Kínai tégla

Biztos van akinek ismerős ez az addikció. A romok fényképezése felpiszkálta bennem a kincsvadászt. Vissza kell menni, vissza kell menni! Úgy éreztem, hogy valamit még otthagytam. Aha, például azok a szép kis fém galambok, amik az ablak alatti virágtartókat díszítették! Azt milyen jó volna megmenteni. Ha otthagyjuk, úgyis szemétbe kerül, nem fogja azt onnan senki leválogatni. Súlya alig van, nem éri meg, a külső homlokzatról macerás is leszedni. Igaz, ez nekem se lenne egyszerű.

A telekre simán be lehet kanyarodni, se kapu, se kutyák, csak a munkagépek által összegyűrt sár.
Csinálok pár képet, kibelezett babaház, zöld virágos pvc, egy asztalka tartja kétségbesetten a rázúdult téglákat, fény esik a második emeleti fürdőszoba otthagyott tükrére, kiborult marokkó, por, por. A körfolyosót néhány szép öntöttvas oszlop tartja épp szemben, kár értük, megy majd ez is a levesbe, milyen jó volna házat építeni.


Éles fütty, na, ez nekem szól. És még jó, hogy nem a kutyáknak.
Hogy mennék innen gyorsan, mert ez magánterület, jön három férfi.
Akinek derékszíja is van, az a biztonsági őr, akinek inge sincs, az a Lacika. Aztán végül elbeszélgetünk, még a galambok is szóba kerülnek, konkrétan nem tudnak ugyan segíteni, viszont jöjjek vissza munkaidőben, és beszéljem meg az építtető képviselőjével, ha fontos. Sokan próbálnak még mindenfélét kiguberálni innen, hátha nekem is sikerül. Közben már nem is érzem annyira fontosnak, jó lesz ez a pár kép, a fémgalambokat hova is vigyem. Nem sok minden vész itt kárba, aminek lehet, lesz gazdája még, nekem akkor legjobbak innen a képek, a vasat nem én fogom kigyűjteni.

Közben a kis vékony ember mondja, hogy az utca másik oldalán ő őrzi a bontást, ha szeretnék fényképezni, beenged szívesen. Közben hozza két műanyag kannában a vizet, mert a saját helyén már folyóvíz nincs. Valamibe meg kell mosakodni.

Félrehúzza a deszkakerítést, bemegyünk. A bicikli alig áll meg magában az arasznyi mély laza porban, hát már nagyrészt el van ez pucolva, a telekhatárokon áll még leginkább az egykori épület, onnan a legmacerásabb bontani. Mondja a Laci, hogy ezek azért maradtak még meg, mert félnek, hogy a szomszéd udvar felé dől, az már a másik irodaházhoz tartozik. Meg a másik, a Váci úti oldal, hogy ott meg megy a forgalom.


És mennyi jó bontott tégla van itt. Itt vannak ezek a feliratosak. RKF. Ebből rengeteg. Néha jönnek is, akik akarnak venni. beépíteni a garázsba, meg a kerítésbe dísznek. De van amiből kevés van, ilyen négyszögletes, amin kínai jel van.

A „kínai jel” - tényleg gyönyörű. Tudja valaki a megfejtését?

De hogy mennyi mindent itthagytak, hát még jó bútorokat, asztalt, franciágyat is. Amiket újra megvenni biztos pár ezer forint lenne. A vezetékeket is ki lehetne szedni. Leégetni a szigetelést róla. Igaz, oda a megmaradt részbe már nem lehet felmenni.
Itt szokott aludni. Hogy? Itt az első üléseken? Igen, keresztben, Jó puha. Ide tette azt a szép téglát is, amit most nem talál, valaki kidobta, úgy látszik. Azért lehet itt még találni mindenféle jó dolgot.