2011. március 18.

gondolkodjunk együtt

Néhány kérdés felmerült tegnap a Máglya 5-9 lakógyűlésén a kert kapcsán, gyorsan leírok ezt-azt:

- hogy sokan szemetelnek, tönkreteszik mások munkáját, kidobálják a csikket az ablakon stb.
- hogy akik a padokon szoktak üldögélni, szétdobálják a szemetet maguk körül
- hogy odajárnak a fák közé meg a trafóházhoz pisilni (és tényleg, látom az ablakból sajnos)
Ezek valóban gondot jelentenek, de ebben a körben nem nagyon tudunk vele mit kezdeni. A közterületet mindenki a saját kultúrája szerint használja, a környék adottságai olyanok, amilyenek, a lakók összetétele szempontjából elég heterogén, többféle szokás, kultúra, berögződés találkozik. Ha valamivel, akkor csak kéréssel, meggyőzéssel tudunk ezen változtatni. Viszont, ha valamennyire gondozásba vesszük a teret, az elindíthat pozitív irányú változásokat (pl az emberek kevésbé szemetelnek egy gondozott környéken, mint egy olyanon, ami már amúgy is elhanyagolt képet mutat)

- hogy ültessünk virágokat, és hogy lehetne a más, virágosabb parkokból a felesleget elkérni. Ez így nekem furcsán hangzott, de közelebből így néz ki:
Angyalföld parkosítás szempontjából reprezentatív részén, a néhány éve szépen rehabilitált Gyöngyösi sétányon rengeteg virágot szoktak ültetni, és amikor ültetik a szezonban következő fajtákat, akkor a korábbiakat egyszerűen kidobálják. Többen mondták, hogy az egyik évben így jutottak rengeteg árvácskához.
Ha bárki tud virágokat ajándékozni, vagy innen-onnan szerezni, írjon, nagyon szívesen elültetjük.
Saját zsebből vagy a ház keretéből azért kevésbé költenénk erre, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy kiássák, elviszik.
A másik ok, ami miatt kevésbé virágot, inkább bokrokat, cserjéket ültetnék, hogy azok mélyebbre menő gyökereikkel jobban elboldogulnak magukban, kevésbé szorulnak öntözésre a virágoknál, és míg a virágok díszítőértéke egy szezonon belül néhány hét, addig a bokrok, fák egész évben teszik szebbé a kertet.
Ettől függetlenül, gondoltunk rá, hogy ősszel néhány tulipánt, vagy más hagymás virágot ültetünk. Aki mer, az nyer!

- hogy érdemes-e egyáltalán pályázni az önkormányzati támogatásra, mikor az összegszerűen elég kicsi, és ha a támogatás fejében a fenntartó teljesen levonul a területről, akkor többet veszíthetünk, mint amit nyerünk. Ez jogos kérdés, akkor tudnánk jól együttműködni az önkormányzattal, ha mi évente néhány alkalommal takarítanánk, söpörnénk, gondoznánk a növényeket, és ültetnénk néhány újabbat hogy több legyen, és részben az elöregedettek pótlására. Ők viszont továbbra is segítenének egy alapszinten, valamint az olyan munkákkal, amiket mi kevésbé tudunk elvégezni. Az önkormányzat zöldterület-fenntartó cége a velük való beszélgetés alapján rugalmasnak és segítőkésznek tűnik. A velük való együttműködés másik, közvetettebb haszna, hogy tudunk egymásról, a parkkal kapcsolatos tervekről, és ez javítja az együttműködés hatékonyságát, nekünk lehet beleszólásunk,hogy milyennek szeretnénk a környéket, nekik pedig a befektetett pénz és munka megtérülését emelheti jelentősen. A másik, ami miatt hasznos kapcsolatban lenni az önkormányzattal, hogy néhány nagyobb, vagy eszközigényes munkát mint például a fakivágás, ők tudnak elvégezni (a fakivágás egyébként engedélyköteles), viszont az itt lakók esélyes, hogy előbb veszik észre, hogy mire volna szükség. Ha vannak terveink, hogy milyennek szeretnénk látni a teret, ilyesmiben nagyon hasznos partnerek lehetünk egymás számára.
Pályázni valószínűleg egy-egy kisebb részre érdemes, én a Máglya 5-9-cel kapcsolatban a parkoló felőli előkerti részre gondoltam először, hogy arra kérnénk pénzt, ebből pótolnánk a sövényt, ide olyan bokrokra van szükség, amik nagyon árnyéktűrőek, és metszéssel jól besűríthetőek, alakíthatóak. A pályázati pénztől függetlenül pedig csinálhatnánk ezt-azt a park felőli oldalon is, amerre szintén sok lakás néz, és feladatnak is izgalmasabb és látványosabb.

Mindent összevéve a legfontosabbnak az tűnik, hogy legyen valamilyen folyamatos jelzése annak, hogy az itt lakók szeretnék, hogy szebb, rendezettebb, zöldebb, tisztább legyen a park. Ennek része lehet, hogy időnként összesöprünk, ültetünk ezt-azt, esetleg veszekedés nélkül megkérjük a teret használókat, hogy ők is vigyázzanak rá. Ezt a beszélgetések alapján úgy tűnik többen reménytelennek látják, de a személyes tapasztalatom az, hogy a megszólítottak sokszor nagyon segítőkészek, és gyakran olyanoktól is kaphatunk segítséget, ahonnan eredetileg nem is számítunk rá.

Miket hagytam ki?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése