ami el tud romlani...

Mostanában mintha öszeesküdtek volna ellenem a tárgyak, a héten először a fényképezőgépem kártyája ment tönkre a rajta tárolt és feltenni szánt képekkel, aztán a telefonom kártyájáról tűnt el rejtélyes módon az  sorozat, amit a Gyöngyösi sétányról készítettem tegnap reggel az esőben.

Vigasztalásul egy régebbi kép, ami viszont előkerült.
Vizafogó utca, Angyalföld

A működésben van a nyugalom

Azt hiszem a hamis Albert Einstein-idézetek számát csak a hamis Oscar Wilde-idézetek száma múlja felül. De ez most mindegy is, akár mondta, akár nem, akár valaki más mondta:

az élet olyan, mint a bicikli: mozognod kell, ha egyensúlyban akarsz maradni,.

őszi újraindulás

A napokban tömegesen jönnek a cinkék fürdeni, az ablakmélyedésbe csavarozott tenyérnyi itatóra, ami egy kiszuperált ételdoboz. Jó, hogy felfedezték végre, és furcsa, hogy eddig nem, épp amikor a nagy szárazság volt, valahova máshova menekülhettek.

Bár úgy tűnik, ez az egyszerű szögletes műanyagdobozka is megteszi, egy orosz oldalon találtam egy fokkal bonyolultabb recycling ötletet, ami azt is biztosítja, hogy a kipancsolt víz helyébe hosszabb ideig új, tiszta víz kerüljön.
Nagyon tetszik egyébként ez az empatikusság és a mérnöki problémamegoldó gondolkodás együttese, ahogy a szerző leírja, hogy a kerti munka közben hogyan figyelte meg a hűsölni vágyó madarakat, és hogyan jutott arra, hogy ez az egyszerű automata lesz a jó megoldás.
A fürdő-itató egy két- és egy ötliteres palack kombinálásával készült, ezenkívül szükség van egy csavarra, anyára, alátétre - ezekkel rögzíthetjük egymáshoz a két különböző méretű flakont a kupakjuknál, némi drótra a felfüggesztéshez, valamint szerszámként egy éles szikére és valamilyen fúróeszközre:

és ha mindent jól csináltunk, íme:

via