A legabszurdabb helyzetbe kerültem a héten.
Lent a téren ketten beszélgetnek, a hölgy két kutyával, aki nemrég azt szerette volna, hogy ültessem el a tavalyi meg a tavalyelőtti karácsonyfáját, aztán mikor mondtam, hogy beszéljünk róla, de inkább szívesen kölcsönadom a szerszámokat, és adtam elérhetőséget, soha többet nem jelentkezett. A férfi, akivel beszélget, sörhasú ötvenes, a kezében lévő sörösdobozt hanyag mozdulattal behajítja a pár méterrel odébb álló bokorcsoportba, amit pár hete metszettünk meg.
Lementem szóvá tenni. A következőket igyekszem minél szöveghűbben írni le. A már másoktól is többször hallott elemek miatt külön is érdekes.
- jó reggelt. csak szólni szeretnék, hogy a sörösdoboznak, amit eldobott az előbb, nem ott van a helye.
- mivan?
- a sörösdoboznak, amit eldobott az előbb, nem ott van a helye.
- aha. és mi közöd hozzá. ott dobom el, ahol akarom, és ott is fogom. mér fáj az neked?
- egyszerűen fáj. és sokat dolgozok azon, hogy ne így nézzen ki ez a hely, ahogy most.
- hát én negyvenhárom éve itt lakok, és mindig is eldobtam, és mindig is el fogom. te mióta laksz itt?
- ennek mi köze az időhöz?
- és ezt mér nem azoknak mondod, akik itt isznak és szemetelnek egész nap. [a tér állandó használói]
- az a helyzet, hogy én őket is meg szoktam kérni.
- és nem dobják el, mi?
- van aki eldobja, van aki nem.
- na persze, maj nem dobják el, mikor itt mennek csontrészegen, mi?
- akkor maga úgy érzi, hogy hozzájuk tartozik?
- nem, én nem hozzájuk tartozom, én a hölgyhöz tartozom, és vele beszélgetek. na! mit nézel?! ezt is el fogom dobni, csak még félig van benne.
Később láttam, hogy tényleg eldobta. Kíváncsi lennék, a nő, aki mindvégig hallgatott, mit gondolt.
A feladat: ki találja meg a lehető legtöbb panelt ebben a konzekvens érvrendszerben!
De Nóra bejegyzésében is hasonló a téma, + még kert van ott is,
be is kötöm ide.