AMINK VAN - az év madara!

2011-ben a SZÉNCINEGE. Amint látszik, máris egy kicsit elbízta magát.

Az ehhez hasonló címosztásokkal általában veszélyeztetett fajokra szokás a figyelmet irányítani, de ez most kivételesen nem így van. A széncinege sztorija kimondottan egy sikertörténet, amely megmutatja, tudatos védelemmel, gondoskodással sokat tehetünk a fajok sokféleségének, a biodiverzitásnak a csökkenése ellen. Annyira sikerült megmenteni, hogy már nem is számít védettnek.
Egyszerű kedves madarak, csapatosan járnak, a hangjuk minden dallamosságot nélkülöző kis csipogás, mint valami oldszkúl kvarcjáték. Csapatban élni megtérül, az ember mindig tanul ezt-azt. Dél-Angliában figyelték meg például, hogy a cinkék megtanítják egymásnak hogyan kell az ajtók elé kitett tejesüveg fóliáját felbontani, ha reggelizni akarnak. Később a technika egész Anglia cinkéi között elterjedt, sőt más madarak is átvették.

Nálunk a téren is lakik cinkecsapat, az ablakba kitett madáretetőből leginkább a napraforgómagot szemezgetik, és a fagyúgolyón is egymást váltják kora reggel. A gallycsonkra szúrt almában már nem annyira hiszek, mert fotókon láttam ugyan almaevő madarakat, de nálam hozzá sem nyúltak sem egyben, sem szeletelve, sem fahéjas almatorta formában.
Hogy mit tehet egy madárbarát, illetve minden, amit tudni akarsz a széncinegéről, de sosem merted megkérdezni, és most én sem írtam meg, az megtalálható ITT

sőt, a Magyar Madártani Egyesület honlapján már arról is lehet szavazni, hogy a  feketerigó az egerész öly, és a vörös vércse közül melyiknek adnánk legszívesebben az év madara címet 2012-ben. A három pályázó portfoliója ITT tekinthető meg.


kép pedig a szokott forrásból.