A hétvégén egy rakás vízhólyagot gyúrtam a kezemre a lombseprűzés, szemétszedés közben, de most megint egy kicsit jobban néz ki a park pár napig. Néhány érdeklődő is akadt, igaz a felnőttek mindig megpróbálnak meggyőzni, hogy úgysem fog soha semmi változni, de azért többnyire jóindulatúan figyelik az erőfeszítéseimet. A kisgyerekek lelkesebben segítenek, ők még nem tudják, hogy úgysem fog soha semmi változni, és hoznak egy-egy levelet az összesöpört halomba. Nagyon jó volt dolgozni, a múlt heti szélviharoktól rengeteg tavalyi levél kavarodott elő valahogyan még most is, ettől jó látványos lett a munka, a sok esőtől meg fantasztikus erdőillat szállt a felkapargatott földből. Kis csoportokban kalapos gombák is megjelentek itt-ott. A kertészkedés nagyon jó, igazából a közösségi részébe fáradtam bele kicsit, pedig még egy nagy lendületet kéne venni, hogy ősszel elvégezzük az elképzelt földmunkákat, telepítsünk sövénynek valót és még néhány bokrot, megcsináljuk a madárfürdőt, rendbe tegyük a trafóház környékét, elültessük a tulipánhagymákat. Mivel a pénz, amiből gazdálkodunk egy utólagos finanszírozású pályázat keretében kerül a társasházhoz, ezért a Gáborral közösen készített pályázat kárba vész, ha nem használjuk fel a tervezett célokra. Meglátjuk még hogy alakul, és hogy érdemes-e jövőre is nekifutni, vagy az év végével inkább le kell kerekíteni ezt a történetet, összefoglalni a tanulságokat, és keresni egy alkalmasabb terepet az effajta világjobbító naivságok számára. Azért ha kinézek az ablakon a növögető fákra, bokrokra, azt hiszem mindenképpen megérte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése