a kis nyírfát hozták a gödörbe.

a madártani és természetvédelmi egyesület hétvégi programajánlója

az egyesület programjai nagyon népszerűek szoktak lenni, ebben a jó társaság, az ennek következtében kialakuló jó hangulat, és a közös munka öröme miatt. az invitáló levél következik alább:

fotó innen

Az MME Budapesti Helyi Csoportja által szervezett programjaink során másodszor végzünk természetvédelmi élőhelykezelést a csepeli Tamariska-domb Természetvédelmi Területen. A helyi védettségű, homoki gyepeket rejtő élőhelyen az elmúlt évtizedekben igen erőteljesen elterjedtek az úgynevezett tájidegen - vagyis Magyarország flórájára eredetileg nem jellemző - fásszárú fajok, melyek szinte teljesen kiszorították a területről az értékes és igen fajgazdag homoki élőhelytípusokat. 2010-ben emiatt úgy döntöttünk, hogy az illetékes szervezetek munkáját kiegészítve megkezdjük, illetve bizonyos területrészeken folytatjuk a nem őshonos növényfajok visszaszorítását, mellyel a gyepek terjedését segítjük elő.

A tevékenységünket 2011. december 3-án, szombaton, esőnap esetén, december 4-én vasárnap szervezzük meg. Akik ismerik a területet, azokat a védett terület északi oldalán található Gázcseretelep bejáratánál várjuk 9 órától. Akik azonban szeretnék a segítségünket igénybe venni azokat nagy szeretettel várjuk Csepelen, a Szent Imre téri buszvégállomásnál fél 9-kor. A találkozó helyszínét a belvárosból legkönnyebben a csepeli HÉV-vel lehet megközelíteni, melynek menetrendjét a következő helyen lehet megtekinteni: http://www.bkv.hu/hev/H7_csepeli_hev.html Itt a 148-as buszra szállva http://www.bkv.hu/busz/148.html a Borz út nevű megállóig utazunk, majd az Orgonás utcán besétálva fogjuk a dombot elérni és remélhetőleg pontban 9 órakor tudunk a helyszínre érkezőkhöz csatlakozni.
Szokásunkhoz híven a munkában részt vevőknek mi is szeretnénk valamivel kedveskedni: a nap folyamán étellel és itallal próbáljuk a téli hideget enyhíteni, ezen kívül pedig madárgyűrűzési bemutatót is szervezünk az érdeklődőknek.

Motoros és mechanikus kézi szerszámokkal, védőkesztyűkkel természetesen készülni fogunk, de szívesen vesszük a saját eszközök munkába vonását is.

Az élőhelykezelést terveink szerint egész nap végezzük, ezért akik nem érnek rá reggel kijönni, azok is bármikor csatalakozhatnak hozzánk, mindenkit szívesen látunk akár csak egy órára is!

Tartós hóborítás esetén az akciót későbbi időpontra halasztjuk.
 

Üdvözlettel:
Bajor Zoltán

Elnök
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület

Kaptam, megosztottam.

ide már csak a fotója jutott

addig is, amíg a saját ültetvényünk termőre fordul, a civil kertész aktivizmusom elismeréséül, valamint biztatás- és támogatásképpen kaptam a homoktövis-szörpöt. biotermék, Kárpátaljáról. Nagyon-nagyon finom.

found

kármentő

A szomszéd bácsi az ablaka előtti dédelgetett diófáról vágott le ágakat kb két hete, elég rosszkor, mert a megvágott helyeken a fa azóta is könnyezik. Olyan rengeteg víz csepeg ki a sebeken, hogy folyamatosan kis tócsák vannak alatta  a földön. A fasebkezelő gél semmilyen hatást nem tud kifejteni, mert pillanatok alatt lemosódik.
Aki ért hozzá, adjon tanácsot, lehetne-e valamit tenni, hogy a fa ne száradjon ki teljesen tavaszra?
(Egy tanácsot már kaptunk, hogy esetleg purhabbal  - mint gyorsan kötő anyaggal - lehetne megpróbálni lezárni a vágott felületeket, de szívesen veszek további ötleteket, ha valakinek esetleg van saját tapasztalata.)

laza csajozós

street art utopia Pozsonyból

érintésvédelmileg biztonságos ablakdísz adventre

kommentben kaptam az ötletet erre a madáretetési technikára, ki is fogjuk próbálni, mert tipikus hetet egy csapásra

- egyszerűen elkészíthető, olcsó, kedves karácsonyi ajándék

- a megajándékozotton kívül a madarak is örülnek neki

- adventi gyerekprogramnak is jó, játszóházba vagy otthonra. ennek még további plusz előnye, leágazása, hogy nem valami karácsonyinak mondott hungarocell/habszivacs-flitter-csillámpor-ragasztó-gombóccal gazdagodunk, amire csak nagyokat nyelve lehet dícsérő szavakat mondani.

- legjobb karácsonyi dísz kerti fenyőfákra (vagy bármilyen egyéb fákra)

- gerillakertészeknek az éves tevékenykedés folyamatosságát biztosítja, bárhol a városban elhelyezhető.

A készítéshez egy rész megmelegített marhafaggyúhoz legalább két rész magot érdemes adni, hogy dolgozható anyag jöjjön létre. Ezek a kis tarka magok a képeken nagyon vidámak, de felénk a kora télies időben egyelőre nem ilyen maghántolós madarak járnak, hanem csak cinkék, azok konzekvensen a napraforgómagokat válogatják ki, a kölest és egyéb apró cuccot mind itthagyják, ezért én szotyiból fogom készíteni. sózott pirított nem jó.

a beszurkált szívószáldarabok a későbbi felakasztás helyét jelzik,
bölcs előrelátás, nem kell majd egy tűvel kalapálva öszetörni a készterméket

forrás meg forrás

köszönet

Egy múltkori hozzászólás kapcsán elkezdtem gondolkodni, hogy valóban, hányan is csináltuk ezt a munkát. Sokan voltak/vannak, akik egy-egy alkalomra jöttek el segíteni, és ez is nagyon-nagyon sokat számított, enélkül talán nem folytattam volna.

- elsősorban Lajos, aki bátorított, hogy ne csak tervezgessem, hanem kezdjem is el megcsinálni, amit kitaláltam, és a rendszeres részvétel mellett folyamatos figyelmével, szervezési ötleteivel segít.
- Zsuzsa, akivel rengeteg (és rengeteg-féle) közös munkát csináltunk barátságunk eddigi tizenöt évében, és persze hogy eljött fát ültetni :)

- Juci barátnőm, aki az első alkalommal segített a rengeteg szemét összegyűjtésében és az ültetésben

- Attila és Zsófi a mi lépcsőházunkból, akik szintén az első két fa elültetésében, és az öntözésben segítettek

- Gergő, Renáta és egy másik Renáta a kisfiával Zénóval, akikkel az egész teret kitakarítottuk az első ősszel

- egy másik Gergő és Ági, akikkel tavasszal a rózsákat ültettük, és takarítottunk

- Laci, aki nem itt lakik, csak sokszor szokott erre járni, és a többszöri segítségen kívül ma épp egy madáretetőt kaptunk tőle ajándékba

- Gábor, akivel a pályázatokat készítettük a két társasház nevében, és akivel a közös tervezés, és kölcsönös részvétel egymás munkájában azóta is nagyon jól működik

- Bulcsu, aki a sünök várát csavarozta, és a locsolót segített szerelni

- Eszter, akitől a kertjükben útban levő fiatal fákat kaptuk meg ajándékba, és a barátja, aki segített kiásni, és hazahozni

- Erzsi és János, akik a kerti munkán kívül a kapcsolatok létrehozásában segítettek, és utánfutóval elhozták a kertészetből kis kedvencemet, a juharfát

- az öcsém, aki autót igénylő szállításokkal segített be

- a hugom, akivel egy nagy nekifutásra ketten körbetakarítottuk az egész területet másfél hónapja

- anyám, aki különböző növényeket gyűjtött be számomra

- az a hajléktalan, akinek nem emlékszem a nevére, de egyszer kivette a kezemből az ásót, és körbeásta fákat (vízgyűjtés), közben pedig elmesélte, hogy régen egy virágkertészetben dolgozott
- István, aki szólt, hogy nagy kiszerelésű, akciós termőföld van valamelyik barkácsáruházban, és segített is autóval elhozni
- Péter, aki ajánlotta, hogy anyagi támogatással beszáll a virágültetésbe
- Balázs, aki az informatikus konzultáns a háttérben ;>

Összesen tehát 26 embert mozgatott meg eddig valamilyen formában a kertfejlesztés gondolata, és a családtagjaimon kívül másokra nem gyakoroltam érzelmi nyomást annak érdekében, hogy részt vegyenek. Rájuk is csak óvatosan, mértékkel.
Vannak még a talonban lévő felajánlások is, remélem lesz alkalom felhasználni őket.

Továbbá itt van Vali, aki az őszinte lelkesedéssel bátorít, ahányszor összefutunk, valamint néha megsimogatja a kedvenc bokrait, legutóbb pedig azt is felajánlotta, hogy nekem adja néhány régi ruháját. (Gereblyézés közben elég szakadtul nézhetek ki.) Aztán a nénik, akik úgy megörültek, hogy valakit dolgozni látnak, hogy felajánlották, segítenek tartani a hulladékgyűjtő zsákokat. Egy másik néni, aki már olyan öreg, hogy nem tud lejönni a harmadik emeleti lakásából, de hogy mégis segítsen, ledobott nekünk néhány szemeteszsákot. Preisinger Feri bácsi, aki a valahai rózsabokrokat nevelte, és minden elkeseredése ellenére most is gondoz egy kis kertet a Göncöl utca sarkán. Valamint mindazok, akik véleményükkel, ötleteikkel, emlékeikkel és figyelmükkel segítettek, segítenek.

Elképzelhető, hogy lesz ebből még patakparti zenés barbecue.

...

ezért irigylem, akiknek a vakond a problémájuk

(ezt a gödröt nem mi ástuk, a félbehagyott munkán elhelyezett szalag alapján az önkormányzat munkája, a fejleményekről majd tájékoztatok. egyelőre csak a mostoha talajt illusztráltam vele)

...

 

újra megtaláltam

ezt a könyvet, amit szerettem nézegetni gyerekkoromban (egy farmville előtti farmville-rajongó vagyok, úgy látszik)

Franz Böhmig: Kertészkedés egész évben

58. számú jótanács az 1973-ból: Amikor odakinn tombol a vihar és esik a hó, használjuk ki az időt arra, hogy a szakirodalmat olvasgatjuk, így is készüljünk a hamarosan beköszöntő tavaszra. (...)
a stílus kicsit emlékeztet az úttörők (cserkészek stb) 12 pontjára, de ettől eltekintve, épp megfogadom.

ha málnát szeretnénk, azt pl most lehetne elültetni, még novemberben.
azon gondolkodom, hogyan lehetne egy kis konyhakert-félét csinálni tavasszal, néhány jól összeválogatott zöldséggel, fűszernövénnyel, esetleg egy kis gyümölccsel is úgy, hogy megmaradjon legalább beérésig. Mi legyen benne?

ma délelőtt

bírom ezeket a kis gépeket
felírom a bobcat-vezetés mellé a listára
a képen látszik, hogy elég hatékonyan összeszedi a levelek nagy részét, a maradékot összesöpörte egy-két ember fóliára.
ahogy néztem, most talán nem taroltak le mást, ha egyszer kivilágosodik, majd megnézem.

Nikola Rahmé csinálja a leggyönyörűbb bogármakrókat

amiket életemben láttam.

mára már eldőlt, reggeltől estig tart a szürkület,
így fényekből, színekből, ragyogásból összeállított üdvözletét küldi a
Mikrokörnyezet:

a válogatás véletlenszerű volt, még több fotó itt

Mit ültettünk eddig?

ahogy összeszámoltam, magam is alaposan meglepődtem.

igazából nem szeretek táblázatokat csinálni, de néha rákényszerülök, ezért most azzal ellensúlyozom, hogy mindent szépen kiszínezek. Information Is Beautiful :)

Azt hiszem, ez szuper eredmény a két évre vetítve, és a megmaradás aránya is elég jó. Ha figyelembe vesszük a forintban kifejezett értéküket, akkor még inkább elhanyagolhatónak tűnik a veszteség, mivel amik nem maradtak a kertben, azok vagy nagyon olcsón, vagy ingyen érkeztek, a drágább, és ezért kockázatosabbnak érzett növényekben egyáltalán nem esett kár.
De nézzük a tizenkilenc eltűnt tételt bontásban:

A nefelejcset saját zsebből vettem piacon nénintől (emiatt nem teljes veszteségként írom le, a néninek  láthatóan jól jött a pénz) egy ezres volt a kettő, a kis bokrok, amiket újra meg újra ledaráltak a szegélynyíróval az sajnos egyértelműen szándékos pusztítás volt, és körülbelül tíz-tizenkétezer forintnyi veszteséget jelentenek, a rózsát szintén saját zsebből vettem, ötezer forint körül Szőregről, a borostyán és a bambusz anyám ajándéka saját kertből.

és végül nézzük a jelenleg életben lévő csapatot a térképen:

furcsa, hogy a google earth valószínűleg nem túl régi, késő tavasszal vagy kora nyáron készült felvételén szinte dzsungelnek tűnik a terület, de aki itt él, az tudja, hogy a valóságban a hatás ettől erősen eltér.

A térképen látszik, hogy a fejlesztés eloszlása nem teljesen egyenletes, ennek több oka van. Az első, hogy érthető módon arra  területre fókuszáltam elsőként, amit az ablakból láttam. A második, hogy melyik lépcsőházból segítettek a lakók. A harmadik, hogy a túlsó lépcsőháznál ültetett sövények estek áldozatul a közmunkásoknak. A negyedik, hogy három nagyobb fát vágtak ki ebben az évben ezen a parkrészen, ezeken a pontokon a növénypótlásra különösen  figyeltünk. Az ötödik, a legfontosabb pedig az idő, de reméljük ezen a tengelyen való elmozdulás segít majd kiegyenlíteni a dolgokat.

Más kertje: őszi kert Japánból

korábban már szemezgettem fotókat Kata csodálatos csömöri kertjéből itt, most egy jóval távolabbi kertről mutatok néhány képet.

Kamakura gyönyörű fekvésű település, északról, keletről és nyugatról hegyek határolják, délen tengeröbölre néz. Régen a szárazföld felől hegyi ösvényeken lehetett megközelíteni, ma a hegybe vájt alagutakon kapcsolódik a világ többi részéhez. Virágkorát a 12. században élte, ekkor - a Minamoto sógunátus idejében - a világ negyedik legnépesebb városává fejlődött. Ma, az akkorinál csak kicsit kisebb lélekszámmal kisvárosnak számít, az ötven kilométerre fekvő Tokió vonzáskörzetében.
A házigazda, Hitoshi Uchida egy népszerű tokiói vintage üzlet társtulajdonosa, a családi otthonban készült fotókon azonban nem a pénz, hanem a múlthoz való vonzódás, és a környezet iránti figyelem látszik.
2011 október végén:

 

 

 

  

   

 

 

 

 

  

via