amikor pár éve megvettem a lakást, akkor még a homokozó homokozó volt, bár látszott, hogy nem bonyolít túl nagy forgalmat. és volt talán két hinta is. már benne jártunk az ősznek abban a szakaszában, amikor a lombok a legszebb sárgák, és a délutáni súrlófényben valami szolid kis szépség oldódott ki a falakból, egy elfelejtett külvárosi gyerekkor. aztán később már láttam, ahogy finom de határozott előrenyomulásokkal terjeszkedik a lepusztultság és sajnáltam.
a második lépésben a múlt ősszel vettem itt a váci úti obiban egy kis fügefát. aztán megszerettem, és megsajnáltam, nem mertem kiültetni a télbe.
hogy túl kicsi még, és könnyen kitörik, kifagy, lepisilik, vagy összetöri valaki.
igazából ez a fügefa indította el az egészet,
hogy kéne neki egy védettebb, kedvesebb környezet.
és végső soron nekünk is.
ez volt a lírai bevezető.
most gyorsan írok egyet a praxis felől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése