kép a kerületszomszédból

via

Pénteken délelőtt kinéztünk a kedvenc közeli kertészetünkbe, hogy a szép napsütéses délelőttön végre pótolnánk a sövénysor nyár folyamán kipusztult kis bokrait (egyet elloptak, kettőt kitörtek, háromnak az  aszályt volt sok). A Tahi útnál is volt néhány, amelyik nem bírta a kiképzést.
Sajnos azt láttuk, hogy nagyjából már kiárulták a bokrokat, kecskerágót, amit szerettünk volna, egyáltalán nem találtunk, Bernadett azt mondja, most már nem is rendelnek, mert csak nagy tételben tudnának, viszont nemsokára érkeznek a fenyők. Tavasszal folytatjuk, vagy az is lehet, hogy megkérjük Lacit, ha tud hozzon még novemberben párat.
Van viszont madáreleség többféle is, és tulipánhagymák, amiket nagyon sürgősen be kell már szerezni a városi tulipánexpanzióhoz!

De hogy mégse jöttünk volna hiába, kisétáltunk a szomszédos telek, a Régi fóti út 77. elé, megnézni az egykori zsinagógát, ami a kertészetből így látszott:


Átellenből pedig valahogy így:

via

A rákospalotai ortodox zsidó hitközség 1926-27-ben építtette, 1926-ban megjelentettek egy kis héber nyelvű imakönyvet, amelynek megvásárlásával az építési költségekhez lehetett hozzájárulni. Benne az akkor még csak a rajzasztalon létező épület homlokzati rajza.

via

via


via

A közösség alig tizenhét évig tudta használni az zsinagógát, amely a holokauszt után elnéptelenedett.
A hitközségi tulajdonú, de használaton kívül került épületet a OSZK 1964-ben vásárolta meg, 66-ban először másodpéldányraktárat alakítottak ki benne, majd a kisnyomtatványtár és a térképtár anyagát is itt helyezték el. Emellett a nyolcvanas évek második felében itt alakították ki a Széchényi Könyvtár könyvrestauráló műhelyét, a Soros Alapítvány támogatásával, Poprády Géza vezetésével. Jelenlegi funkciójáról az első homlokzaton elhelyezett táblák tájékoztatnak.


A legszebbet pedig a Fortepan, ezt tudja róla:


A felvétel a harmincas évek vége felé készülhetett, nagyjából a mostani Penny Market helyéről. A földhalmok és a kövek valószínűleg az egykori – éppen akkoriban beszántott – temetőt jelzik.

ami el tud romlani...

Mostanában mintha öszeesküdtek volna ellenem a tárgyak, a héten először a fényképezőgépem kártyája ment tönkre a rajta tárolt és feltenni szánt képekkel, aztán a telefonom kártyájáról tűnt el rejtélyes módon az  sorozat, amit a Gyöngyösi sétányról készítettem tegnap reggel az esőben.

Vigasztalásul egy régebbi kép, ami viszont előkerült.
Vizafogó utca, Angyalföld

A működésben van a nyugalom

Azt hiszem a hamis Albert Einstein-idézetek számát csak a hamis Oscar Wilde-idézetek száma múlja felül. De ez most mindegy is, akár mondta, akár nem, akár valaki más mondta:

az élet olyan, mint a bicikli: mozognod kell, ha egyensúlyban akarsz maradni,.

őszi újraindulás

A napokban tömegesen jönnek a cinkék fürdeni, az ablakmélyedésbe csavarozott tenyérnyi itatóra, ami egy kiszuperált ételdoboz. Jó, hogy felfedezték végre, és furcsa, hogy eddig nem, épp amikor a nagy szárazság volt, valahova máshova menekülhettek.

Bár úgy tűnik, ez az egyszerű szögletes műanyagdobozka is megteszi, egy orosz oldalon találtam egy fokkal bonyolultabb recycling ötletet, ami azt is biztosítja, hogy a kipancsolt víz helyébe hosszabb ideig új, tiszta víz kerüljön.
Nagyon tetszik egyébként ez az empatikusság és a mérnöki problémamegoldó gondolkodás együttese, ahogy a szerző leírja, hogy a kerti munka közben hogyan figyelte meg a hűsölni vágyó madarakat, és hogyan jutott arra, hogy ez az egyszerű automata lesz a jó megoldás.
A fürdő-itató egy két- és egy ötliteres palack kombinálásával készült, ezenkívül szükség van egy csavarra, anyára, alátétre - ezekkel rögzíthetjük egymáshoz a két különböző méretű flakont a kupakjuknál, némi drótra a felfüggesztéshez, valamint szerszámként egy éles szikére és valamilyen fúróeszközre:

és ha mindent jól csináltunk, íme:

via

Felsejlő történetek

Lelkesebb időszakokban nem csak a növények telepítésén keresztül, hanem mindenféle más eszközzel is szeretnénk nyomokat hagyni.

Volt szó róla, hogy a régi légópincék szellőzőit, ezeket a málló betonkockákat lefestetnénk, konkrétan a környéken előforduló madarakat gondoltuk ráfesteni (rejtett didaktikus célok).

Aztán beszélgettünk már sokat arról, hogy milyen jó volna valamilyen emlékjeleket tenni a környékre, amik a hely, és főleg az itt élők múltjának, jelei lennének, valamilyen street artos formában.

Először jött, hogy sima fotók, pár soros szöveggel laminálva, valahogy elhelyezve az utcán. (Ebből a laminálás + helytörténet ötletből aztán később láttam egy fantasztikus jól megvalósított változatot a 8ker blogban, a Gyulai Pál utca 12-ben a lift belsejét változtatták helytörténeti tárlattá.)

Aztán kitaláltunk egy csendélet-szerű szobrot, amiből több is lehetne, mintegy végigvezetve a környéken, a városrész fejlesztésének különböző szakaszain.

De legjobban az a tervem tetszett meg, hogy keresni jó képeket a környékről - ami így sokadik nekifutásra egyre kevésbé tűnik könnyű feladatnak -, olyan életképszerű fotókat, amin emberek vannak. Kinagyítanánk őket életnagyságra, és sablonnal fel lehetne fújni vagy szitázni.

És ma ezeket a képeket találtam a Retronauton.
Hát valami ilyesmire, bár sokkal kevésbé drámaira gondoltam. Ezek sok szempontból még sokkal jobbak, kicsit emlékeztetnek Max Ernst montázsaira (ezt újra kéne néznem, hogy biztos legyek benne), az metszetek szikár finomsága, és a bomló környezet közötti kontraszt teszi igazán hatásossá őket.  Ráadásul mintha a saját történetüket élve is folyamatosan tudatában volnának idegenségüknek. Szerintem gyönyörű.

enyém, tied, mienk

A Magyarországon élő magyar kommentelők a facebookon eléggé leszólták a berlini Allmende-Kontor közösségi kertet. A hozzászólókat a lenti fotó alapján főként a szedett-vedett, tákolt jelleg zavarta. Valóban, mintha egy kispolgári paradicsomot egy hippiközösséggel ráztak volna össze. Amiből végül egy meglepően békés elegyet kaptak, és amely nem nélkülözi a giccses és a parodisztikus elemeket sem. Mindenkinek meglehet itt a maga kis zuga, amelyikért felelősséggel is tartozik, ezek együttese pedig egyszerre kedélyes, lepattant és burjánzó képet mutat.
A berlinieknek mindenesetre nagyon tetszik, az egykori Tempelhof repülőtér telkének egy részén, az Oderstraße felőli oldalon 300 parcellával indult közösségi kert várólistái is tele vannak. A városlakók élelmiszert termesztenek, növényeket csereberélnek, kertészkednek és pihennek a lakóövezetek által körbenőtt egykori reptéren.

Információ itt, további képek itt és itt: Ti mit gondoltok?
Inkább formatervezett bútorokat drágábban, vagy mindenki barkácsoljon raklapból amit tud? Esetleg barkácsoljanak közösen? Vagy vegyenek műanyagszékeket a tescóban? Vagy várjanak arra, hogy az önkormányzat támogassa őket öntöttvas utcabútorokkal?
Vagy lehet, hogy ilyen szűk kis parcellákra egyáltalán ne tegyenek ülőbútort, mint egy hozzászóló javasolta?
Csináljanak egyforma kiskerteket, és egyezzenek meg, hogy egymással összhangban lévő dolgokat ültessenek? Te hogy csinálnád máshogy? Vagy jó így, ahogy van?

Hegyi kánya a kuhi

Új madárfaj megfigyeléséről tudósít a Magyar Madártani Egyesület.

Talán az éghajlatváltozás is részes abban, hogy egy – eredetileg a forró égövön honos – gyönyörű, kistermetű ragadozómadarat figyeltek meg Magyarországon.


A kuhi (Elanus caeruleus) a vágómadárfélék családjába tartozik, jellegzetes megjelenése miatt más fajokkal nemigen keverhető össze. Hátoldala kékesszürke, hasi része világos, szárnyai feketék. Az öreg példányok szeme élénk vörös, szárnya fekete, csüdje tollas és messziről is jól láthatók sárga lábai.

Utánanéztünk, honnan ered a madár furcsa hangzású neve. Az egyes nyelvek a nyelvterületükön nem élő állatokat többnyire valami már ismert állathoz hasonítva nevezik meg: így a kuhit a legtöbb európai nyelven kányának nevezik, mégpedig fehér kányának (nibbio bianco), szürkének (luněc šedý), feketeszárnyúnak (black-winged kite), sőt feketeszárnyú füstösnek (чернокрылый дымчатый коршун). A magyar ezzel szemben a madár „hegyi” jelentésű perzsa nevét (کوهی, kuhi) veszi át, ahogy eredeti élőhelyein nevezik, ezeken ugyanis vagy a perzsa a kultúrnyelv, vagy az arab, amely szintén a perzsa nevet vette át. Érdekes volna tudni, ki hallotta először és honosította meg a perzsa nevet a magyarban!

Az eredetileg Afrikában, Hátsó-Indiában, és az Indonéz szigetvilágban általánosan elterjedt fajnak rendszeres fészkelő állománya van már Spanyolországban és Portugáliában is, az utóbbi időben pedig Lengyelországból, Görögországból, Németországból és Ausztriából is vannak előfordulásáról hírek. Magyarországon a Zámolyi Medencében, a Vértesi Natúrparkban figyelte meg a fényképes beszámolót készítő Szalai Gábor.



via MME

polip

a Váci út és a Rozsnyai utca érintkezésénél.
már hónapok óta készülök lefotózni, csak vagy rohanok, vagy sötét van, vagy esik (=> rohanok).
tessék. Szerintetek gonosz?

Kínai tégla

Biztos van akinek ismerős ez az addikció. A romok fényképezése felpiszkálta bennem a kincsvadászt. Vissza kell menni, vissza kell menni! Úgy éreztem, hogy valamit még otthagytam. Aha, például azok a szép kis fém galambok, amik az ablak alatti virágtartókat díszítették! Azt milyen jó volna megmenteni. Ha otthagyjuk, úgyis szemétbe kerül, nem fogja azt onnan senki leválogatni. Súlya alig van, nem éri meg, a külső homlokzatról macerás is leszedni. Igaz, ez nekem se lenne egyszerű.

A telekre simán be lehet kanyarodni, se kapu, se kutyák, csak a munkagépek által összegyűrt sár.
Csinálok pár képet, kibelezett babaház, zöld virágos pvc, egy asztalka tartja kétségbesetten a rázúdult téglákat, fény esik a második emeleti fürdőszoba otthagyott tükrére, kiborult marokkó, por, por. A körfolyosót néhány szép öntöttvas oszlop tartja épp szemben, kár értük, megy majd ez is a levesbe, milyen jó volna házat építeni.


Éles fütty, na, ez nekem szól. És még jó, hogy nem a kutyáknak.
Hogy mennék innen gyorsan, mert ez magánterület, jön három férfi.
Akinek derékszíja is van, az a biztonsági őr, akinek inge sincs, az a Lacika. Aztán végül elbeszélgetünk, még a galambok is szóba kerülnek, konkrétan nem tudnak ugyan segíteni, viszont jöjjek vissza munkaidőben, és beszéljem meg az építtető képviselőjével, ha fontos. Sokan próbálnak még mindenfélét kiguberálni innen, hátha nekem is sikerül. Közben már nem is érzem annyira fontosnak, jó lesz ez a pár kép, a fémgalambokat hova is vigyem. Nem sok minden vész itt kárba, aminek lehet, lesz gazdája még, nekem akkor legjobbak innen a képek, a vasat nem én fogom kigyűjteni.

Közben a kis vékony ember mondja, hogy az utca másik oldalán ő őrzi a bontást, ha szeretnék fényképezni, beenged szívesen. Közben hozza két műanyag kannában a vizet, mert a saját helyén már folyóvíz nincs. Valamibe meg kell mosakodni.

Félrehúzza a deszkakerítést, bemegyünk. A bicikli alig áll meg magában az arasznyi mély laza porban, hát már nagyrészt el van ez pucolva, a telekhatárokon áll még leginkább az egykori épület, onnan a legmacerásabb bontani. Mondja a Laci, hogy ezek azért maradtak még meg, mert félnek, hogy a szomszéd udvar felé dől, az már a másik irodaházhoz tartozik. Meg a másik, a Váci úti oldal, hogy ott meg megy a forgalom.


És mennyi jó bontott tégla van itt. Itt vannak ezek a feliratosak. RKF. Ebből rengeteg. Néha jönnek is, akik akarnak venni. beépíteni a garázsba, meg a kerítésbe dísznek. De van amiből kevés van, ilyen négyszögletes, amin kínai jel van.

A „kínai jel” - tényleg gyönyörű. Tudja valaki a megfejtését?

De hogy mennyi mindent itthagytak, hát még jó bútorokat, asztalt, franciágyat is. Amiket újra megvenni biztos pár ezer forint lenne. A vezetékeket is ki lehetne szedni. Leégetni a szigetelést róla. Igaz, oda a megmaradt részbe már nem lehet felmenni.
Itt szokott aludni. Hogy? Itt az első üléseken? Igen, keresztben, Jó puha. Ide tette azt a szép téglát is, amit most nem talál, valaki kidobta, úgy látszik. Azért lehet itt még találni mindenféle jó dolgot.

Változások

Nagyobb térképre váltás

hónapok óta tart a Váci-Madarász-Fiastyúk-Föveny tömb bontása, tavasszal már csináltunk róla egy sorozatot, amit azóta sem tettem még fel - most utólag majd összeszedem magam -, de ma reggel megint fényképeztem az új lendületet kapott bontásról, ezek a friss képek. A tömb területén a Váci Greens nevű irodaház projekt épül. A hg.hu még júniusban arról számolt be, hogy az A épület elérte legmagasabb pontját, és hogy az irodaházat várhatóan 2013 tavaszán fogják átadni. Részletesebben lehet olvasni a projektről többek között itt és itt, a látványtervek szerint valahogy így fog kinézni:

Kicsit afelől vannak kétségeim, hogy ki bérel ki szívesen egy öko-minősítésekkel mégoly gazdagon kitapétázott épületet éppen ezen a kínkeservesen formálódó, poros, zajos, külvárosias szakaszon, de a mögötte lévő lakóövezetnek mindenképp jó, ha van egy magasabb épületekből álló hangfogó sáv a Váci út felől ;> Az ígéret szerint az irodafejlesztés látványos közösségi tér létrehozásával jár együtt, mely nyitva áll a környék lakói számára. Lássuk meg!

ddd

(rejtvény: hol volt a galamb?) ;>