2011. április 23.

A játék az gyönyörű

egy ideje gondolkozom a strapabíró utcabútor problémáján, jó volna a térre asztal, meg madárfürdő, kerti tó szökőkúttal, vízesésrendszer... éppen kapóra jött a projekt, amire Nándi révén figyeltem föl. A MOME és a BME diákjai közös workshopon vettek részt, melynek során különböző tárgyakat terveztek és készítettek el betonból. Sajnos maga a munkacsoport egyelőre nem volt nyitott, de bemutatkozásul szerveztek egy bejárást, megnéztük a városban többfelé található munkákat, amelyek egy része még a készítés fázisában van.
Ez az anyag messze nem csak a silány házgyári minőséget és fantáziátlanságot jelentheti, bár a huszadik század utolsó harmadában méltatlanul rossz híre kelt. Mostanára ez szerencsére kezd lekopni róla a sokféle innovatív próbálkozásnak köszönhetően, és egy nagyon izgalmas, sokféle lehetőséget magában rejtő, bár legtöbbször tagadhatatlanul nehézkes anyaggal ismerkedhetünk meg. Bőven megéri.

a képen pont az nem látszik jól amit nézünk, de elmesélem, a csapat azzal viszonozta a Gödörnek a helybiztosítást, hogy egyedi darabokkal pótoltak néhány tönkrement burkolati elemet. gördeszkások, ugye, ejnye! erre pont valami macska van rárajzolva. aranyos, nem túl karakteres ötlet volt.


utólag színezett felület az érdeklődők gyűrűjében


amit a lány működtet a képen, az egy mini betonkeverő. vagy egy nagyon brutális háztartási dagasztógép. az előtérben lévő sámli nagyon szép anyagkombináció, a fát és a betont az ékelés tartja együtt, és ez a dísze is egyben.


ez a szalagbútor az eredeti terv szerint egy eltört burkolóelem pótlására, a többivel párhuzamosan, annak a helyén emelkedne ki a járófelületből. a korábbi kísérleti darabok eltörtek, végül még ez is megrepedt, hát ja, elég rigid anyag.


másik ülőbútor, még félkészen, de már használatba véve. a rettenetes egyetemi százéves öntöttvas radiátorok jutottak róla eszembe


betonfotelok a Károlyi kert sarkánál, a Csendes teraszán


az tervező egy könnyed mozdulattal még meghinti a kész bútort kis zöld ufószemekkel.


csapolás betonból. a peugeot is gyönyörű. a dokumentator is ok.


nehéz elhinni, de ez is beton. az összetevők finomhangolásával ilyen érzékeny öntött felületeket is létre lehet hozni. még a varrófonál feslését is visszaadja az anyag.



a legideologikusabb, és talán éppen ezért a legzavarosabb projekt a Dunaparton készül. Azon az egyszerű megfigyelésen alapul, hogy a turisztikai központ címére áhítozó, magát a vizek városaként aposztrofáló Budapesten lehetetlen gyalogosként, sétára, kikapcsolódásra, bármire használni a folyópartot. sőt a forgalom miatt még a megközelítése is veszélyes. ezzel a remek turistacsalogató adottságával a régióban egyedülálló egyébként. Viszont az emberek szeret(né)nek a lépcsőkön üldögélni. A csoport ötlete, hogy elhelyeznek egy darab lépcsőt egy jobban megközelíthető helyen, tessék ott üldögélni. Ha ügyesen kommunikálják, azt mondanám, íme egy újabb szuper KKP-akció! de ez még várat.



kedvencem a lopásbiztos bicikli (a képen az alkotóval)


ami zavarbaejtő...


és vicces...


bútoravató túra a Placcc Fesztivál és a Szövetség 39 közös szervezésében valósult meg, köszönet a szervezőknek!
Ennyi volt a bemutató, jövő héten nagyszobai tükrös kombinált szekrényt öntünk a tapasztalatok összegzésével, várjuk a jelentkezőket!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése