a közmunka hasznárúl...

az őrizetlenül hagyott munkatársaknak sikerült a tavasszal egy hasonló támadás során megmenekült két bokrot is ledarálni a kezükbe adott motoros szegélynyíróval. Pedig már elég szép nagyok voltak. itt:

Korábban itt, még korábban itt.
Az idén áprilisi állapot:

memento mori

Sok helyen makacsul tartja magát a kiszolgált karácsonyfák kiültetésével kapcsolatos hiedelem, amelyet élelmes fenyőárusok terjesztettek el marketing céllal vagy tizenöt éve.

Tahi út, előkert

egy másik kert

Borges születésnapja csak az apropó, hogy mint évek óta zsebben hordott kavicsot, letehessem ide ezt a kedvenc verset

Egyszerűség

A gyakran és odaadással
forgatott könyv engedelmességével

nyílik ki a rácsos kertkapu
s a tekintetnek odabent
meg se kell állapodnia a dolgokon,
már rég megrögződtek az emlékezetben.
Ismerem itt a járást és a lelket,
és azt a közös tolvajnyelvet,
amit minden kis csoport kitalál magának.
Nincs szükség nagy szavakra.
felvágni ezzel-azzal;
itt mindenki jól ismer körülöttem,
ismerik gyarlóságaim, gátlásaim.
Ez a legtöbb, amit elérhetünk,
ami talán lehozhatja a Mennyet:
nem a csodálat, nem a diadal,
csak az, hogy egyszerűen elfogadnak
a tagadhatatlan Valóság részéül,
mint a köveket vagy a fákat.

 Clive Nichols fotója

munka, augusztus

A hétvégén csináltunk egy kerítést Gáborral néhány bokornak és főként öntöztünk, avart sepertünk, takarítottunk, összegyűjtöttük a további tennivalókat. A Tahi úti előkert kis szegélykerítését mélyebbre kell ásni, a tolvajt is valószínűleg az vonzotta, hogy túlságosan kiállt a földből, szinte kínálta, hogy mozdítsa odébb valaki. a beásásához viszont csákányozni, kalapálni kell majd, ebbe a vasárnap kora esti időpont miatt már nem kezdtünk bele.

Ide néhány kép korábbról, amikor
jól bevásároltunk a kertészetben

mindent szépen hazafuvaroztunk

 

elültettük mogyoróbokrot

 a magnoliát

a perzsa varázsfát

a fügét

a gránátalmát (kettőt)

most ebből úgy tűnhet, mintha őrültmód összeharácsoltunk volna rengeteg minél egzotikusabb jószágot, és részben perszehogy, de az az igazság, hogy az egy-két hónapja ültetett növényeink nagyon jól érzik magukat, és tempósan lombosodnak, erősödnek, növekednek. az őshonosnak számító mogyoró, és a rendkívül igénytelennek tartott bodza kivételével. Nincs mese, éghajlatváltozás.

Közben még takarítottunk

volt mit

végül körülnéztünk, hogy vannak mások.

jól

de ahogy a virágzó alkörmösből is látszik, mindez nem most volt, hanem olyan másfél hónapja. A hétvégén hozok friss képeket. A minőségért bocsánat, az alakult ki, hogy koszos kézzel nem nagyon állítgatok a gépen semmit, csak nyomom  gombot, hát olyan is.

nyár

a tiszakürti arborétum környékén

fordulat

A kettővel előző bejegyzésben szereplő nyírfa sérülése kapcsán felmerült a gyanú, hogy az elkövető esetleg egy harkály! Ezúton elnézést kérek a szkeptikus hangú bejegyzésért. A kertben mostanában két sünt is megfigyeltek a késő éjszakai órákban, ők azonban érthető okokból gyanún felül állnak. A nyomozás jelenlegi szakaszában még nem áll módomban több információt megosztani, remélem hamarosan...

talált kép

Leirás. Ökörszemnyi, de igen hosszúfarkú, piczinke csőrű, ezért kerekfejű madárka; feje fehér, nagyon emlékeztet a galambősz apóra, innen és hosszú, látszólag ékalakra végződő farka után van az őszapó és rudas stb. neve. Hátának eleje feketés, dolmánya halavány vöröses; szárnya feketés, fehér vállfolttal; farka feketés, három szélső tolla nagyrészt fehér és lépcsőzetes; a két középső rövidebb a mellette állónál; hasafele rózsaszines. Fekete csőröcskéje nagyon picziny, lábai feketések. Fészkéről és fészekaljáról a következő oldalon lesz szó.Élete módja. Igazi czinege, mely sohasem pihen s pitymalattól alkonyatig izeg-mozog, bujkál, keres; hozzá a hajlékony ágakon oly gyakorlatokat végez, a melyekhez képest a legügyesebb vásári kötéltánczos is valóságos ólommadár. Nincs kedvesebb és tanúságosabb látomány, mint az a társaság, a melyben a rudas- vagy őszapó többedmagával is a nagymester. Egybeverődnek ők, a szénczinkék, fenyves és kék czinkék, vagy egy fakúsz és egy-egy tarka harkály még egy csuszka, mint valami mesterember csapat és ekkor sorban pásztázzák az erdőt, kiki a maga ügyességéhez, de teste, csőre alkotásához képest is: végig kutatják a fát a törzs kérgétől a legvékonyabb ágacska csúcsáig, a melyen azután mindég az őszapó a mester; azért is, mert könnyű a teste, így a legvékonyabb ág is csak hajlik és nem törik alatta, de azért is, mert hosszú farkával úgy dolgozhat; mint csak a kötéltánczos a rúdjával. Végig keresik ezek aztán az erdőt és késő őszszel rendesen bizonyos órában térnek vissza ugyanarra a helyre, de mindég más-más részeken keresgélve.Az őszapó is merő káros bogársággal él, és a hol fészkét rakja és pásztáz, kincset érő hasznot hajt kertnek és erdőnek.Még nem ritka, nagyon megbecsülendő.

(Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról)

Őszapó

a szlöm az szlöm az szlöm

A tavasszal ültetett szép egészséges nyírfa törzsét valaki éles eszközzel vagdosta össze, két helyen is elég nagy felületen. Ez túl nagy sérülés egy ilyen fiatal fának, el is kezdett száradni. A magasabban lévő roncsoláshoz nem lehetett egyszerű felérni. Ennél jobb lett volna egy Szeretlek Mari vagy Love Vivien.

 

A pár hónapja épített csapokból meg nem jön víz.

kis lépés

hosszas kajtatás után sikerült venni csatlakozót az önkormányzat által megépített kerti csaphoz, már szinte csak egy lépésre van a használatba vétel, már ha valóban van víz a hálózatban, mert úgy tűnik ki sem volt még próbálva. A projekt gyenge pontja a csap öntöttvas fedele, és az általunk vásárolt csatlakozó, ami sárgaréz, ahogy fel, úgy nyilván le is szerelhető. Felmerült, hogy minden öntözés után le is szerelhetnénk, de ez meg annyira körülményes, hogy egyelőre a tesztdarabot fent hagytuk.

óriásvirágerdő, közvetlenül a bambuszliget után kanyarodj balra

Azt hiszem, abba a hibába estem, amibe műkedvelő kertészek gyakran, nem tudtam ellenállni egy olyan növény beszerzésének, ami gyönyörű ugyan, de erősen kétséges, hogy megmarad a mi kertünkben.

Dorozsmán biciklizve több helyen láttunk egy fantasztikusan látványos, a vidéki előkertekben népszerű mályvához  hasonló évelőt, fehér, rózsaszín és mélybordó virágok, de lapulevélnyi szirmokkal. Be is tértünk egy kertbe, hosszas beszélgetés végén vásároltunk is néhány tövet. De nézzük csak, mire van szüksége a friss szerzeménynek: sok-sok napfény, bő öntözés, és gazdag táptalaj, huhhh. Egy igazi falusi borsó-hercegkisasszonyt sikerült keríteni.

Egy ideje elkezdtem fényképezni a teret felülről a különböző napszakokban, ebből tudok rajzolni egy benapozás-térképet. Az öntözéshez is összeállnak lassan a hozzávalók, már csak időt kell rá szorítani.  A táptalajjal tényleg nem tudom mi lesz, meglátjuk. A sikeres neveléshez további részletes termesztési tanácsok itt és itt.

Ha az idő kedvez, este el is ültetjük a mieinket.

kép innen

innen

és innen