Újabb történések, együttműködés az önkormányzattal, készülődés a várt tavaszra

A napokban felvettem a kapcsolatot a 13. kerületi Környezetgazdálkodási KNKft-vel, akik a mi házaink körül is végzik a közterületek karbantartását és a parkfenntartást. A cég kertészmérnök munkatársai nagyon kedvesek voltak, és egy egyeztetett időpontban leültünk beszélgetni az együttműködés lehetőségeiről.
Elsőre úgy tűnik, sokféle konstrukcióban lehet pályázati forrásokhoz jutni, bár várhatóan nem nagy összegben, de ahhoz elég lehet, hogy ha közösségi munkát is adunk hozzá, elinduljon valami. Ezekről részletesen írok a hétvégén. Addig is, és ettől függetlenül is érdemes körülnézni a honlapjukon.
Szóba került, hogy az önkormányzat az öntözőhálózat felújítását is tervezi a közeli jövőben, ami azért is volna jó, mert ugyan a tavalyi évben volt bőséges csapadék, így a locsolás nem okozott gondot, de  egy szárazabb évben a környező házaknak nincs arra erőforrásuk, hogy saját költségükön locsoljanak (technikailag erre volna lehetőség a szeméttárolókban lévő vízcsapra kötve a slaugot).
Volt három konkrét kérésem is, az egyik, hogy szállítsák el a halomba gyűjtött sittet, a másik, hogy a kiszáradt, beteg fát vágják ki (helyette tavasszal szeretnénk újakat ültetni), a harmadik pedig a hiányzó szerelvényfedő pótlása. Mindháromra kaptam ígéretet, és ahogy reggel lefotózhattam, egy gyorsreagálású egység az első kérést már teljesítette is! Íme:

a szemét hűlt helye

AMINK VAN - sün

Ezt a leltárazós sorozatba tartozó bejegyzést még nyáron kezdtem el írni, amikor késő este sokszor láttam a patak mentén vagy itt házak közötti zöldben motoszkáló sünöket.
A szívós és élelmes sünmalac (mások szerint sünkutya) számtalan mesénk kedvelt hőse.

Életmódjuk éjszakai, alkonyattól kezdve néznek ennivaló után. Félig-meddig téli álmot alvó állatok, bár enyhébb teleken decemberben is meg lehet lesni, ahogy élelemszerző körúton kapkodják lábukat egyik biztonságos helytől a másikig, de azért a tavaszi-nyári találkozások jellemzőbbek. 

A kerti kártevőket pusztító táplálkozásuk miatt hasznosak, amúgy meg kedvesek, színesítik a körülöttünk élő városi faunát, ami azért is becsülendő, mert az állatok nagy része észvesztve menekül a közelünkből.

Különböző talajtakarókkal, bokrokkal segíthetjük őket, ahol jól el tudnak rejtőzni.

Sokan tudják már, hogy tejet nem szabad adni nekik, mivel nem tudják lebontani, elpusztulhatnak tőle. De pl a főtt tojást nagyon kedvelik, talán éppen mert otthon amúgy nincs lehetőségük főzni. a tojás héját is elropogtatják, az meg jó kalcium-forrás.

az őszről kimaradt képek

ezeket a novemberi bokorültetés alkalmával készült képeket ügyesen eltettem egy mappába, hogy kéznél legyenek, így csak most találtam meg őket. Ilyen volt/ ilyen lett képpárokat elfelejtettem csinálni, pedig látványos lett volna.
Renáta a bokrok helyét készíti elő. Ide két kis madárbirset ültettünk, a földön terülős fajtából.

Lajos nagyon szisztematikusan dolgozik.

Zénónak is tetszik a munka, de a célokat máshogy látjuk. Mi csoportokat szeretnénk képezni a levelekből, ő pedig egyenletesen terítené a felületen. Szerencsére hajlik a kompromisszumokra.

végül mindannyian jól szórakoztunk.

kis világ

ezzel a bejegyzéssel szeretnék integetni annak az olvasónak, aki a blogstat szerint a brazíliai Pelotasból olvas! oi! A képeken látható Catedral do Redentor Brazília első anglikán temploma, és egyben jó példa a nagyvárosi függőleges zöldfelületek kialakítására is, amely ismét erősödő trend az építészetben. (meg még pl itt meg itt.)

 

tervek

most hogy megnéztem a hétvégi fényképeket, és így, hogy a közbeiktatott kép által eltávolítva friss szemmel tekintek a helyre, igazat kell adjak annak a barátnőmnek, aki kedvesen megjegyezte egyszer, hogy amíg Írországot nem látta, addig maga is azt hitte, hogy ami itthon nálunk van, az a fű.

Nem is kellene ezt a füvesítés dolgot erőltetni talán, inkább valami kisigényű, elterülő, talajtakaró bokrokban érdemes gondolkodni, amik gondozás nélkül is elvannak, árnyékot tartva csökkentik a talaj kiszáradását, és jó búvóhelyet adnak mindenféle jószágnak. A sünök miatt még egy deszkakeretes avarkomposzton is gondolkodtam, de azt hiszem az nem találna megértésre a lakók részéről, és hamar megtelne szeméttel. Táptalaj viszont a bokrok alá is kéne, ez megtakaríthatatlan költség.

cipőjét keresi

vasuta

Takarítás és a téli dolgok összegzése

A verőfényes délelőtt kínálkozott arra, hogy előzetes hirdetés és szervezés nélkül is rendbetegyük egy kicsit a teret.

A tavaly őszről maradt, már a söprések után hullott tavalyi avar nem baj, sőt, jó hogy néhány hónapig a földön maradt, a sok csapadék hatására ezekből még értékes anyagok oldódtak ki, ami jót tesz az amúgy is rossz minőségű, és nagyon elhanyagolt termőrétegnek. Most viszont az eldobált szeméttel, petárdamaradványokkal, csikkekkel, szétdobált üvegekkel és alumínium italdobozokkal együtt elég szomorú látvánnyá állt össze, ideje volt kicsit törődni vele. Lelkes jelentkezők a hirdetés elmaradása ellenére is akadtak. Talán tavasszal még többen leszünk.

Hárman két-három (tehát összesen kb  hét-nyolc) óra  munkával elég látványos eredményt értünk el. A tér nagy részén összesöpörtük az avart, zsákokba gyűjtöttük, és kivittük oda, ahonnan a fenntartó cég munkatársai szokták elszállítani. Összeszedtük a szemetet, a letört ágakat és kisebb gallyakat, és a valahonnan mindig újragyűlő sittet is egy kisebb halomba gyűjtöttük. A betonoszlopokról és a trafóházról folyamatosan válnak le kisebb-nagyobb darabok, és egy-egy cserepet is előfordul, hogy lesodor a szél, de vannak olyan építési hulladékok is, amelyeket szemmel láthatóan a környéken lakók helyeznek el a nyári susnyásban.

Ezt szeretnénk elérni, hogy az önkormányzat elszállíttassa. Egy eltűnt fedél is pótlásra vár, és az egyik padról is hiányzik az ülőlapot rögzítő csavar.

Az látszik, hogy rengeteg salátaboglárka lesz idén is, a térnek azt a részét, ahol tavaly a legsűrűbben nőttek nem is nagyon sepertük, jó ha még védik őket a lehullott levelek.

itt-ott virágzik az igénytelen és szívós pénzecske, sok hagymás virágnak előbújtak már a hajtásai, egy helyen pedig nyíló hóvirágot is találtam.

Néhány hete a hóban szépen kirajzolódtak a gyakran használt közlekedési vonalak, és az derült ki, hogy két bokrot ilyen szempontból nem a legszerencsésebb helyre ültettünk. Ezeknek az átültetését meg kell fontolni. Azonban a nyáron kiásott nefelejcstől eltekintve minden növény megmaradt amit ültettünk - csak a fűzfáról törtek le egy kisebb ágat -, és meg is eredtek szépen, úgy látszik.

A mai munka költsége az a négyszáz forint volt, amiből az őszről maradtak kiegészítésére egy tekercs szemeteszsákot vettem, ezt saját zsebből oldottam meg. Virágmagra nem nagyon tudunk költeni, de ha valaki tud ajándékba adni, szívesen elültetjük. Írjanak levelet a bloggernek! Kora tavasszal, ha már biztonsággal lehet számítani egy fagymentes időszakra, néhány újabb bokor, és egy juharfa ültetését tervezzük, akinek van kedve csatlakozni, az figyelje a kapura ragasztott hirdetést a blog logójával.

egyszervolt

A Magyar Levéltári Portálra felkerült egy laikusok számára is nagyon izgalmas anyag, a 19. század folyamán készült ún. II. katonai felmérés térképei. A térképek a google mappel összekapcsolva működnek, tehát a jelenlegi és az egykori állapotok párhuzamosan nézhetők, sőt, az átlátszóság fokozatos állításával egymásra is vetíthetőek. Amint látszik, elég alapos munkát végeztek az egykori katonai térképészek, sok helyütt még a fákat is feltüntették.

Ezen a kettős képen jobboldalt a mai Göncöl utca és Fiastyúk utca találkozásának a környéke látszik az ötvenes években épült lakóteleppel a célkeresztben, baloldalt a környék 19. századi állapotával.
Az egykori Teufelsmühle emlékét nem messze innen, a Béke-Tatai lakótelepen lévő Ördögmalom utca őrzi.

...

kicsit elkiabáltam ezt a borongósmárcius-dolgot tegnap, azóta kavargó porhó tetején az utolsó száraz leveleket kergeti körbe a szél.

ideje

volna megint összesöpörni a leveleket. Most nincs időm a kapukon hirdetni, így valószínűleg egyedül fogom megcsinálni a napokban, ha kilábalok egy csúnya megfázásból. Ha mégis van valakinek kedve csatlakozni, írjon bátran kommentben vagy mailben.

kép innen

Karácsony napjai inkább emlékeztetnek egy borongós márciusi hétvégére, mint a gyerekkori emlékek, dalok és a képeslapok havas zimankós ünnepeire. Ez látszik a füveken, fákon is, hallatszik a hajnali madárkoncerteken. Bár a nappalok is hosszabbodnak már, azért a tél zordabb része még valószínűleg előttünk van (sőt, most kezdődik a csillagászati tél), érdemes elkezdeni a madáráetetést.

Az etetés legfontosabb szabálya, hogy ha egyszer elkezdtük, folyamatosan kell biztosítani az élelmet a téli időszakban, mert ha egyszer odaszoktattuk a madarakat, akkor a váratlan szünettel nagyon nehéz helyzetbe hozhatjuk különösen a kistestű fajtákat, akiknek gyors anyagcseréje, és kevés tartalék energiája van. Tavasszal, a költési időszak kezdetén viszont hagyjuk abba az etetést. Az etetéshez legjobb a zsiradékot és magvakat tartalmazó cinkegolyó, valamint a fekete napraforgómagot és kisebb magokat, főleg kölest tartalmazó keverék. Az etetőbe tehetünk főtt rizst, főtt zöldséget, vagy egyszerűen szúrhatunk a faágakra egy-egy almát. Kenyérmorzsát ne szórjunk a madaraknak, megbetegszenek tőle! Szárazabb téli időszakban fontos az itató is.
A Magyar Madártani Egyesület honlapján további hasznos és részletes tanácsok is találhatóak. Boltjuk is van, ahol etetőket és eleséget is kaphatunk, de legközelebb a Váci úti OBI-ban is többfélét árulnak mindkettőből. Addig is, amíg az idei év során elültetett bokrainkból hatalmas, ízletes csemegét termő, madárbarát vadon lesz, gondoskodjunk a gyengébbekről!