tervek

most hogy megnéztem a hétvégi fényképeket, és így, hogy a közbeiktatott kép által eltávolítva friss szemmel tekintek a helyre, igazat kell adjak annak a barátnőmnek, aki kedvesen megjegyezte egyszer, hogy amíg Írországot nem látta, addig maga is azt hitte, hogy ami itthon nálunk van, az a fű.

Nem is kellene ezt a füvesítés dolgot erőltetni talán, inkább valami kisigényű, elterülő, talajtakaró bokrokban érdemes gondolkodni, amik gondozás nélkül is elvannak, árnyékot tartva csökkentik a talaj kiszáradását, és jó búvóhelyet adnak mindenféle jószágnak. A sünök miatt még egy deszkakeretes avarkomposzton is gondolkodtam, de azt hiszem az nem találna megértésre a lakók részéről, és hamar megtelne szeméttel. Táptalaj viszont a bokrok alá is kéne, ez megtakaríthatatlan költség.

cipőjét keresi

vasuta

Takarítás és a téli dolgok összegzése

A verőfényes délelőtt kínálkozott arra, hogy előzetes hirdetés és szervezés nélkül is rendbetegyük egy kicsit a teret.

A tavaly őszről maradt, már a söprések után hullott tavalyi avar nem baj, sőt, jó hogy néhány hónapig a földön maradt, a sok csapadék hatására ezekből még értékes anyagok oldódtak ki, ami jót tesz az amúgy is rossz minőségű, és nagyon elhanyagolt termőrétegnek. Most viszont az eldobált szeméttel, petárdamaradványokkal, csikkekkel, szétdobált üvegekkel és alumínium italdobozokkal együtt elég szomorú látvánnyá állt össze, ideje volt kicsit törődni vele. Lelkes jelentkezők a hirdetés elmaradása ellenére is akadtak. Talán tavasszal még többen leszünk.

Hárman két-három (tehát összesen kb  hét-nyolc) óra  munkával elég látványos eredményt értünk el. A tér nagy részén összesöpörtük az avart, zsákokba gyűjtöttük, és kivittük oda, ahonnan a fenntartó cég munkatársai szokták elszállítani. Összeszedtük a szemetet, a letört ágakat és kisebb gallyakat, és a valahonnan mindig újragyűlő sittet is egy kisebb halomba gyűjtöttük. A betonoszlopokról és a trafóházról folyamatosan válnak le kisebb-nagyobb darabok, és egy-egy cserepet is előfordul, hogy lesodor a szél, de vannak olyan építési hulladékok is, amelyeket szemmel láthatóan a környéken lakók helyeznek el a nyári susnyásban.

Ezt szeretnénk elérni, hogy az önkormányzat elszállíttassa. Egy eltűnt fedél is pótlásra vár, és az egyik padról is hiányzik az ülőlapot rögzítő csavar.

Az látszik, hogy rengeteg salátaboglárka lesz idén is, a térnek azt a részét, ahol tavaly a legsűrűbben nőttek nem is nagyon sepertük, jó ha még védik őket a lehullott levelek.

itt-ott virágzik az igénytelen és szívós pénzecske, sok hagymás virágnak előbújtak már a hajtásai, egy helyen pedig nyíló hóvirágot is találtam.

Néhány hete a hóban szépen kirajzolódtak a gyakran használt közlekedési vonalak, és az derült ki, hogy két bokrot ilyen szempontból nem a legszerencsésebb helyre ültettünk. Ezeknek az átültetését meg kell fontolni. Azonban a nyáron kiásott nefelejcstől eltekintve minden növény megmaradt amit ültettünk - csak a fűzfáról törtek le egy kisebb ágat -, és meg is eredtek szépen, úgy látszik.

A mai munka költsége az a négyszáz forint volt, amiből az őszről maradtak kiegészítésére egy tekercs szemeteszsákot vettem, ezt saját zsebből oldottam meg. Virágmagra nem nagyon tudunk költeni, de ha valaki tud ajándékba adni, szívesen elültetjük. Írjanak levelet a bloggernek! Kora tavasszal, ha már biztonsággal lehet számítani egy fagymentes időszakra, néhány újabb bokor, és egy juharfa ültetését tervezzük, akinek van kedve csatlakozni, az figyelje a kapura ragasztott hirdetést a blog logójával.

egyszervolt

A Magyar Levéltári Portálra felkerült egy laikusok számára is nagyon izgalmas anyag, a 19. század folyamán készült ún. II. katonai felmérés térképei. A térképek a google mappel összekapcsolva működnek, tehát a jelenlegi és az egykori állapotok párhuzamosan nézhetők, sőt, az átlátszóság fokozatos állításával egymásra is vetíthetőek. Amint látszik, elég alapos munkát végeztek az egykori katonai térképészek, sok helyütt még a fákat is feltüntették.

Ezen a kettős képen jobboldalt a mai Göncöl utca és Fiastyúk utca találkozásának a környéke látszik az ötvenes években épült lakóteleppel a célkeresztben, baloldalt a környék 19. századi állapotával.
Az egykori Teufelsmühle emlékét nem messze innen, a Béke-Tatai lakótelepen lévő Ördögmalom utca őrzi.

...

kicsit elkiabáltam ezt a borongósmárcius-dolgot tegnap, azóta kavargó porhó tetején az utolsó száraz leveleket kergeti körbe a szél.

ideje

volna megint összesöpörni a leveleket. Most nincs időm a kapukon hirdetni, így valószínűleg egyedül fogom megcsinálni a napokban, ha kilábalok egy csúnya megfázásból. Ha mégis van valakinek kedve csatlakozni, írjon bátran kommentben vagy mailben.

kép innen

Karácsony napjai inkább emlékeztetnek egy borongós márciusi hétvégére, mint a gyerekkori emlékek, dalok és a képeslapok havas zimankós ünnepeire. Ez látszik a füveken, fákon is, hallatszik a hajnali madárkoncerteken. Bár a nappalok is hosszabbodnak már, azért a tél zordabb része még valószínűleg előttünk van (sőt, most kezdődik a csillagászati tél), érdemes elkezdeni a madáráetetést.

Az etetés legfontosabb szabálya, hogy ha egyszer elkezdtük, folyamatosan kell biztosítani az élelmet a téli időszakban, mert ha egyszer odaszoktattuk a madarakat, akkor a váratlan szünettel nagyon nehéz helyzetbe hozhatjuk különösen a kistestű fajtákat, akiknek gyors anyagcseréje, és kevés tartalék energiája van. Tavasszal, a költési időszak kezdetén viszont hagyjuk abba az etetést. Az etetéshez legjobb a zsiradékot és magvakat tartalmazó cinkegolyó, valamint a fekete napraforgómagot és kisebb magokat, főleg kölest tartalmazó keverék. Az etetőbe tehetünk főtt rizst, főtt zöldséget, vagy egyszerűen szúrhatunk a faágakra egy-egy almát. Kenyérmorzsát ne szórjunk a madaraknak, megbetegszenek tőle! Szárazabb téli időszakban fontos az itató is.
A Magyar Madártani Egyesület honlapján további hasznos és részletes tanácsok is találhatóak. Boltjuk is van, ahol etetőket és eleséget is kaphatunk, de legközelebb a Váci úti OBI-ban is többfélét árulnak mindkettőből. Addig is, amíg az idei év során elültetett bokrainkból hatalmas, ízletes csemegét termő, madárbarát vadon lesz, gondoskodjunk a gyengébbekről!

kis szünet

december elejéig nem készül új bejegyzés,
utána pedig elkezdünk a tavasz felé tekinteni.

nem kapcsolódik szorosan

kertünk témájához, de azt hiszem, érzékenyít a körülöttünk élők és a környezet problémáira ennek a delfingyereknek a története. A sebesült delfinkét Uruguayban találták strandon sétálók, most a montevideói állatkertben gyógyítják és nevelik.

Tágabb kontextusba helyezve is találhatunk idevágó gondolatokat :)

Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. (Mt 25,40)

Aki csupán egyetlen lelket is megment, mintha az egész világot mentette volna meg. (Talmud)

  képek és még több kép innen

blogajánló

szinte csak véletlenszerűen választottam hármat mutatóba a Vasuta blog csodálatos fotói közül, ahonnan engem leginkább a madarak érdekelnek. Érdemes az eredeti helyükön és nagyban nézni a képeket!

a mai nap nagyon munkásan telt

Köszönjük minden résztvevőnek, aki segített, gondolattal, szóval, vagy cselekedettel akár!

Délelőtt tizenegy órától Renátával elosztottuk a növényeket, próbáltunk figyelni arra, hogy több felől jól látszódjanak, ne legyenek a szokások alakította közlekedési útvonalakon, és a lehetőségekhez képest minél több fényt kapjanak.

Renáta ásta ki a helyüket, a gödröket jól beöntöztük, minden szereplőnek juttattunk a biohumuszból is és elültettük a növényeket. Ebben már újabb segítséget is kaptunk, egy másik Renáta és kisfia, Zénó személyében. Zénónak nagyon tetszett, hogy dagasztjuk egy kicsit a sarat a friss bokrok körül, szabad öntözni a kannával, sőt, egy egész kicsit csipegetni a bogyókat a madárbirsről. A szemeteszsák-tekercsből is szinte végtelen kígyót lehet húzni az avarban. És még hátra volt az igazi játék, amikor a levélkupacokba lehet ugrálni, meg ide-oda hordani őket. Leginkább szana-szerte. Mert az ültetés után következett még a munka nagyja, összeszedtük a szemét jó részét, és összesöpörtük a lehullott lombokat. (Itt merült fel a kérdés, hogy vajon ki és miért dobál a bokrokba és a fűbe fél pár sízoknit, borotvaszárat vagy beton építőelemet. A csikkeket, az energiaitalos dobozokat vagy a felesüveget értem.) Ennek a munkának nem értünk a végére, pedig Lajos is nagyon sokat segített, még néhány alkalommal jó volna télen is folytatni a takarítást, már csak amiatt is, hátha más is kedvet kap segíteni, akkor legyen hova kapcsolódni.

Közben sokan segítettek tanácsokkal, jó szóval, szemeteszsákkal, ki-ki ötletei és vérmérsékelete szerint, és az időjárás is nagyon kedvezett a munkának.

A fiatal bokrokat a tél folyamán is kell öntözni, hogy sikeresen átvészeljék a csapadékmentes időket, és tavasszal erősek legyenek. Ehhez még ki kell találni, hogy hol tudnánk minél többek számára hozzáférhető helyen tárolni az öntözőkannákat és ha lehet, a többi szerszámot is. Renáta azt mesélte, hogy régebben (mikor lehetett, gondolom vagy húsz éve) volt egy kis szerszámos-fészer az uvaron, ahol a kerti szerszámokat lehetett tartani. Ez jelenleg több okból sem tűnik kivitelezhetőnek. Mindenesetre az öntözésben is hálásan fogadunk minden segítséget, leghálásabbak pedig valószínűleg a bokrok lesznek tavaszra, ha megmaradnak.

Végül körülbelül öt óra munka lett a tervezett kettő-háromból, és közben további tervek merültek fel, amiket talán jövő tavasszal fogunk megcsinálni.

képek és továbbiak legközelebb.