Miért ne vágjuk ki a nyárfákat

olasz nyár

Mióta látszom a téren, ahogy teszek-veszek, többen fordultak hozzám úgy, mintha volna valamilyen speciális képességem, amivel megoldhatom a közterülettel kapcsolatos problémákat. Így került szóba többször is, hogy miért nem vágatom ki a nyárfákat. Ez részben azért tévedés, mert nincs nagyobb befolyásom a fakivágásokra, mint bármelyik lakónak a környékről, ezekről ugyanis a kerületi Környezetgazdálkodási Kht dönt saját szakmai szempontjai alapján, de a felvetés mögött egy másik tévedés van, és erről szeretnék írni.

A közterületi kertészetnek is vannak trendjei, amelyek egy-egy időszakot jellemeznek. Harminc-negyven évvel ezelőtt nagyon sok nyárfát ültettek, mivel igénytelen (mint időközben kiderült, jól viseli a szmogot is), gyorsan növekszik, akár 50 méter magasra is megnő, lombjával kiemelkedően sok szennyező anyagot köt meg, oxigént termel, árnyékot ad. Meg ugye a természet közelségét, ami városban élve egyre nagyobb értékké válik. Összességében véve nagyon jó nekünk.

ÉS! A közhiedelemmel ellentétben a nyárfaszösz (a nyárfa barkavirágzatának repítőszőrös magjai) nem okoz allergiát! Valószínűleg azért viszi el a balhét a közvéleményben a nyárfa, mert a vattaszerű magok látványos repkedése egybeesik a pázsitfűfélék pollenkibocsájtó időszakával, amelyek az tavaszi allergiáért valójában felelősek, viszont az ő akciójuk  nem látható. A pollenallergia mára népbetegséggé vált, a lakosságnak körülbelül húsz százalékát érinti, és ez az arány növekszik. A füvek pollenje ellen gyakori nyírással, kaszálással, a zöldfelületek karbantartásával lehet küzdeni.

Itt a téren két hatalmas nyárfa áll, épp a napokban kezdték el szórni magjaikat, reggel az ablakon kinézve, mintha sűrű hó kavargott volna a szélben - sokakat zavar ez a látvány, arról nem beszélve, hogy többet kell takarítani, ha nem akarjuk, hogy minden sarokban pelyhek hömpölyögjenek. Mégis, ha tudjuk, hogy mindez csak esztétikai probléma, és nem ártalmas, talán könnyebben elviseljük ezt a néhány hét kényelmetlenséget cserében az áprilistól novemberig a levegőt tisztító lombokért.

A nyárfák telepítésének divatja letűnt, remélhetően olyan fajok veszik át a helyüket, amelyeket barátságosabban fogadnak a lakók, de mindenképpen érdemes ezt az átmenetet rugalmasan kezelni, és akkor vágni ki ki az öreg nyárakat, amikor már felnő mellettük a parkok fáinak következő generációja.

a kihalófélben lévő fekete nyár 2006-ban az év fája volt.

munka, május, énüzenet

tegnap kicsit borongós, kicsit hűvös, de tulajdonképp éppen jó idő volt a kerti munkához. Nagyon sok mindent megcsináltunk, jóval többet mint amit előre gondoltam volna.

- összesöpörtünk elég sok kerti hulladékot, lombokat, a szélviharok letördelte száraz gallyakat, összeszedtük a nagyobb ágakat
- felszedtük a szemetet, kitakarítottuk a padok környékét
- beszélgettünk a padon üldögélőkkel, megtudtuk tőlük, hogy ők sosem hagyják szétszórva a szemetet
- meglocsoltuk a fiatal fákat, bokrokat
- elegyengettük a földet a kivágott fa környékén
- csináltunk vízgyűjtő tálcát a somnak

- elültettük a bambusznád-töveket

- bezsákoltuk és kitettük a szokott helyre a hulladékot

- vettünk néhány szerszámot

- kivágtunk egy egykori bokrot

- megmetszettük a régi homokozóba valamikor beültetett szúrós sövényt

Valahogy így lett a tervezett két órás munkából végül hét óra. Szépen alakulnak a dolgaink, hiszen eddig körülbelül húsz növényt ültettünk el, és szinte mindegyik látványosan fejlődik. A dolog másik, közösségi része, amit legalább olyan fontosnak tartottam, az kevésbé. Persze tudom, hogy szombaton leginkább a tescóba mennek az emberek, és hogy mindenkinek sok gondja van, de 12 lépcsőház kb 170 lakásából egyetlen ember sem jött el segíteni még egy fél órára sem. Ez most először elgondolkodtatott az egész dolog értelme felől, mert amíg akár csak két-három érdeklődő/résztvevő volt, addig nem zavart egyáltalán. Igazából kerti munkát csinálni akár egyedül is jó dolog, látni, ahogy alakul a kezünk nyomán valami jobbá, mint előtte volt. De érezni a közönyt, vagy pláne a rosszindulatot, az nem kellemes. Főleg ha hosszas hezitálás után lép ki az ember a közös térbe, hogy ott valami olyat csináljon, ami másoknak is jó.

A héten egyébként személyesen is találkoztam azzal, aki az egyik lépcsőházra ragasztott közös munkára szóló meghívókat szokta letépkedni öt percen belül (nem vicc az öt perc, mert amíg megyek egy kört a tömb körül biciklivel, addigra mindig eltűnik, bármilyen napszakban). Ami megdöbbentett, hogy egy velem nagyjából egykorú ember. Miközben felrántotta a kaput, letépte és összegyűrte a cédulát, azt kiabálta, hogy

MIÉRT, MIÉRT, MIÉRT!

most tényleg, miért is

A következő nagyobb fejlesztést, ültetést a Tahi úton fogjuk csinálni, Gáborék házánál, május végén.

jártunkban, keltünkben

védett virágunk a tavaszi hérics (Adonis vernalis), Veszprémfajsz közelében

 

rajz innen

száraz gyepekben épp virágzik az erdei szamócához nagyon hasonló csattogó szamóca (Fragaria viridis).

jellegzetes élőhelyükön kívül az segít a megkülönböztetésben, hogy míg az erdei szamóca csészelevelei felkunkorodva elállnak a gyümölcstől, a csattogó szamócára rásimulnak, ahogy a különbséget a rajz is szemlélteti.

innen

A Kék Virág: kertekben gyönyörű és jóval nagyobb nemesített változatait lehet látni, de a vadon növő fürtös gyöngyike még kedvesebb a romantikus lelkű kirándulónak. Hagymája a keresztes hadjáratokkal került Európába, ahol aztán napos réteken mindenfelé elterjedt. Április végi virágzása miatt szentgyörgyvirágként is ismerik (György-nap április 24.), tájnyelvi változatokban pedig békahagyma, kígyóhagyma, kék gyöngyvirág, kígyóvirág vagy mezei jácintként szerepel.

innen

munka, május

ahogy lehet

levelek

új innováció a hagyományos post-it céldulák témájára, amely a páfrányfenyő (ginkgo biloba) gyönyörű leveleit formázza. Ez a faj egy igazi ősnövény, a páfrányfenyő-félék hajdan népes törzsének egyetlen ma élő képviselője. (apró gikszer, hogy az eredeti ginkgolevelek szerkezetüknél fogva nem válnak le levélnyélről.)

 

vízről, öntözésről

a víz. ez jelenleg a legfontosabb megoldásra váró problémánk.
A többi feladattal valahogy elboldogulunk, ehhez viszont külső segítségre lesz szükségünk. Az utóbbi időszakban elég sok fiatal növényt - fákat, bokrokat - ültettünk, amelyeknek szükségük van a vízpótlásra a szárazabb időszakokban, hogy megmaradjanak, fejlődjenek.
Most a Máglya közben a kilences lépcsőház szeméttárolójából hozott vízzel, kannából öntözzük ezeket amikor úgy adódik, de ez több szempontból sem jó megoldás, és bár az esőknek köszönhetően egyelőre nincsen szó jelentős fogyasztásról, mégsem nagyon maradhat így. Azon kívül, hogy nagyon körülményes, egy ekkora terület kannából öntözése, nem tisztességes megoldás, hogy egy lépcsőház lakói állják egy olyan tér locsolásának a költségét, ahová körülbelül tíz lépcsőház lakásai néznek. De a közterületi öntözés amúgy is önkormányzati feladat, igaz, mivel nagyon drága, ezzel csak módjával élnek, és általában a frekventáltabb területeken.

A vízzel minden lehetséges módon takarékoskodni érdemes, ennek egyik módja, hogy a szárazságot jobban tűrő növényeket telepítünk (többet közt ezért sem gondolok gyepfelület kialakítására), a másik, közvetlenebb pedig, hogy a csapokra nem szerelünk nyitót, csak a kiegészítő célszerszámmal lehetne nyitni. Igaz, L szerint régen az minden élelmes lakótelepi gyereknek volt. A közös képviselőtől, Jánostól pedig azt az ötletet kaptuk, hogy a könnyen elkallódó fém fedél helyett beton fedőt kérjünk, vagy akár csináljunk a csapok fölé.

A vízhálózat beüzemelésének a nehézségeit Szives Imre tájékoztatása alapján ismerjük: a Tahi út 42-nél a csapok dolga viszonylag könnyen kezelhetőnek látszik, meg kell keresni a megsüllyedt dobozokat (ha szükséges fémkeresővel is akár), és megnyitni a  hálózatot, ellenőrizni, hogy nincs-e szivárgás, mennyire működik a rendszer.

A Máglya köznél ugyanez kicsit bonyolultabb, itt a hálózat is rossz állapotban lehet, és hosszú ideje nem működik. Itt megvannak a csapok, de valószínűleg újra ide kellene vezetni a vizet valahonnan, erre több alternatíva van, aminek a költsége széles skálán mozog, de több millió forintot jelenthet.

Az alpolgármester asszony fogadóóráján kaptam egy ígéretet arra, hogy megnézik, mit lehet tenni ebben az ügyben, és amint van valami fejlemény, telefonon tájékoztatnak róla. Ez tegnap volt, egyelőre tehát itt tartunk.

madaras ajánló

már több madaras bejegyzés szerepel a blogban, azonban mindeddig valahogy kimaradt a méltán népszerű, mégis titokzatos sukáta. Nem is akarok belekontárkodni a témába, inkább adok egy linket a téma avatott szakemberéhez, fogadják szeretettel!

...

ulti

a Feneketlen-tónál

Nagyapámék is így ültek össze a kertünkben hétvégén, nyári délutánokon, ha néha valaki kimaradt, apámat is befűzték, hogy üljön közéjük. Az öregek közül már senki se él már, Gyula bácsi, Ernő bácsi, Karcsi bácsi, nagyapám meg az unokatestvéreimnek Pista bácsi.