Tegnap este megint megmetszettük a bokrokat, van amelyiket idén már harmadszor, azokhoz többször nem is nagyon kell nyúlni ebben az évben - legyen idejük megfásodni -, és egészen jól alakulnak. Ennek azért is örülök, mert városi gyerekként könyvből tanulok mindent (vö. könyves paraszt, hehe), és ezek a bokrok voltak az első komolyabb kísérleti nyulak. Eddig bátran dolgoztam, mert tavaly annyira elhanyagoltnak tűntek, hogy úgy látszott, majdnem mindegy már nekik. Ahogy szépülnek és erősödnek, úgy leszek óvatosabb és megfontoltabb én is.
Egy ilyen ollót is vettünk a pályázati pénzből, sokat dolgozok vele azóta. Jó érzés, ahogy rááll az ember szeme meg keze a munkára, már sokszor úgy nézem a növényeket a közterületeken, hogy lehetne segíteni rajta. Bicikliútra behajló ágakat is vágtam már vissza vele. Találkoztam már olyan leszólós véleménnyel, hogy a Fiskars a drága dizájnos sznob cucc volna, de nekem nagyon bevált korábban is, aki szenvedett már silány minőségű szerszámokkal bármilyen munka során, az valószínűleg egyetért abban, hogy a jó eszközök inkább megtakarítást jelentenek már közepesen hosszabb távon is.
Egy kis Fiskarstörténet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése