2009-ben még mint franciaországi jelenségről számol be a harlekinkaticák inváziójáról az Időkép, múlt hétvégén a Vértesben is találkoztunk a rajzással egy irtás mellett. Katicafelhő. Gurulás közben ruhánk, hajunk, a bicikli, minden tele lett velük.
Igazából változatos mintázatával, politúros gömbölyű hátával gyönyörű bogár, de belőlem mégis viszolygást vált ki, nem tudom, más hogy van vele. Azt hiszem ennek a viszolygásnak nagyon racionális, evolúciós szempontból is érthető oka lehet. Valami, ami láthatóan nagyon emlékeztet valami barátságos kedves dologra, de egyben egyértelműen más is, olyan, mintha egy álcázás eredményeképpen tűnne barátinak, ez mindenképpen óvatosságra intő dolog.
Hát vizsgáljuk meg közelebbről.
A harlekin-katica eredetileg kelet-ázsiai, mérsékelt égövi faj, de legjobb úton van a kozmopolitává válás felé. Hasonló a nálunk őshonosnak számító hétpettyes katicához, de nagyobb méretű, jóval többet is eszik, többek közt a levéltetveken kívül más rovarfajok lárváit, is, ez az oka, hogy gyorsan terjeszkedik, és kiszorítja a gyengébb fajokat. Nem magától indult világhódító útra, a rovarkártevők elleni biológiai védekezésként vetették be először a huszadik század elején Észak-Amerikában, majd a hatvanas évektől kezdve Ukrajnában, Franciaországban, Görögországban, Belgiumban. Szabadon csak jóval később, 2000 után kezdett el terjedni, akkor azonban az önfenntartó populációk rohamos gyorsasággal, először Németországban, Angliában, Franciaországban, és egyre több más európai országban is megjelentek. Magyarországon például soha nem alkalmazták a biológiai védekezésben, de néhány éve nálunk is egyre gyakoribb. Sikeres invazív fajjá válását gyors szaporodási üteme is segíti, az európai katicafajoknak évente egy-két nemzedéke jelenik meg, a harlekinkaticának viszont akár évi négy nemzedéke is lehet. A nálunk korábban honos fajoknál nagyobb távolságokat képes megtenni, és a növényvédő szerekkel szemben is ellenállóbb.
Más rovarokhoz hasonlóan ősszel a hidegtől védettebb helyekre húzódik, tömegesen, és ezt a védett helyet gyakran az ember közelében, épületekben véli megtalálni. (Na, itt szokott a számításba hiba csúszni.)
Igazából változatos mintázatával, politúros gömbölyű hátával gyönyörű bogár, de belőlem mégis viszolygást vált ki, nem tudom, más hogy van vele. Azt hiszem ennek a viszolygásnak nagyon racionális, evolúciós szempontból is érthető oka lehet. Valami, ami láthatóan nagyon emlékeztet valami barátságos kedves dologra, de egyben egyértelműen más is, olyan, mintha egy álcázás eredményeképpen tűnne barátinak, ez mindenképpen óvatosságra intő dolog.
Hát vizsgáljuk meg közelebbről.
A harlekin-katica eredetileg kelet-ázsiai, mérsékelt égövi faj, de legjobb úton van a kozmopolitává válás felé. Hasonló a nálunk őshonosnak számító hétpettyes katicához, de nagyobb méretű, jóval többet is eszik, többek közt a levéltetveken kívül más rovarfajok lárváit, is, ez az oka, hogy gyorsan terjeszkedik, és kiszorítja a gyengébb fajokat. Nem magától indult világhódító útra, a rovarkártevők elleni biológiai védekezésként vetették be először a huszadik század elején Észak-Amerikában, majd a hatvanas évektől kezdve Ukrajnában, Franciaországban, Görögországban, Belgiumban. Szabadon csak jóval később, 2000 után kezdett el terjedni, akkor azonban az önfenntartó populációk rohamos gyorsasággal, először Németországban, Angliában, Franciaországban, és egyre több más európai országban is megjelentek. Magyarországon például soha nem alkalmazták a biológiai védekezésben, de néhány éve nálunk is egyre gyakoribb. Sikeres invazív fajjá válását gyors szaporodási üteme is segíti, az európai katicafajoknak évente egy-két nemzedéke jelenik meg, a harlekinkaticának viszont akár évi négy nemzedéke is lehet. A nálunk korábban honos fajoknál nagyobb távolságokat képes megtenni, és a növényvédő szerekkel szemben is ellenállóbb.
Más rovarokhoz hasonlóan ősszel a hidegtől védettebb helyekre húzódik, tömegesen, és ezt a védett helyet gyakran az ember közelében, épületekben véli megtalálni. (Na, itt szokott a számításba hiba csúszni.)
A szőlősgazdák egyre több felé találkoznak azzal problémával, hogy a harlekinkaticák ragadozó életmódjuk mellett szívesen fogyasztják a szőlőt is, amiben komoly károkat okoznak. A kár másik oka, hogy megbújnak a fürtök között, így sokszor bekerülnek a présbe is, és rendkívül keserű ízükkel a készülő bort is tönkreteszik. Ez a keserű íz az oka, hogy a madarak nem szívesen fogyasztják, így természetes ellenségük is alig van.
A faj magyarországi terjedésének monitorozása a Harlekin Projekt feladata. Itt a szakemberek elsősorban azt kérik, hogy ha nagyobb tömegben találkozunk harlekinkaticákkal, készítsünk kompromittáló fotót, és minél pontosabb földrajzi koordináták megjelölésével küldjük el nekik.
(ez a sok információ nem az én fejemből pattant elő, népszerű ismeretterjesztő felületeken itt meg itt, meg itt, meg itt, meg itt olvastam utána.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése