AMINK VAN

reggel néztem, ahogy a lomha fűnyírótraktor nyomában ellepik a napsüttött patakpartot a csillogó, elegáns seregélyek.

A seregély állandó madarunk, erdőkben, ligetekben, tanyákon, kertekben, parkokban, öreg, odvas fákban fészkel. Április és június között öt-hat tojást költ. A legsokoldalúbb rovarirtó, a mezőgazdasági növényzetet károsító rovarok legeredményesebb pusztítója (viszont nagy károkat tud okozni a szőlőben). Fészkelésre alkalmas természetes odúk számának csökkenésével a nálunk fészkelők száma megfogyott, mesterséges fészekodúk kihelyezésével lehet neki segíteni. Költés után csapatosan jár. Éjszakázó helyein erdőkben, nádasokban, parkok fáin hatalmas tömegben gyűlik össze. Éneke változatos, csicsergő és elnyújtott füttyszerű hangjai mellett kiválóan utánozza más madarak énekét. A mátyásmadár (szajkó) mellett a másik hazai madarunk, akit fogságban tartva emberi hang utánzására is szoktak volt tanítgatni.

„...A Se­re­gé­lyek pe­dig nagy se­re­gen­ként jár­nak, s in­nét is vötték a mi nyel­vün­kön va­ló nevezetjeket; Sok­szor mint­egy gömbölyegen öszve cso­por­toz­nak, mert ki-ki a se­reg­nek közepire igye­kez­nék fér­kõz­ni s így is fo­gat­tat­nak meg gyak­rab­ban, mi­dőn a se­be­sen va­ló re­pü­lés köz­ben öszve üt­köz­vén, a föld­re le­ve­ret­tet­nek...” (Miskolczi Gáspár: Egy je­les Vad-Kert Avagy az Ok­ta­lan Ál­la­tok­nak His­tó­ri­á­ja, 1702)

seregélycsapat a szokott helyről

vonuló seregélyek felhője Algériában