A legabszurdabb helyzetbe kerültem a héten.
Lent a téren ketten beszélgetnek, a hölgy két kutyával, aki nemrég azt szerette volna, hogy ültessem el a tavalyi meg a tavalyelőtti karácsonyfáját, aztán mikor mondtam, hogy beszéljünk róla, de inkább szívesen kölcsönadom a szerszámokat, és adtam elérhetőséget, soha többet nem jelentkezett. A férfi, akivel beszélget, sörhasú ötvenes, a kezében lévő sörösdobozt hanyag mozdulattal behajítja a pár méterrel odébb álló bokorcsoportba, amit pár hete metszettünk meg.
Lementem szóvá tenni. A következőket igyekszem minél szöveghűbben írni le. A már másoktól is többször hallott elemek miatt külön is érdekes.
- jó reggelt. csak szólni szeretnék, hogy a sörösdoboznak, amit eldobott az előbb, nem ott van a helye.Lent a téren ketten beszélgetnek, a hölgy két kutyával, aki nemrég azt szerette volna, hogy ültessem el a tavalyi meg a tavalyelőtti karácsonyfáját, aztán mikor mondtam, hogy beszéljünk róla, de inkább szívesen kölcsönadom a szerszámokat, és adtam elérhetőséget, soha többet nem jelentkezett. A férfi, akivel beszélget, sörhasú ötvenes, a kezében lévő sörösdobozt hanyag mozdulattal behajítja a pár méterrel odébb álló bokorcsoportba, amit pár hete metszettünk meg.
Lementem szóvá tenni. A következőket igyekszem minél szöveghűbben írni le. A már másoktól is többször hallott elemek miatt külön is érdekes.
- mivan?
- a sörösdoboznak, amit eldobott az előbb, nem ott van a helye.
- aha. és mi közöd hozzá. ott dobom el, ahol akarom, és ott is fogom. mér fáj az neked?
- egyszerűen fáj. és sokat dolgozok azon, hogy ne így nézzen ki ez a hely, ahogy most.
- hát én negyvenhárom éve itt lakok, és mindig is eldobtam, és mindig is el fogom. te mióta laksz itt?
- ennek mi köze az időhöz?
- és ezt mér nem azoknak mondod, akik itt isznak és szemetelnek egész nap. [a tér állandó használói]
- az a helyzet, hogy én őket is meg szoktam kérni.
- és nem dobják el, mi?
- van aki eldobja, van aki nem.
- na persze, maj nem dobják el, mikor itt mennek csontrészegen, mi?
- akkor maga úgy érzi, hogy hozzájuk tartozik?
- nem, én nem hozzájuk tartozom, én a hölgyhöz tartozom, és vele beszélgetek. na! mit nézel?! ezt is el fogom dobni, csak még félig van benne.
Később láttam, hogy tényleg eldobta. Kíváncsi lennék, a nő, aki mindvégig hallgatott, mit gondolt.
A feladat: ki találja meg a lehető legtöbb panelt ebben a konzekvens érvrendszerben!
De Nóra bejegyzésében is hasonló a téma, + még kert van ott is, be is kötöm ide.
Legközelebb lehet, hogy a következőt kéne megpróbálni: Az aktuális sörhasútól nagyon udvariasan megkérdezed:
VálaszTörlés- Elnézést uram, megengedi, hogy kivegyem a bokorból a sörösdobozát és áthelyezzem a szemeteskukába?
Ezt valószínűleg nem megtiltaná meg, de azon biztos elgondolkodna, ha egy nő bemászna a bokorba az ő eldobott cuccáért.
Egyébként az ötlet nem teljesen saját. Egyszer olvastam valahol, hogy Japánban az autópálya melletti parkolóban - egy honfitársunk által - eldobott banánhéjat egy másik (japán) autós felvette, majd kilométerekkel odébb, egy megállási lehetőségnél udvariasan bekopogott az ablakon és (kb.) ezt mondta:
- Elnézést a zavarásért uram, ezt elveszítette útközben...
És átadta a banánhéjat. Az illető valószínűleg elég kellemetlenül érezhette magát, jogosan.
igen, utólag nekem is eszembe jutott hasonló, hogy szépen összeszedni, meg még egy csomó jó mondat, amíg ezen rágódtam. de ott annyira sokkolt a teljes logikátlansága a dolognak, hogy nem tudtam eléggé frappáns lenni.
VálaszTörléspl még lehetett volna ezt a helyzetet forgatni, hogy miért is jó valakinek, ha negyvenhárom éve szemetel a saját lakóhelyén, mikor még az állatoknak is van annyi eszük, hogy a saját vackukat nem koszolják. meg hogy miért a helyi hajléktalanokat tekinti etalonnak arra voantkozóan, hogy mit engedhet meg az ember magának közterületen.
viszont még azt mondtam neki, hogy hogy nem kell feltétlenül most megválaszolnia, hanem esetleg utólag gondolkodhat a dolgon. és erre azt válaszolta, hogy ő nem gondolkodik.
szóval bizonyos szempontból úgy érzem kihoztam a helyzetből a maximumot :D
a szégyenérzetre azt hiszem hiába apelláltam volna.
igazából a többiek, akiket eddig megkértem, hogy ne szemeteljenek mind udvariasan válaszoltak, függetlenül attól, hogy nyilván azóta is vidáman dobálják szét ami épp a kezükben van :)
Csak ne add fel a harcot, akármennyi is a fajlagos szélmalomtartalma :), mert egyáltalán nem hiábavaló!
VálaszTörlésA múltkor is picit elkenődtél, azon a bambuszos napon, amikor a kert-takarításra senki sem jelentkezett. Én akkor is szurkoltam Neked, most még jobban.
Mert sok ilyen ember kéne ebbe a városba, ebbe az országba, hogy valami megmoccanjon. Itt is el kellene érni "darabszámban" a kritikus tömeget. És ha valami csoda folytán most azonnal minden körülmény ideálissá válna, akkor is kellene vagy negyven év, másfél-két generáció... Persze ez egy idea, mert nem csak itt van a baj. Az ország, a világ morális állapota nem sokban különbözik a sörösdobozos bácsi hitvallásától. És a morál megzuhant színvonalát már nem lehet egyszerűen felkapni a földről, mint egy ablakon kihajított joghurtospoharat...
köszi! változó lendülettel, de próbálkozom, látod.
VálaszTörlés