2011. augusztus 3.

víz

egy olyan dologra volna szükség ami
- sok madarat vonz a környékre
- esztétikus térelem
- jól bírja az időjárást
- alacsony a fenntartási költsége
- nincsenek bonyolult v külön anyagból lévő részei - nehéz megrongálni
- nincsenek külön anyagból lévő részei, anyaga nem értékesíthető - nem érdemes ellopni

ezt az első két képet telefonnal fényképeztem ki egy könyvből, amire épp rásütött a nap, bocs. viszont amit nézni kell: a sűrű sövény eltávolítja a vízfelületet az illetéktelenektől, úgymint emberek, macskák, sóvár gonosz lelkek. Ezzel egyben védelmet nyújt a madarak számára. A megemelt, és a sövény tetejével egy szintre hozott vízfelület látványos, feltűnő és csalogató.
 
 

és még ilyesmik

ez Maurer-Klimes Ákos és Kucsera Péter síremlék-terve

munka, július

A hétvégén egy rakás vízhólyagot gyúrtam a kezemre a lombseprűzés, szemétszedés közben, de most megint egy kicsit jobban néz ki a park pár napig. Néhány érdeklődő is akadt, igaz a felnőttek mindig megpróbálnak meggyőzni, hogy úgysem fog soha semmi változni, de azért  többnyire jóindulatúan figyelik az erőfeszítéseimet. A kisgyerekek lelkesebben segítenek, ők még nem tudják, hogy úgysem fog soha semmi változni, és hoznak egy-egy levelet az összesöpört halomba. Nagyon jó volt dolgozni, a múlt heti szélviharoktól rengeteg tavalyi levél kavarodott elő valahogyan még most is, ettől jó látványos lett a munka, a sok esőtől meg fantasztikus erdőillat szállt a felkapargatott földből. Kis csoportokban kalapos gombák is megjelentek itt-ott. A kertészkedés nagyon jó, igazából a közösségi részébe fáradtam bele kicsit, pedig még egy nagy lendületet kéne venni, hogy ősszel elvégezzük az elképzelt földmunkákat, telepítsünk sövénynek valót és még néhány bokrot, megcsináljuk a madárfürdőt, rendbe tegyük a trafóház környékét, elültessük a tulipánhagymákat. Mivel a pénz, amiből gazdálkodunk egy utólagos finanszírozású pályázat keretében kerül a társasházhoz, ezért a Gáborral közösen készített pályázat kárba vész, ha nem használjuk fel a tervezett célokra. Meglátjuk még hogy alakul, és hogy érdemes-e jövőre is nekifutni, vagy az év végével inkább le kell kerekíteni ezt a történetet, összefoglalni a tanulságokat, és keresni egy alkalmasabb terepet az effajta világjobbító naivságok számára. Azért ha kinézek az ablakon a növögető fákra, bokrokra, azt hiszem mindenképpen megérte.

2011. július 18.

jártunkban-keltünkben

Még eddig ilyet nem láttam, mint a múlt héten Csórompusztáról hazafelé Monoszló fölött a domboldalban. Sok-sok bodzafa, mint egy barackos szépen sorba ültetve,  jól benapozós koronaformára metszve, már érik rajta a bodzabogyó.


Eddig azt hittem, hogy a bodzát csak begyűjtik a naposabb erdőszélről, szántóföld mezsgyesávjából. Előfordulása kertekben, utak mentén, szemétlerakó-, törmelékes helyeken, réteken, bozótosokban, nitrogénben gazdag akácosokban, rontott erdőkben - írja róla  Terebess  szócikke is. (Amiből leggyönyörűbb ez a rontott erdők, csodálatos!) De hogy mekkorát tévedtem, hiszen az ültetvények kialakítására pályázni is lehet, bodzásokról pedig sok mindent lehet olvasni már, pl itt meg itt meg itt.
Talán a régi-új irányokat kereső gasztrokultúránk eredménye, hogy megéri foglalkozni  az egykor a szegények növényének számított bodzával? Néhány éve nagyon népszerű lett az egyszerű házi bodzaszörp, de májusban ezen kívül zselé, szörbet, sőt rántott bodzavirág is, nyár végén pedig lekvár  készülhet belőle.

talált kép

2011. július 14.

kánikula, csönd

rég nem írtam, pedig sok minden van talonban.
tegnap este meglocsoltam a növényeket amiket ültettünk. sokáig nem jutott időm még öntözni sem, most már nem lehetett tovább húzni; a kis juharfa bírja a legnehezebben a forró szárazságot, elkezdtek pirosodni a levelei, sőt néhány már le is hullott. A bodzabokor nem biztos, hogy megmarad, sajnálnám, ha nem bírná megvetni a lábát, de az egy könnyebben pótolható veszteség, terveztük is, hogy ősszel ültetünk még vagy négyet-ötöt.
A csillagsom sem érzi a legjobban magát, talán nem olyan hosszantűrő fajta, mint az alapfaj. Jó volna ha megerősödne, mert amit Bécsben láttunk tavasszal, az csodálatos volt. A cserszömörcék kitartanak, épp csak a növekedésük lassult, gondolom nem akarnak még több levélfelületen párologtatni, jólteszik.
A következő tennivalók közül a legfontosabb a slaggal locsolás beüzemelése. Sajnos most, hogy a közelben lévő OBI bezárt, sokkal körülményesebb lett a vásárlás biciklivel. A héten valamelyik éjszaka megpróbálok a Tescóból hozni tömlőt, meg hozzá való kocsit.

2011. július 7.

szélmalomharcos

A legabszurdabb helyzetbe kerültem a héten.
Lent a téren ketten beszélgetnek, a hölgy két kutyával, aki nemrég azt szerette volna, hogy ültessem el a tavalyi meg a tavalyelőtti karácsonyfáját, aztán mikor mondtam, hogy beszéljünk róla, de inkább szívesen kölcsönadom a szerszámokat, és adtam elérhetőséget, soha többet nem jelentkezett. A férfi, akivel beszélget, sörhasú ötvenes, a kezében lévő sörösdobozt hanyag mozdulattal behajítja a pár méterrel odébb álló bokorcsoportba, amit pár hete metszettünk meg.
Lementem szóvá tenni. A következőket igyekszem minél szöveghűbben írni le. A már másoktól is többször hallott elemek miatt külön is érdekes.
- jó reggelt. csak szólni szeretnék, hogy a sörösdoboznak, amit eldobott az előbb, nem ott van a helye.
- mivan?
- a sörösdoboznak, amit eldobott az előbb, nem ott van a helye.
- aha. és mi közöd hozzá. ott dobom el, ahol akarom, és ott is fogom. mér fáj az neked?
- egyszerűen fáj. és sokat dolgozok azon, hogy ne így nézzen ki ez a hely, ahogy most.
- hát én negyvenhárom éve itt lakok, és mindig is eldobtam, és mindig is el fogom. te mióta laksz itt?
- ennek mi köze az időhöz?
- és ezt mér nem azoknak mondod, akik itt isznak és szemetelnek egész nap. [a tér állandó használói]
- az a helyzet, hogy én őket is meg szoktam kérni.
- és nem dobják el, mi?
- van aki eldobja, van aki nem.
- na persze, maj nem dobják el, mikor itt mennek csontrészegen, mi?
- akkor maga úgy érzi, hogy hozzájuk tartozik?
- nem, én nem hozzájuk tartozom, én a hölgyhöz tartozom, és vele beszélgetek. na! mit nézel?! ezt is el fogom dobni, csak még félig van benne.
Később láttam, hogy tényleg eldobta. Kíváncsi lennék, a nő, aki mindvégig hallgatott, mit gondolt.

A feladat: ki találja meg a lehető legtöbb panelt ebben a konzekvens érvrendszerben!
De Nóra bejegyzésében is hasonló a téma, + még kert van ott is, be is kötöm ide.

2011. június 21.

2011. június 20.

munka, metszés

Tegnap este megint megmetszettük a bokrokat, van amelyiket idén már harmadszor, azokhoz többször nem is nagyon kell nyúlni ebben az évben - legyen idejük megfásodni -, és egészen jól alakulnak. Ennek azért is örülök, mert városi gyerekként könyvből tanulok mindent (vö. könyves paraszt, hehe), és ezek a bokrok voltak az első komolyabb kísérleti nyulak. Eddig bátran dolgoztam, mert tavaly annyira elhanyagoltnak tűntek, hogy úgy látszott, majdnem mindegy már nekik. Ahogy szépülnek és erősödnek, úgy leszek óvatosabb és megfontoltabb én is.



Egy ilyen ollót is vettünk a pályázati pénzből, sokat dolgozok vele azóta. Jó érzés, ahogy rááll az ember szeme meg keze a munkára, már sokszor úgy nézem a növényeket a közterületeken, hogy lehetne segíteni rajta. Bicikliútra behajló ágakat is vágtam már vissza vele. Találkoztam már olyan leszólós véleménnyel, hogy a Fiskars a drága dizájnos sznob cucc volna, de nekem nagyon bevált korábban is, aki szenvedett már silány minőségű szerszámokkal bármilyen munka során, az valószínűleg egyetért abban, hogy a jó eszközök  inkább megtakarítást jelentenek már közepesen hosszabb távon is.