2011. november 14.

KÖLTSÉGEK, NYÁR, ŐSZ

Az év aktív időszakát lezáró néhány bejegyzéssel, összegzéssel vagyunk adósok. Nagy léptekkel mentünk, nagyon sok mindent sikerült megvalósítanunk, néhány dolog elmaradt, néhány máshogy alakult, néhányat még talán sikerül megcsinálni a télen, másokat pedig át kell tolnunk a következő tavaszra. Vannak olyan dolgok is, amelyekről az derült ki a tanulási folyamatban, hogy mindenképp meg kellene csinálni, de a kivitelezéshez újratervezés szükséges. Nézzük legelőször a költségeket.

2009 telén kezdtem el nézegetni, hogy a lakás egy napról napra sivárabb, pusztulóbb térre néz. 2010 tavaszán az első fákat baráti segítséggel, ültettem el, saját költségen. Elkezdtük takarítani, rendezgetni, és ezen keresztül megismerni a területet, és tapasztalatokat szerezni a lakókról is. 2011 tavaszán az önkormányzattal való kapcsolatfelvételt és beszélgetést követően egy a közelben lakó érdeklődő fiúval ketten elkészítettünk két pályázatot, a Máglya köz 5-9, és a Tahi út 42/b társasházai nevében. Bár szkeptikus véleményeket hallottunk, és emiatt mi sem voltunk nagyon bizakodóak, a pályázott négyzetméterek arányában egy-egy komolyabb összeget nyertünk.

Ebben a bejegyzésben most csak a Máglya közi társasház kertfejlesztésre nyert pénzéről írok.
A Máglya köz a pályázaton a lakossági zöldterület-fejlesztési keretből 472 000 forintot kapott. Mivel a pályázat utólagos finanszírozású, ez azt jelenti, hogy a pénzt a társasháznak saját vagyonából meg kell előlegeznie, a pályázott időszak lezárultával pedig a számlák alapján az önkormányzati cég visszatéríti a társasháznak.
Ebből a 472 000 forintból az önkormányzati ügyintézők tájékoztatása alapján 25%-ot le kell adózni, így marad elkölthető 354 000 forint.
Ebből három tételben vettünk fel egy-egy nagyobb összeget, összesen 275 000 forint értékben költöttünk.
Ez azt jelenti, hogy november elejével még maradt az elnyert összegből 79 000 forint, de kérdés, hogy kapunk-e az elköltésre halasztást az önkormányzattól, vagy az el nem költött pénz elvész.

Ahogy az alábbi, és a korábban a blogba befűzött táblázatokon is látszik, a pénzt legnagyobb részt dologi költségekre, elsősorban növényekre, és munkaeszközök beszerzésére fordítottuk. A pályázati feltételek szerint lehet még szolgáltatásra, szakmunkára is költeni, de abból indultunk ki, hogy ennek a fajta együttműködésnek a lényege, hogy az önkormányzat segít a vásárlásokban, a lakók pedig munkát adnak hozzá.


A további tervekről, tapasztalatokról a következőkben írunk még.

munka, november

Vasárnap délelőtt Istvánnal tettünk egy autós kört, vásároltunk még 500 liter földet a következő ültetéshez, aztán nagyon feszített tempóban elültettük a maradék növényeket. Két vadszőlőt (az egyiket Vali határozott kérésére a bodzabokor közelébe. Itt szerintem nincs sok értelme, és valószínűleg nem is fog megmaradni, de nem akartam túl rugalmatlannnak tűnni, ez a két tő amúgy is bónusz volt már.) 
A parkoló felőli oldalon takarítottunk, kicsákányoztunk néhány elkorhadt tönköt, ide ültettük a sövénynek szánt kecskerágókat, és három korallberkenyét (ez az, aminek olyan szép pirosas hajtáscsúcsai szoktak lenni). A tér felőli oldalon is öntöztünk kicsit, amit muszáj volt. Betömtem a kisebb berkenyefa köré beásott draincsövet, nem fogjuk úgysem rendszeresen locsolni télen, anélkül meg inkább csak kiszárad  a csövön keresztül. Vízvezető tálcát ástunk a homoktövisek köré, és ahol kellett, pótoltunk még földet. Közben erőteljesen ment lefelé a nap, szokásos fényeivel, nekünk is menni kellett tovább, ezért a szimbolikus kerítést a raffiával már nem csináltam meg, talán a napokban jut rá idő valamikor.

a lebegő bogyók Vérteskozmán voltak tegnap egyidejűleg

2011. november 13.

nemrég még


...most esett ki a fényképezőből

falánk Kata

2009-ben még mint franciaországi jelenségről számol be a harlekinkaticák inváziójáról az Időkép, múlt hétvégén a Vértesben is találkoztunk a rajzással egy irtás mellett. Katicafelhő. Gurulás közben ruhánk, hajunk, a bicikli, minden tele lett velük.


Igazából változatos mintázatával, politúros gömbölyű hátával gyönyörű bogár, de belőlem mégis viszolygást vált ki, nem tudom, más hogy van vele. Azt hiszem ennek a viszolygásnak nagyon racionális, evolúciós szempontból is érthető oka lehet. Valami, ami láthatóan nagyon emlékeztet valami barátságos kedves dologra, de egyben egyértelműen más is, olyan, mintha egy álcázás eredményeképpen tűnne barátinak, ez mindenképpen óvatosságra intő dolog.
Hát vizsgáljuk meg közelebbről.
A harlekin-katica eredetileg kelet-ázsiai, mérsékelt égövi faj, de legjobb úton van a kozmopolitává válás felé. Hasonló a nálunk őshonosnak számító hétpettyes katicához, de nagyobb méretű, jóval többet is eszik, többek közt a levéltetveken kívül más rovarfajok lárváit, is, ez az oka, hogy gyorsan terjeszkedik, és kiszorítja a gyengébb fajokat. Nem magától indult világhódító útra, a rovarkártevők elleni biológiai védekezésként vetették be először a huszadik század elején Észak-Amerikában, majd a hatvanas évektől kezdve Ukrajnában, Franciaországban, Görögországban, Belgiumban. Szabadon csak jóval később, 2000 után kezdett el terjedni, akkor azonban az önfenntartó populációk rohamos gyorsasággal, először Németországban, Angliában, Franciaországban, és egyre több más európai országban is megjelentek. Magyarországon például soha nem alkalmazták a biológiai védekezésben, de néhány éve nálunk is egyre gyakoribb. Sikeres invazív fajjá válását gyors szaporodási üteme is segíti, az európai katicafajoknak évente egy-két nemzedéke jelenik meg, a harlekinkaticának viszont akár évi négy nemzedéke is lehet. A nálunk korábban honos fajoknál nagyobb távolságokat képes megtenni, és a növényvédő szerekkel szemben is ellenállóbb.
Más rovarokhoz hasonlóan ősszel a hidegtől védettebb helyekre húzódik, tömegesen, és ezt a védett helyet gyakran az ember közelében, épületekben véli megtalálni. (Na, itt szokott a számításba hiba csúszni.)


A szőlősgazdák egyre több felé találkoznak azzal problémával, hogy a harlekinkaticák ragadozó életmódjuk mellett szívesen fogyasztják a szőlőt is, amiben komoly károkat okoznak. A kár másik oka, hogy megbújnak a fürtök között, így sokszor bekerülnek a présbe is, és rendkívül keserű ízükkel a készülő bort is tönkreteszik. Ez a keserű íz az oka, hogy a madarak nem szívesen fogyasztják, így természetes ellenségük is alig van.


A faj magyarországi terjedésének monitorozása a Harlekin Projekt feladata. Itt a szakemberek elsősorban azt kérik, hogy ha nagyobb tömegben találkozunk harlekinkaticákkal, készítsünk kompromittáló fotót, és minél pontosabb földrajzi koordináták megjelölésével küldjük el nekik.

(ez a sok információ nem az én fejemből pattant elő, népszerű ismeretterjesztő felületeken itt meg itt, meg itt, meg itt, meg itt olvastam utána.)

2011. november 11.

invázió

...a lakásokba csoportosan berepülő imágók nemcsak pusztán jelenlétükkel okozhatnak kellemetlenségeket, hanem az arra érzékenyek esetében allergiás panaszokat is okozhatnak, sőt, akár meg is haraphatják az embert. A bejutás megakadályozására a legjobb, ha idejében betömjük a nyílásokat.

a történet folytatása a következő bejegyzésben. Az ablakok bedeszkázása egyelőre túlzott óvatosságnak tűnhet, bár...

2011. november 9.

Természetfotósok

A hvg Az Év Természetfotósa pályázat díjazottajait bemutató sorozatából szemezgettem néhány, a blog témájába vágó darabot, olyan állatokról, amelyek a környékünkön is előfordulnak. A teljes kiállítás a Magyar Természettudományi Múzeumban tekinthető meg 2011 november 9. és december 31. között.

Szabó Gábor László a József Attila-lakótelepen készült fotója egy éjjeli összefutásról.

Vadász Anna búbosbanka-fotójával egy ritka és dekoratív madarat csípett el fiókaetetés közben, pontosabban azt drámai malőrt, amint a szülő és a gyerek közötti kommunikációs hiba folytán a fáradságosan megszerzett ebéd a földre esik. Biztos veletek is történt már ilyen, amikor mindkét fél azt hiszi, hogy a másik már/még fogja azt a poharat.
Búbosbankát egyébként márciustól szeptemberig itt a közelben is meg lehet figyelni, a Rákos-patak mentén. A Tahi utca és a patak közötti elhanyagolt parkokban szoktam ritkán látni, ahol az öreg fák odvaiban talál menedéket. Költöző madár, nem telel nálunk, ősszel délre vonul.

Varjúdominancia a címe Nagy Zoltán Gergely képének, és valóban szinte jól sikerült infografikának tűnik, ahogyan megjeleníti, amit a környezetünk egy egy darabját rendszeresen figyelve, magunk is észreveszünk. Egy-egy területen élő madarak között nagyon is pontos erősorrend szabja meg a térhasználatot. Ez a fajok közötti leosztásban is érvényesül, és igaz a csapatokban élő egyedekre is. Dolmányos varjakat kisebb számban már egész évben lehet látni a  környéken, a fekete sereg viszont mostanában, a hideg közeledtével várható nagy létszámban kelet felől, Oroszország és Ukrajna irányából. Népi megfigyelés szerint, amikor a varjak hatalmas rajai megjelennek, néhány napon belül havazás várható. Ez azzal van összefüggésben, hogy a madarak az ennivalót elrejtő hó elől húzódnak a kevésbé hideg területekre, így válnak a a havazás előhírnökeivé. Ha szerencsések vagyunk, megfigyelhetjük, ahogy diót rejtenek el. Avarsöprés közben is szoktam találni varjú által leejtett diót, pedig a környékünkön nincs diófa. Viszont a varjak szeretnek itt üldögélni a  platánok tetején, ahonnan magabiztosan uralják a területüket.
Gyerekkoromban nagyanyám kertjében három diófa is állt, talán mindhárom ilyen madárhozta dióból lett, nem tudom. Az egyik olyan vastag héjú volt, hogy még mi is csak nagykalapáccsal tudtuk törni, a másik az arany középutat képviselte, ebből csinálta nagyanyám a gyönyörű, egyben kibontott diókat karácsonyra, ebbe rágott kis kerek lyukakat a mókus vagy a pele, a harmadiknak olyan vékony volt a héja, hogy a fán elropogtatták még a kisebb madarak is, ezt papírhéjúnak hívták.
Valamikor megpróbálok utánajárni annak, hová tűnt ez a fajtasokféleség a kertészetekből.
A pályázat még több képe itt

2011. november 8.

Fejedelmi lakoma madárszemmel

Bár még mindig nagyon kellemes enyhék a reggelek, azért egyre közeledik az igazi hideg. A madáretetési szezon kezdetével madárbarát svédasztalt mutat be a Magyar Madártani Egyesület. tőlük van a fotó. további részletek itt. alma, dió, mogyoró, makk, berkenye, vadszőlő, különböző fenyőtobozok, esetleg kökény... én ezeket ismerem fel a képen. mi lehet még?
Erről jut eszembe, talán meg kéne próbálni naspolyát ültetni
ha már a berkenyék ilyen jól elvannak.


Közben éppen rossz híreket cserélünk nagyon távol élő barátnőmmel, és kérdezgetjük egymást, hogy bizonyára van jó is. Nem egyszerű. Azt hiszem nekem most ez a kis szelet közkert a jó hír, ahogy kinézek reggel a fákra, amiket ültettem. Meg a barátság, ami a kert révén született. Ezek az apró együttműködések tehetnék élhetővé ezt a balfék országot. Ha sokkal de sokkal több lenne belőlük. Százszor, ezerszer ennyi.

ma reggel

evidencia: 15 ember nem egészen félórai munkával oldja meg azt, ami egy embernek egy munkanapba telik.


Gáborral tavasszal azt tervezgettük, hogy néhány jókedvű lakóval majd milyen lendületes változásokat lehet elérni, mennyi mindent lehetne rendbetenni, túllépni az úgy-ahogy szintentartáson, és hogy egy-két óra munka után a patakparton rendezünk almásrétesevős-sörözős-bodzaszörpös zenés pikniket. :)

Egyelőre odáig jutottunk, hogy amikor dolgozunk, a mi házunknál a lakók nagy része köszönés nélkül továbbmegy, vagy megáll, és elmondja, hogy itt nem érdemes csinálni semmit, az ő házuknál viszont megállnak, megdicsérnek, hogy milyen aranyosak vagyunk, és elmondják, hogy szerintük máshogy kéne.