a víz. ez jelenleg a legfontosabb megoldásra váró problémánk.
A többi feladattal valahogy elboldogulunk, ehhez viszont külső segítségre lesz szükségünk. Az utóbbi időszakban elég sok fiatal növényt - fákat, bokrokat - ültettünk, amelyeknek szükségük van a vízpótlásra a szárazabb időszakokban, hogy megmaradjanak, fejlődjenek.
Most a Máglya közben a kilences lépcsőház szeméttárolójából hozott vízzel, kannából öntözzük ezeket amikor úgy adódik, de ez több szempontból sem jó megoldás, és bár az esőknek köszönhetően egyelőre nincsen szó jelentős fogyasztásról, mégsem nagyon maradhat így. Azon kívül, hogy nagyon körülményes, egy ekkora terület kannából öntözése, nem tisztességes megoldás, hogy egy lépcsőház lakói állják egy olyan tér locsolásának a költségét, ahová körülbelül tíz lépcsőház lakásai néznek. De a közterületi öntözés amúgy is önkormányzati feladat, igaz, mivel nagyon drága, ezzel csak módjával élnek, és általában a frekventáltabb területeken.
A többi feladattal valahogy elboldogulunk, ehhez viszont külső segítségre lesz szükségünk. Az utóbbi időszakban elég sok fiatal növényt - fákat, bokrokat - ültettünk, amelyeknek szükségük van a vízpótlásra a szárazabb időszakokban, hogy megmaradjanak, fejlődjenek.
Most a Máglya közben a kilences lépcsőház szeméttárolójából hozott vízzel, kannából öntözzük ezeket amikor úgy adódik, de ez több szempontból sem jó megoldás, és bár az esőknek köszönhetően egyelőre nincsen szó jelentős fogyasztásról, mégsem nagyon maradhat így. Azon kívül, hogy nagyon körülményes, egy ekkora terület kannából öntözése, nem tisztességes megoldás, hogy egy lépcsőház lakói állják egy olyan tér locsolásának a költségét, ahová körülbelül tíz lépcsőház lakásai néznek. De a közterületi öntözés amúgy is önkormányzati feladat, igaz, mivel nagyon drága, ezzel csak módjával élnek, és általában a frekventáltabb területeken.
A vízzel minden lehetséges módon takarékoskodni érdemes, ennek egyik módja, hogy a szárazságot jobban tűrő növényeket telepítünk (többet közt ezért sem gondolok gyepfelület kialakítására), a másik, közvetlenebb pedig, hogy a csapokra nem szerelünk nyitót, csak a kiegészítő célszerszámmal lehetne nyitni. Igaz, L szerint régen az minden élelmes lakótelepi gyereknek volt. A közös képviselőtől, Jánostól pedig azt az ötletet kaptuk, hogy a könnyen elkallódó fém fedél helyett beton fedőt kérjünk, vagy akár csináljunk a csapok fölé.
A vízhálózat beüzemelésének a nehézségeit Szives Imre tájékoztatása alapján ismerjük: a Tahi út 42-nél a csapok dolga viszonylag könnyen kezelhetőnek látszik, meg kell keresni a megsüllyedt dobozokat (ha szükséges fémkeresővel is akár), és megnyitni a hálózatot, ellenőrizni, hogy nincs-e szivárgás, mennyire működik a rendszer.
A Máglya köznél ugyanez kicsit bonyolultabb, itt a hálózat is rossz állapotban lehet, és hosszú ideje nem működik. Itt megvannak a csapok, de valószínűleg újra ide kellene vezetni a vizet valahonnan, erre több alternatíva van, aminek a költsége széles skálán mozog, de több millió forintot jelenthet.
Az alpolgármester asszony fogadóóráján kaptam egy ígéretet arra, hogy megnézik, mit lehet tenni ebben az ügyben, és amint van valami fejlemény, telefonon tájékoztatnak róla. Ez tegnap volt, egyelőre tehát itt tartunk.
Sokat lehet tanulni abból is, ahogyan szervezed a dolgokat. És biztató, hogy van a környéknek "lelke".
VálaszTörlésHa jól értem, már lemondtak arról, hogy funkcionálisan használják a berendezéseket. Ha öntöznek, talán kis tartálykocsival?
Korábban ezt láttam Zuglóban is: a rendszeres parkgondozás lényegében megszűnt. Régen a Fővárosi Kertészeti Vállalatnak kirendeltségei voltak, állandó és alkalmi dolgozói, szerződésesei (mint én is). Persze nyilván pazarlóan működő nagyvállalat volt, mint a korban a többi, de szerintem jelentősen lehetett volna ésszerűsíteni a működését. Ehelyett a munkát kis vállalkozásoknak szervezték ki, azon az alapon, hogy legyen minél olcsóbb, és/vagy nem nagyon ellenőrizték, hogy mit végeznek el. A vállalkozó évente négyszer-ötször megjelent az embereivel, főleg vidékről hozott szakképzetlen alkalmiakkal, és megcsinálta, amit egy nap alatt tömegmunkával lehet. Ami pedig szaktudásigényes, azt pár óra alatt elvégezték. Az öntözés, a fák tányérozása, pláne a metszés olyan feladatok, amihez figyelni kell, rendszeresen jelen kell lenni, érteni is kell hozzá. És számolni azzal, hogy egy hét múlva és egy hónap múlva is itt fogok dolgozni, nem mindegy, milyen gondossággal látom el a feladatot.
Nem tudom, Angyalföldön és mostanában hogyan végezték ezeket a feladatokat. Főleg hogy érdemesnek látták-e az egyedibb, több gondoskodást igénylő, és nyilván valamivel drágább megoldásokat finanszírozni.
Az Út a munkához közmunkaprogram pénzbősége alatt - ezt a hétvégén tanultam Miskolcon - elvileg létre lehetett volna hozni olyan kisvállalatot, amelyik a lerobbant embereket is képessé teszi a nagyobb odafigyelést igénylő feladatokra. Esetleg a finanszírozás változásával is életképes "szociális vállalatot" lehetett volna velük működtetni. Ennek feltétele az egyenkénti odafigyelés rájuk - válogatás, betanítás, tanácsadás, ellenőrzés -, hogy ők is odafigyeljenek a munkájukra. De láthatóan nem így szervezték a közmunkát. Talán még nem úszott el teljesen az a hajó sem, hogy velük szervezzenek egy kerületi kisvállalatot. Vagy ha nem velük, akkor a rendszeres öntözést is tartalmazó fenntartást kikkel?
Zuglóból emlékszem például, hogy a szocializmus alatt a szeméttárolóból kivezetett tömlővel mosták az autókat. Tanácsi lakások, a lakókat nem terhelte a közös vízdíj, nem szólt nekik senki. A társasházzá alakulás után már csak néhányan merték megtenni, és azonnal beszóltak nekik is. Néhányan aztán nekiálltak autót mosni a kertészeti hálózatból. Nem emlékszem, hogy arra valaki beszólt volna. Viszont megszűnt a gyep és a fák öntözése, azt nem tudom, a hálózattal ott mi van.
VálaszTörlésÉs az elmúlt években változások is lehettek. Bár ha mostanában arra megyek, egyre inkább elvadulni látom a növényzetet. Egy-egy részletet újítanak fel, de a gyep gondozása valószínűleg kimerül az évi két-három kaszálásban. Kiszáradt fák is vannak, az épületfelújítások utáni helyreállítás is elmaradozik.
Ismétlem, ez Zugló, alkalmi és nem módszeres megfigyelés.
A Blogger összeomlása eltüntetett néhány korábbi kommentet, ezeket a levelezőből rekonstruálva illesztem ide vissza:
VálaszTörlésL:
Vajon a mai lakótelepi gyerekek látták valaha működni az öntözőhálózatot?
Töf-töf-gép, mondtuk a családban. Nagyon szerettem a hangját is, szaladni is bele-előle, a víz szagát is a száraz nyarakon. Este úgy elaludni, hogy kint szorgalmasan töfögtek a gépek. Talán akkor kezdték az éjjeli öntözést, amikor napközben korlátozták az vízhasználatot, a gyep viszont kiégett volna.
Aztán mikor szerződéses parkgondozó voltam, akkor adtak nekem is öntözőberendezéseket. Az apám által házilag gyártott kis kézikocsival toltam ki a helyszínre, hiszen nehéz gumitömlők voltak. Aztán mikor kint hagytam éjjel, egy forgalmas, de házaktól távolabbi helyről ellopták. A következő éjjel lesben álltam egy kapával, hogy ha visszatérne a tolvaj, akkor elfogjam, átadjam a rendőrségnek, és visszaszerezzem a tömlőmet. De nem jött senki, viszont a jószívű kertészeti főnök - egy fiatal kertészmérnök - leírta a kárt. Ő tanított meg kézi kaszával bánni egy olyan területen, amit nem lehetett géppel levágni, és mondtam, hogy szeretném rendbe hozni.
Nagyon büszke voltam, amikor először dolgoztak kint az öntözőgépeim éjjel. Az érettségi után volt nem sokkal. Az első alkalmak egyike volt, hogy felnőtt és befolyásos embernek éreztem magam.
De már nyolc éves korom körül dolgoztam Miklós bácsival, a szerződéses kertésszel. Követtem őt egész nap, mint egy kiskutya. Az anyámnak is bemutattam, tudni akarta, hol vagyok. Akkor is voltak vidéki dolgozók, de diákok. Egy lány hozott nekem gyümölcsöt otthonról, neki is segítettem. Örültem, hogy szabad segíteni öntözni, gereblyézni.
Szerintem az ilyenek miatt kötődik az ember helyekhez, persze nem mindenki azért, mert parkgondozó lehetett.
Lehet, hogy a mai gyerekek is élveznék, ha lenne a környéken program a kert és az "amink van" tematika körül, sőt létrehozhatnának és gondozhatnának valamit, amiért ők felelősek.
köszi a hozzászólást, tetszik ez a komplex és elemző megközelítésmód!
VálaszTörlésaz öntözés nem pontosan így zajlik, locsolóautót és sosem láttam erre, de máshol sem, nem is tudom igazán milyenre gondolsz. max olyat látok néha vad nyárban, amivel az utakat locsolják.
Öntözés, egy-egy felvirágozott, frekventált tértől eltekintve lényegében nincs. Ilyen presztízsfejlesztés pl errefelé a Gyöngyösi sétány, és a József Attila tér a művelődési ház előtt, ezek nagyon szépen rendeződnek. Egyebütt az esőre és jó sorsára van bízva minden növény. Az előkerteket sok helyen öntözgetik a lakók.
Azt hiszem nem arról van szó, hogy lemondtak volna arról, hogy funkcionálisan használják a berendezéseket, inkább arról, hogy túl sokáig hagyták tönkremenni a dolgokat, és most már nagyon nagy költség a helyreállítás. Viszont elkerülhetetlen.
A másik, hogy pl a parkoló autók alatti díszburkolat helyreállítása látványos dolog, és nem generál újabb költségeket, míg az öntözörendszer felújítása meg igen.
Viszont a zöldterületek fejlesztése sok lakót tesz elégedetté, és az ezzel kapcsolatos pályázatok népszerűsége, meg a rengeteg szaporodó zsebkendőnyi kis kertecske is azt jelzi, hogy erre nagyon is fogékonyak a környéken lakók. Amin jó lenne fejleszteni, az a nagyobb egységekben való gondolkodás a kertekkel kapcsolatban is.
Én sem nagyon látok még bele, hogy intézményi oldalról hogyan folyik a parkgondozás, vannak biztató jelek meg jó tendenciák (pl az az együttműködés amire mi törekszünk, az egyik ilyen szerintem). Azt saját szememmel látom, hogy a közmunkások által végzett munka nem túl kötséghatékony, és valószínűleg igazad lehet, hogy a munka pontos koordinálása és monitorozása lehetne itt az egyik kulcspont. Őszintén szólva nem nagyon hiszek a közmunkában, bár biztos lehet ezt is jól megszervezni, jól működtetni.
L: öö... te még nálam is idealistább vagy. :)
VálaszTörlés(nekem semmilyen jó emlékem nincs a gyerekkorom lakótelepi részéről, utáltam egészben, de érdekes olvasni, hogy másnak meg igen.)