Chaudfontaine park, Belgium

itt egy kicsit majd beveszünk a bőségéből, passzentosra

street art utopia
meg még itt

munka, metszés

Tegnap este megint megmetszettük a bokrokat, van amelyiket idén már harmadszor, azokhoz többször nem is nagyon kell nyúlni ebben az évben - legyen idejük megfásodni -, és egészen jól alakulnak. Ennek azért is örülök, mert városi gyerekként könyvből tanulok mindent (vö. könyves paraszt, hehe), és ezek a bokrok voltak az első komolyabb kísérleti nyulak. Eddig bátran dolgoztam, mert tavaly annyira elhanyagoltnak tűntek, hogy úgy látszott, majdnem mindegy már nekik. Ahogy szépülnek és erősödnek, úgy leszek óvatosabb és megfontoltabb én is.

 

Egy ilyen ollót is vettünk a pályázati pénzből, sokat dolgozok vele azóta. Jó érzés, ahogy rááll az ember szeme meg keze a munkára, már sokszor úgy nézem a növényeket a közterületeken, hogy lehetne segíteni rajta. Bicikliútra behajló ágakat is vágtam már vissza vele. Találkoztam már olyan leszólós véleménnyel, hogy a Fiskars a drága dizájnos sznob cucc volna, de nekem nagyon bevált korábban is, aki szenvedett már silány minőségű szerszámokkal bármilyen munka során, az valószínűleg egyetért abban, hogy a jó eszközök  inkább megtakarítást jelentenek már közepesen hosszabb távon is.

Egy kis Fiskarstörténet.

mai helyzet

A Bogarak között a legnemesebbek és nevezetesebbek a Méhek, akikről még Sirák is nagy dicséretesen emlékezik. Basilius Magnus pedig azokat városi avagy közjóra élő állatoknak nevezi. Mert a Méhecske minden dolgait csak a közönséges haszonra és nemzete javára cselekszi és mindenek felett a maga közönséges társaságát szereti és gyámolítja, kinek számára egész nyárban gyűjtöget, az alkalmatlan időkben pedig azokhoz siet. (...) Alig mondhatni ki pedig elégségesképen, melly sok szép dícséretes virtusoknak zsengéi adatnak azokban mi előnkbe. Mert az Ökörnék sok százezer mértékben kisebb, de azért viszont elméjére, serénységre, okosségra bátorságra, szelídségre,  igazság szeretetire nézve az Ökörnél megannyi gradusokkal nagyobbra becsülendő. *

Na, eddig a hozsannázás. A múltkoriban én is meglehetősen elnézően nyilatkoztam a szabóméhekről, olyasmit, hogy a kis ártatlan jószágok, építik a lakást a gyereknek, meg kell ugye érteni stbstb. Most azonban úgy érzem, kicsit elvetették a sulykot, amikor épp a gránátalmafácskát szabdalták össze:

A kivágott levelek alkalmazásának módjáról igen szépen és méltatólag ír Bartha Tibor az Erdélyi Nimródban megjelent cikkében.

* Egy jeles vad-kert avagy az oktalan állatoknak historiája Miskolczi Gáspár által

vadon erdő vad jószága

régóta szerettem volna idetenni ezt a részt Yann Martel regényéből, különösebb apropó nélkül, csak azért, mert nagyon okos és szép szöveg. Most hogy gondolkodtam rajta, mit is keres itt, talán a sok romantikus antropomorf állatos bejegyzésemet ellensúlyozza kicsit. :)

 Egy állatkertbe belépni, éppúgy, mint a természetbe, legjobb napkeltekor és napnyugtakor. Ilyenkor éled föl a legtöbb állat. Megmozdulnak, elhagyják búvóhelyüket, és leóvakodnak a vízpartra. Megmutatják öltözéküket. Eléneklik dalaikat. Egymás felé fordulnak és eljátsszák rítusaikat. Nagy a jutalma ilyenkor a figyelő szemnek és a hallgatózó fülnek. Megszámlálhatatlanul sok órát töltöttem csendes megfigyelőjeként az élet magasröptű, sokrétegű kifejeződésének, amely kitüntetni bolygónkat. Oly fényes, hangos, kísérteties és kifinomult, hogy az érzékek belekábulnak. 

 Csaknem annyi ostobaságot hallottam az állatkertekről, mint Istenről és a vallásról. Jó szándékú, de tájékozatlan emberek azt hiszik, hogy a vadon élő állatok "boldogok", mert "szabadok". Ezek az emberek rendszerint egy szép, nagy ragadozóra gondolnak, egy oroszlánra, egy gepárdra (egy gnú vagy földimalac életét ritkán magasztalják). Maguk elé képzelik ezt az állatot, amint egészségügyi sétáját végzi a szavannán, miután felfalta zsákmányát, amely jámboran elfogadta sorsát, vagy futóedzést végez, hogy karcsú maradjon a szertelen lakoma után. Maguk elé képzelik ezt az állatot, amint büszkén és gyengéden ügyel a sarjaira, az egész családot, amint fák ágairól nézik gyönyörteli sóhajokkal a naplementét. A vadállat élete egyszerű, nemes és jelentőségteli, gondolják. Aztán ezt az állatot foglyul ejtik gonosz emberek, és apró börtönbe hajítják. "Boldogságát" tönkretették. Roppantul vágyakozik a szabadság után, és mindent megtesz, hogy elszökjön. Ha túl sokáig megfosztják "szabadságától", az állat önmaga árnyékává válik, lelke megtörik. 

Ez nem így megy. 

A vadon élő állatok élete csupa kényszerűség és szükségszerűség egy engesztelhetetlen társadalmi hierarchiában, olyan környezetben, amelyben a félelemkészlet nagy, az élelemkészlet kicsi, ahol a területet állandóan védelmezni kell, a parazitákat pedig örökösen eltűrni. Mit jelent a szabadság ebbben az összefüggésben? A vadon élő állatok nem szabadok sem térben, sem időben, sem személyes kapcsolataikban. Elméletben - vagyis a puszta fizikai lehetőség szintjén . egy állat foghatja magát és elmehet, fajtája társadalmi szokásaira és korlátaira fittyet hányva. De az ilyesmi ritkábban esik meg, mint a mi fajunk tagjaival, mondjuk egy boltossal, akit a szokásos kötelékek béklyóznak - családhoz, barátokhoz, társadalomhoz -, s aki otthagy csapot-papot, és kisétál az életéből, csupán némi aprópénzzel a zsebében és a testét fedő öltözékkel. Ha az ember, a legokosabb és legbátrabb teremtmény nem vándorol egyik helyről a másikra, hogy mindenütt idegen legyen és senkinek se lekötelezettje, miért tenné ezt egy állat, amely vérmérsékleténél fogva sokkal konzervatívabb? Az állatok bizony konzervatívak, mondhatnánk azt is, reakciósak. Azt akarják, hogy minden ugyanúgy legyen napról napra, hónapról hónapra. A meglepetést roppant kellemetlennek tartják. Látható ez a térbeli viszonyaikban is. Az állat úgy lakja be a maga terét mind az állatkertben, mind a vadonban, ahogyan a sakkfigurák mozognak a táblán - jelentőségteljesen. Nincs több véletlen, több "szabadság" egy gyík vagy egy medve vagy egy szarvas hollétében, mint a futóéban a táblán. Mindegyik egy képletet és egy célt tükröz. A vadonban az állatok évről évre ugyanahhoz a csapáshoz ragaszkodnak, ugyanazon kényszerítő okokból. Ha az állatkertben egy állat nincs a rendes helyén a megszokott testtartásában a szokásos időpontban, az jelent valamit. Lehet, hogy csupán a környezet valami apró változásához igazodott. Egy összetekert öntözőcső, amelyet kinn hagyott az ápoló, fenyegető benyomást kelt. Egy tócsa gyűlt össze, és ez zavarja az állatot. Egy létra árnyákot vet. De többet is jelenthet. Legrosszabb esetben az lehet, amitől az állatkert igazgatója a legjobban retteg: egy szimptóma, jövendő baj hírnöke, ok arra, hogy megvizsgálják az ürülékét, kersztkérdéseket tegyenek fel az ápolónak, kihívassák az állatorvost. S mindez azért, mert egy gólya nem ott áll, ahol állni szokott! 

 De hadd foglakozzam egy pillanatig a kérdésnek csupán egyetlen oldalával. 

 Ha az ember odamegy egy lakáshoz, berúgja az ajtót, kikergeti az ott lakókat, és azt mondja: "Menjetek! Szabadok vagytok! Szabadok, mint a madár! Menjetek! Menjetek!" - azt hiszik, hogy az illetők kiabálni és táncolni fognak örömükben? Egyáltalán nem. A madarak nem szabadok. Azok az emberek, akiket éppen kilakoltatunk, nyálat fröcskölve üvöltenék: "Milyen jogon dobsz ki bennünket? Ez a mi otthonunk. A mi tulajdonunk. Évek óta itt lakunk. Mindjárt hívjuk a rendőrséget, te csirkefogó!"  

 Nem azt mondjuk-e: "Mindenütt jó, de legjobb otthon"? Az állatok bizony így érzik. Az állatok területhez kötődnek. Ez gondolkodásuk kulcsa. Csak a megszokott terület teszi lehetővé nekik, hogy teljesítsék a vadon két könyörtelen parancsát: az ellenség elkerülését, s az élelem és a víz megszerzését. A biológiailag kifogástalan, zárt állatkerti tér - legyen az ketrec, medence, körülárkolt sziget, karám, terrárium, madárház vagy akvárium - csupán egy másféle terület, sajátossá csak mérete és az emberi terekhez való közelsége teszi. Hogy sokkal kisebb, mint ha a természetben volna, az érthető. A területek a vadonban nem ízlésbeli okokból nagyobbak, hanem szükségszerűség folytán. Az állatkertben azt tesszük az állatokkal, amit magunkkal teszünk a házainkban: kis térre szorítjuk össze azt, ami a vadonban kiterjed. Azelőtt nekünk itt voltak barlangok, amott a folyó, a vadászterület egy-két kilométerrel arrébb, a megfigyelőhely mindjárt mellette, a bogyók ismét valahol másutt - s mindegyik nyüzsgött az oroszlánoktól, kígyóktól, hangyáktól, piócáktól és mérges szömörcétől -, ma azonban a folyó kartávolságnyira folyik a csapból, megmosdhatunk a hálóhelyünk mellett, ott ehetünk, ahol főzünk, és körülvehetjük az egészet védelmező fallal, s tisztán és melegen tarthatjuk. Egy ház összesűrített terület, ahol alapszükségleteinket a helyszínen, biztonságban kielégíthetjük. Az állatkert ennek megfelelője az állatok számára (azzal a jelentékeny különbséggel, hogy nincs benne tűzhely vagy más ehhez hasonló, ami minden emberi lakhelyen megtalálható). Miután ráébred, hogy megkapja benne mindazt, amire szüksége van - a megfigyelőhelyet, a pihenőhelyet, a helyet, ahol ehet, ihat, fürödhet, tisztogathatja magát és így tovább -, s ráébred arra is, hogy nem kell vadászni mennie, az ennivaló heti hat nap elébe kerül, az állat ugyanúgy birtokba veszi az állatkerti terét, ahogyan elfoglal egy új területet a vadonban, átkutatja, és a fajtájára jellemző módon, esetleg vizeletsugarakkal megjelöli a határait. Ha ez a beköltözési rituálé befejeződött, s az állat megtelepedett, többé nem érzi magát ideges albérlőnek, még kevésbé rabnak, és ugyanúgy viselkedik zárt térben, mint vadonbéli territóriumán, s éppúgy foggal-körömmel védi, ha magtámadják. Az ilyen zárt terület szubjektíven nézve se nem jobb, se nem rosszabb, mint vadonbeli körülményei: mindaddig, amíg kielégíti az állat igényeit, a terület, akár természetes, akár művi, egyszerűen van, adott, mint a pöttyök a leopárd testén. Sőt, azt is mondhatnánk, hogy ha az állat értelmesen választhatna, az állatkerti létre szavazna, mert a legnagyobb különbség az állakert és a vadon között a paraziták és az ellenség hiánya, valamint az élelem bősége az első esetben, s viszonylagos bőség illetve gyér kínálat a másodikban. Gondoljuk csak meg. Szívesebben laknánk-e a Ritzben, ingyenes szobai kiszolgálással és korlátozatlan orvosi segítséggel, vagy lennénk hajkéktalanok úgy, hogy senki se törődik velünk? De az állatok képtelenek az ilyen különbségtételre. Természetük határain belül elfogadják azt, ami jut nekik. 

 A jó állatkert gondosan megtervezett egybeesések helye: éppen ott, ahol az állat a vizeletével vagy más váladékával azt mondja nekünk: "Maradj kinn!", mi a rácsainkkal azt mondjuk neki: "Maradj benn!" A diplomáciai béke eme körülményei között az állatok elégedettek, mi pedig megnyugodhatunk, és vethetünk egy pillantást egymásra.

(Yann Martel: Pi élete)

...

féltem a kis juharfát ebben a hatalmas szélben.
viszont az önkormányzati kertészek jövendölése eddig nem vált valóra, hogy ők azért nem vesznek ide egy ilyen szép fát, mert azt éjszaka ki fogják ásni tolvajok.

AMINK VAN - csóka

A kaszálás, fűnyírás sokféle madarat vonz a patak környékére, közülük néhányan a házak közé is bemerészkednek körülnézni. A házak közt leggyakoribb a veréb a cinke a rigó a szarka és a varjú, a patakparti füzesben kakukkok, zöldküllők, seregélyek, is fészkelnek, de láttam már az igen ritkának számító búbosbankát is. A ritkább vendégek közé tartozik a fekete-szürke színével némileg a dolmányos varjúra emlékeztető, de gömbölyű fejével, és valószínűtlenül kék szemével össztéveszthetetlen karakterű barátságos és kíváncsi csóka is. A csókapárok tartós kapcsolatban élnek együtt, egy fészekalj többnyire öt fiókából áll, a tojások kékeszöld színűek, barna foltosak. Kíváncsisága miatt könnyen szelidíthető madár hírében áll. Sekély vízben szívesen fürdik, a népdalban is ezzel a kedvtelésével szerepel: A panyityi halastóba fürdik a fekete csóka/ hijába fürdik a csóka, csak nem lesz fehér a tolla.

Mivel a nyár folyamán a legtöbb madarat a vízzel lehet becsalogatni egy területre, gondolkodunk is egy szép, használható és egyszerű madárfürdőn. Ha már egyszer madárbarát kert lennénk, meg is kell azt szolgálni. :)

Most, hogy megírtam ezt a kis bejegyzést, utoljára megtaláltam, hogy tartalmilag szinte ugyanez, de sokkal szebb a régi szöveg. Legyen itt a linkje legalább.

varjak és csókák vegyes csoportja innen.

ez a kép innen

itt meg egy másik nagyon szép portré

kíváncsi csókafi

itt meg a csókaleányok

ha végre itt a nyár

ezek a képek épp Bécsben készültek néhány hete, de Budapesten is egyre többfelé vannak ilyen formailag nagyon egyszerű, viszont amint látszik, élményben rengeteget nyújtó szökőkutak, vizes játékok. Ami különösen megtetszett, hogy ez a kút nem egy frekventált városrészen épült, mint nálunk a például a Szabadság téri, hanem egy olyan külvárosias területen, ahol sok önkormányzati bérlakás található. Igaz, ez a külváros a csúnya de barátságos sétálóutcával inkább egy vidéki magyar város központjára emlékeztetett, mint a budapesti peremre.

arra számítani

hogy mások is gondolkodnak a maguk munkája közben
olyan végzetes hiba, amely időről időre megbosszulja magát

Itt tegnapelőtt még három kis cserje volt, amit idén áprilisban ültettünk. Most már csak kettő, a kép előterében a hűlt hely. A környék átalakulásából úgy tűnik, az önkormányzat kertfenntartó(!) munkásai jártak erre. éljen a közmunka program!

KÖLTSÉGEK, MÁJUS

Amint látszik májusban elég sokat költöttünk, mivel Gáborral felvettünk a pályázaton nyert pénzből egy első nagyobb részletet, és megvásároltunk néhány nélkülözhetetlen szerszámot. A Váci úti OBI-ban a zárás előtti leárazáson elkapott a vadászösztön, de végül ellenálltam, és nem vettem sem gyönyörűen formatervezett Fiskars fejszét, sem láncfűrészt, mert ezeket vélhetően nem annyira használnánk ki. Sajnos a komoly lombseprűket, és az automata, legyezőformán szóró öntözőfejeket pedig elkapkodták a szemfüles vásárlók.
Az első táblázat a Máglya közi, a második a Tahi úti kerttel kapcsolatos költéseket foglalja össze.

Ahogy lenni szokott, az apró betűs rész is fontos információkat tartalmaz alul. :)

*Az adatok, ahogy mondani szokták, tájékoztató jellegűek, mert rémlik, hogy kimaradt egy tétel föld, meg két csomag komolyabb pormaszk, valamint a sövényvágó olló számlája sincs most nálam, annak az árát a netről rekonstruáltam, 30% kedvezménnyel vettük meg a kiárusításon. Alkalomadtán pontosítom, vagy bekerülnek a júniusi táblázatba.

bár folyamatosan dolgoztunk a kertben is, a bloggal kapcsolatban rengeteg elmaradás gyűlt össze, igyekszem ezeket a napokban pótolni.

vízről, öntözésről 2.

Az elmúlt hosszú időszak igazi nagy sikere, hogy a múlt héten Imre szólt, megoldják azt a vízvételi lehetőséget, amit kértünk a tér karbantartásához. A tönkrement régi közterületi vízhálózat helyett idevezetik egy új nyomvonalon a vizet. Ez volt az a dolog, ami miatt a polgármester-helyettes asszonyt megkerestem a fogadóóráján, de őszintén szólva akkor elég bizonytalannak éreztem a helyzetet, Imre is azt jelezte előre, hogy minden alternatíva szerint elég költséges lenne, akár rekonstrukcióról, akár új hálózatról legyen szó, valamint hogy több más fejlesztési kérdés is megelőzi a sorban ezt a költséges beruházást. Tegnap elkezdték a nyomvonal ásását, ma reggel pedig már a téren tartanak vele. A pályázati pénz elnyeréséhez hasonló nagy lépés ez a kert számára, nagyon örülök neki.

Így talán érdemes lenne elgondolkodni az Imre javasolta füvesítésen is, ami korábban a fiatal vetés öntözése hiányában szóba sem jöhetett volna.

Hírek percről percre: azt mondják az emberek, hogy ebből még ma lesz víz. (de lehet, hogy csak vicceltek, mert hogy ott sertepertélek egy fényképezővel.) na, meglássuk.

AMINK VAN - szabóméh

A héten vettem észre, hogy az egyik fiatal sombokrot valaki csúnyán kicsipkézte. a zsenge leveleken szabályos kör alakú sérüléseket látni. Judit adta a megfejtést, ami alapján aztán videót is találtam róla. A szabóméh utódai felneveléséhez, fészek építésére használja a csinos kis kör alakú levéldarabkákat. Előszeretettel használja a  rózsa leveleit, de megfigyelhető a fagyal, vadszőlő, orgona, juhar levelein is. Mi pedig a téren figyelhetjük meg a somon. A friss, puha levélkéket részesíti előnyben. Riktán okoz olyan kárt, hogy védekezni kelljen ellene, ebben az esetben is inkább örüljünk, hogy minél többen használják a kertünket. A bokor ahogy erősödik, kiheveri ezt a garázda akciót.