madárbarát kert

Az esős május elsejei vasárnapon nagy nyüzsgés volt a téren, galambok, gerlék, rigók, cinkék igyekeztek a lehető leginkább kihasználni, hogy az oxigénhiány kiszorította a felszínre a bogarakat, gilisztákat. Ritka vendégként feltűnt egy tengelic pár is, ilyenek:

a kép az azonosítás kedvéért vasuta blogról köcsönözve.

Az esős időben úgy nő a sok frissen ültetett növény, mintha húznák. A sombokrokhoz pedig valaki leásott egy-egy cöveket erősítésül, köszönjük!

vidám városi

a korábbi betonos bejegyzésben is szerepeltek olyan munkák, ami a városi felületeken keletkező hiányokat egyedi és játékos módon pótolták. valami ilyesmit csinál Juliana Santacruz Herrera is Párizs utcáin. Az ő munkáiban mintha az indusztrializált város kemény szürke héján keletkező réseken keresztül egy lágy és vibráló tarka belsőre látnánk rá.

további dokumentáció pl itt

sárga virágok, bordó levelek

együttese a szigeten, ahol esténként már énekel a csalogány.
a madártani egyesület, ahogy minden évben, idén is rendez közös sétákat fülemülék éjszakája címmel, az országban sok helyszínen, ahol élőben is meg lehet hallgatni a neves dalnokot - Budapesten például a fiumei temetőben, május hetedikén, azaz jövő szombaton este hat és kilenc óra között.
"Sose azt kérdezd, mit tesz a fülemüle érted, hanem azt, mit tehetsz te a fülemüléért!"

ilyesmiket gondolunk (?)

(a kutatásról bővebben itt)

közösségi kertek haszonnövényekkel

cikk és videó a legnagyobb tetőkert-gazdaságról magyarul a hg.hu-n.


New York Farm City from Petrina TV on Vimeo.

A játék az gyönyörű

egy ideje gondolkozom a strapabíró utcabútor problémáján, jó volna a térre asztal, meg madárfürdő, kerti tó szökőkúttal, vízesésrendszer... éppen kapóra jött a projekt, amire Nándi révén figyeltem föl. A MOME és a BME diákjai közös workshopon vettek részt, melynek során különböző tárgyakat terveztek és készítettek el betonból. Sajnos maga a munkacsoport egyelőre nem volt nyitott, de bemutatkozásul szerveztek egy bejárást, megnéztük a városban többfelé található munkákat, amelyek egy része még a készítés fázisában van.

Ez az anyag messze nem csak a silány házgyári minőséget és fantáziátlanságot jelentheti, bár a huszadik század utolsó harmadában méltatlanul rossz híre kelt. Mostanára ez szerencsére kezd lekopni róla a sokféle innovatív próbálkozásnak köszönhetően, és egy nagyon izgalmas, sokféle lehetőséget magában rejtő, bár legtöbbször tagadhatatlanul nehézkes anyaggal ismerkedhetünk meg. Bőven megéri.

a képen pont az nem látszik jól amit nézünk, de elmesélem, a csapat azzal viszonozta a Gödörnek a helybiztosítást, hogy egyedi darabokkal pótoltak néhány tönkrement burkolati elemet. gördeszkások, ugye, ejnye! erre pont valami macska van rárajzolva. aranyos, nem túl karakteres ötlet volt.

utólag színezett felület az érdeklődők gyűrűjében

amit a lány működtet a képen, az egy mini betonkeverő. vagy egy nagyon brutális háztartási dagasztógép. az előtérben lévő sámli nagyon szép anyagkombináció, a fát és a betont az ékelés tartja együtt, és ez a dísze is egyben.

ez a szalagbútor az eredeti terv szerint egy eltört burkolóelem pótlására, a többivel párhuzamosan, annak a helyén emelkedne ki a járófelületből. a korábbi kísérleti darabok eltörtek, végül még ez is megrepedt, hát ja, elég rigid anyag.

másik ülőbútor, még félkészen, de már használatba véve. a rettenetes egyetemi százéves öntöttvas radiátorok jutottak róla eszembe

betonfotelok a Károlyi kert sarkánál, a Csendes teraszán

az tervező egy könnyed mozdulattal még meghinti a kész bútort kis zöld ufószemekkel.

csapolás betonból. a peugeot is gyönyörű. a dokumentator is ok.

nehéz elhinni, de ez is beton. az összetevők finomhangolásával ilyen érzékeny öntött felületeket is létre lehet hozni. még a varrófonál feslését is visszaadja az anyag.

a legideologikusabb, és talán éppen ezért a legzavarosabb projekt a Dunaparton készül. Azon az egyszerű megfigyelésen alapul, hogy a turisztikai központ címére áhítozó, magát a vizek városaként aposztrofáló Budapesten lehetetlen gyalogosként, sétára, kikapcsolódásra, bármire használni a folyópartot. sőt a forgalom miatt még a megközelítése is veszélyes. ezzel a remek turistacsalogató adottságával a régióban egyedülálló egyébként. Viszont az emberek szeret(né)nek a lépcsőkön üldögélni. A csoport ötlete, hogy elhelyeznek egy darab lépcsőt egy jobban megközelíthető helyen, tessék ott üldögélni. Ha ügyesen kommunikálják, azt mondanám, íme egy újabb szuper KKP-akció! de ez még várat.

kedvencem a lopásbiztos bicikli (a képen az alkotóval)

ami zavarbaejtő...

és vicces...

A bútoravató túra a Placcc Fesztivál és a Szövetség 39 közös szervezésében valósult meg, köszönet a szervezőknek!
Ennyi volt a bemutató, jövő héten nagyszobai tükrös kombinált szekrényt öntünk a tapasztalatok összegzésével, várjuk a jelentkezőket!

van egy jó hírem, meg egy rossz

melyikkel kezdjem?


a fűnyírógéppel végigment egy munkás reggel az egész kerten, és kiirtotta az egyik madárbirset, amit hetek óta ápolgatok, hogy megmaradjon, mostanra szépen ki is virágzott. nem volt még pénzem körülkeríteni.
viszont:
nyertünk pénzt a zöldterület-gondozásos pályázaton!
részletek a napokban!

mi legyen

egyszercsak feltűnt, hogy néhány hete udvariasan lepattintottam egy kérést, ültetném ki valakinek a tavalyi meg tavalyelőtti karácsonyfáit a térre, arra hivatkoztam, hogy tájidegen, most pedig napok óta azt tervezgetem, hogy bambuszt fogok ültetni.
hm.
kognitív disszonancia.

(viszont nyitva hagytam a lehetőséget, hogy ha ki akarja ültetni, kölcsönadom a szerszámokat, ez enyhítő körülmény? az illető azóta nem jelentkezett.)

nyír

a kis pálcika nyírfa nagyobb testvérét az önkormányzat munkatársai ültették néhány hete.
tegnap reggel ástam köré tálcát. jó érzés látni, hogy más is szokta öntözni. a fákat, de nem tudom ki, csak a nyomát látom néha.

AMINK VAN - mindenféle aprónép

a ház előtt:
épp levelet bont a cserszömörce,

erősödik a fűzfa,

két hete még boglárka expanzió meg óvatos kis tulipánok

(egyébként egy kollegám Hollandiából hozott tulipánhagymákat ültetett, most meg nem átallotta levágni, és elhozni őket a kertből, hát ha azt mondom, hogy kétszer ekkora virágok nőttek belőle, mint amiket itthon szoktam látni, akkor nem túlzok. a színük is nagyon érdekes, valami furcsa fátyolos, pasztell, kifinomult árnyalat, nem is tudom megnevezni, valahol a rózsaszín, mályva és piros között, az előbbiekhez közelebb... pedig tudták, hogy a nők kulturális és szocializációs okokból kifolyólag sokkal több szín megkülönböztetésére és megnevezésére képesek mint a férfiak? meg kell erőltessem magam.

továbbgondolva, megszakadna a szívem, ha az óvott-gondozott hollandi virágaimat letépkednék meg eltaposnák, mint a Feri bácsiéit (itt), ezért ebben az irányban nem fejlesztünk a közeli jövőben.)

most meg mindenféle kis vegyes: tyúkhúr, gyermekláncfű, ibolya, lóhere és több ismeretlen kis izé is. füvek, na.

a szomszéd ház előtt meg egy egész violarét:

Népszigeten: