Természetfotósok

A hvg Az Év Természetfotósa pályázat díjazottajait bemutató sorozatából szemezgettem néhány, a blog témájába vágó darabot, olyan állatokról, amelyek a környékünkön is előfordulnak. A teljes kiállítás a Magyar Természettudományi Múzeumban tekinthető meg 2011 november 9. és december 31. között.

Szabó Gábor László a József Attila-lakótelepen készült fotója egy éjjeli összefutásról.

Vadász Anna búbosbanka-fotójával egy ritka és dekoratív madarat csípett el fiókaetetés közben, pontosabban azt drámai malőrt, amint a szülő és a gyerek közötti kommunikációs hiba folytán a fáradságosan megszerzett ebéd a földre esik. Biztos veletek is történt már ilyen, amikor mindkét fél azt hiszi, hogy a másik már/még fogja azt a poharat.
Búbosbankát egyébként márciustól szeptemberig itt a közelben is meg lehet figyelni, a Rákos-patak mentén. A Tahi utca és a patak közötti elhanyagolt parkokban szoktam ritkán látni, ahol az öreg fák odvaiban talál menedéket. Költöző madár, nem telel nálunk, ősszel délre vonul.

Varjúdominancia a címe Nagy Zoltán Gergely képének, és valóban szinte jól sikerült infografikának tűnik, ahogyan megjeleníti, amit a környezetünk egy egy darabját rendszeresen figyelve, magunk is észreveszünk. Egy-egy területen élő madarak között nagyon is pontos erősorrend szabja meg a térhasználatot. Ez a fajok közötti leosztásban is érvényesül, és igaz a csapatokban élő egyedekre is. Dolmányos varjakat kisebb számban már egész évben lehet látni a  környéken, a fekete sereg viszont mostanában, a hideg közeledtével várható nagy létszámban kelet felől, Oroszország és Ukrajna irányából. Népi megfigyelés szerint, amikor a varjak hatalmas rajai megjelennek, néhány napon belül havazás várható. Ez azzal van összefüggésben, hogy a madarak az ennivalót elrejtő hó elől húzódnak a kevésbé hideg területekre, így válnak a a havazás előhírnökeivé. Ha szerencsések vagyunk, megfigyelhetjük, ahogy diót rejtenek el. Avarsöprés közben is szoktam találni varjú által leejtett diót, pedig a környékünkön nincs diófa. Viszont a varjak szeretnek itt üldögélni a  platánok tetején, ahonnan magabiztosan uralják a területüket.
Gyerekkoromban nagyanyám kertjében három diófa is állt, talán mindhárom ilyen madárhozta dióból lett, nem tudom. Az egyik olyan vastag héjú volt, hogy még mi is csak nagykalapáccsal tudtuk törni, a másik az arany középutat képviselte, ebből csinálta nagyanyám a gyönyörű, egyben kibontott diókat karácsonyra, ebbe rágott kis kerek lyukakat a mókus vagy a pele, a harmadiknak olyan vékony volt a héja, hogy a fán elropogtatták még a kisebb madarak is, ezt papírhéjúnak hívták.
Valamikor megpróbálok utánajárni annak, hová tűnt ez a fajtasokféleség a kertészetekből.

A pályázat még több képe itt

Fejedelmi lakoma madárszemmel

Bár még mindig nagyon kellemes enyhék a reggelek, azért egyre közeledik az igazi hideg. A madáretetési szezon kezdetével madárbarát svédasztalt mutat be a Magyar Madártani Egyesület. tőlük van a fotó. további részletek itt. alma, dió, mogyoró, makk, berkenye, vadszőlő, különböző fenyőtobozok, esetleg kökény... én ezeket ismerem fel a képen. mi lehet még?
Erről jut eszembe, talán meg kéne próbálni naspolyát ültetni

ha már a berkenyék ilyen jól elvannak.

Közben éppen rossz híreket cserélünk nagyon távol élő barátnőmmel, és kérdezgetjük egymást, hogy bizonyára van jó is. Nem egyszerű. Azt hiszem nekem most ez a kis szelet közkert a jó hír, ahogy kinézek reggel a fákra, amiket ültettem. Meg a barátság, ami a kert révén született. Ezek az apró együttműködések tehetnék élhetővé ezt a balfék országot. Ha sokkal de sokkal több lenne belőlük. Százszor, ezerszer ennyi.

ma reggel

evidencia: 15 ember nem egészen félórai munkával oldja meg azt, ami egy embernek egy munkanapba telik.

Gáborral tavasszal azt tervezgettük, hogy néhány jókedvű lakóval majd milyen lendületes változásokat lehet elérni, mennyi mindent lehetne rendbetenni, túllépni az úgy-ahogy szintentartáson, és hogy egy-két óra munka után a patakparton rendezünk almásrétesevős-sörözős-bodzaszörpös zenés pikniket. :)

Egyelőre odáig jutottunk, hogy amikor dolgozunk, a mi házunknál a lakók nagy része köszönés nélkül továbbmegy, vagy megáll, és elmondja, hogy itt nem érdemes csinálni semmit, az ő házuknál viszont megállnak, megdicsérnek, hogy milyen aranyosak vagyunk, és elmondják, hogy szerintük máshogy kéne.

Gödöllő

a Grassalkovich-kastély parkja ősszel

  

 

munka, október

Vasárnap reggel a kertészetben kezdtünk, vásároltunk még néhány korallberkenyét, és sövénynek nevelhető bokrokat. Egy olcsóbb és egy komolyabb metszőollóval pótoltuk a tavasszal vett Fiskarsot, aminek egy óvatlan pillanatban lába kelt.

Vettünk fenyőkéreg mulchot is, egyelőre a Tahi úti előkertbe terítettük belőle. (Talajtakarásról bővebben)

Itt az a szomszédasszony, aki korábban teljesen elzárkózott attól, hogy a lakók közösen megbeszéljék, mit szeretnének ültetni, meglehetősen beledolgozott a területbe, amellett, hogy a saját növényeit kihúzkodta, valamilyen szisztéma szerint átültette szinte az összes növényünket. Ennek talán az az oka, hogy az egynyári, idényjellegű virágok cserélgetéséhez szokott, de sajnos az évelőket sem kímélte. Szerencsére a fügéhez és a gránátalmához eddig nem nyúlt.

Nehéz megérteni ezt a gyakran tapasztalt hozzáállást, hogy miért barátságtalan valaki az első pillanattól kezdve egy olyan helyzetben, amikor valami jó dologban együttműködve lenne lehetősége részt venni, anélkül, hogy ez tőle bármilyen nemakarom befektetést kívánna.

A nyírfát nemrég lekentük a sebkezelővel - frissen olyan színe volt, mint a legvadabb lila temperának, mostanra fekete, kemény, viasz-szerű kéreg lett belőle - , kár hogy nem korában jutott rá idő, de azt hiszem még így is számít neki.

Vásároltunk még száz közterületi zöldhulladékos zsákot is, ez elsőre soknak tűnik - főleg a költsége miatt - , de figyelembe véve, hogy a múltkor egyetlen nap alatt majdnem ötven zsákot töltöttünk meg kerti hulladékkal, még talán kevés is lesz tavaszig.

Végül délután befejeztem a sünöknek épített rekeszt.

Az alábbi képek nagyrészt korábbiak:

még be kell férnünk a zsákmány mellé 

 

a nyári szárazság után egy-két alkalommal megöntöztük az új növényeket

A vízhálózatot sajnos az önkormányzat tavaszi ígéretei ellenére több kör lefutása, telefonos egyeztetések, és email-ben tett megoldási kísérletek után sem sikerült beüzemelni, így az őszi ültetés után lépcsőház vizével kellett meglocsolnunk a friss bokrokat. Ezzel nem is a költség a legnagyobb probléma, hanem a korrektség. Mindenképp el akartuk azt kerülni, hogy egy lépcsőház lakói finanszírozzák a kert öntözését, ahová körülbelül tíz lépcsőház lakásai néznek. Az év elején történt egyeztetésekkor jeleztük is az önkormányzat felé, hogy a fejlesztések legelső lépcsőjének a vízhálózat helyreállítását tartjuk, és ebben az önkormányzat szakemberei úgy tűnt egyet is értettek, sőt miután egy fogadóórán az alpolgármester asszonnyal is beszélgettünk, váratlan gyorsasággal el is kezdődtek az erre irányuló munkák. Erről a blogban korábban már beszámoltunk. A részleteket nem követtük egy darabig, annyi azonban így is látszik, hogy a munka minden egyes fázisban újra meg újra elakadt, és még októberben sem sikerült a kerti hálózatról öntözni, hiába vettünk meg hozzá minden szükséges felszerelést, kiegészítőt.

a Tahi úti előkert október közepén

 új sövény kezdeményei a Tahi út 42/b Hajdú köz felőli frontjánál

a tavalyi borostyán-telepítési kísérlet után vadszőlővel próbálkozunk

lassan, de határozottan növekszik a cserszömörce

somok

a homoktövis kétlaki, a javasolt telepítés három-négy nőivarú növényhez legalább egy hímivarú. így tettünk. remélem megmaradnak, ha így lesz, egy gyönyörű gyógynövénnyel gazdagodunk. a madarak is szeretik. egyelőre elég elárvultnak tűnnek.

gránátalma

új babérmeggy bokrok a Máglya köznél

 

a még most is virágzó boglárka a költöztetés megrázkódtatásai közt ledobálta maradék díszeit, de tavasszal reméljük erőre kap

A növényeken többnyire rajta hagyjuk a kertészeti címkét, ami a neve mellett az árát is tartalmazza, ez egy olyan apróság, ami a projektünk nyitottságát és átláthatóságát szolgálja.

...

gyár kerítése a Váci út és a Vizafogó utca sarkánál

nemsokára tavasz lesz megint

ezeket a muffin-forma kis fejeket néhány saroknyira szedtem, a Berettyó utca és az Új palotai út sarkánál, ahol valaki szép kis utcai előkertet csinál a házak előtt, még komposztládája is van.

jövőre, ha elszórjuk és kikelnek, ilyesmi lehet belőle:

1.

az első ütem átadásra kész. az utolsó simítások

Ősz a Vértesben