A tizenkilencedik században a dualizmus időszakával, 1867-tel kezdődően nagy tömegek áramlottak be az Osztrák-Magyar Monarchiában gyors gazdasági fejlődésnek induló Budapestre. Ennek a hirtelen tömegnek lakással való ellátása óriási feladatot jelentett a magyar főváros számára. A kialakuló lakáshiányt - amely az első világháború végével még fokozódott -, az elkövetkező csaknem nyolcvan évben sem sikerült felszámolni, noha az enyhítésére történtek kísérletek. Ebben a kényszerhelyzetben a társadalom népes, szociális szempontból alsó szegmensében az államnak kellett felvállalnia a lakásállomány gyarapítását.
Ebből a nagytotálból indítva szélsebesen zoomoljunk a főváros Pesti oldalának északi részére, ahol a Váci út angyalföldi szakasza mellett több, részben egymást váltó állami telep épült a huszadik század során. Az állami szükség- majd kislakás-építésekkel a spontán módon alakult kalyibákat, nyomortelepeket, és az ideiglenesnek szánt barakktelepeket váltották fel fokozatosan.
Az 1941-es filmhíradó a lakásviszonyok javítására tett kísérletnek azt az állomását dokumentálja, amikor a Zita-telep lakóit az új telepre költöztetik át, a Szent Mihály-templom melletti, Mosoly-Tomori-Agyag-Göncöl utcák határolta területre.
Videó a Tripoliszról
A homlokzatok jó arányai és takarékos szépsége mögött már beköltözéskor is csak a legalapvetőbb igényeket kielégítő lakások húzódtak meg, amelyek egyre zsúfoltabbá és elavultabbá váltak.
A telepen nagy számban elhelyezett erdélyi menekültek felé tett
szimbolikus gesztus az építők részéről a Tomori utcai bejárat
székelykapuja.
De a bejegyzés valódi apropója, amit a legelső kép előlegezett meg, Kenyeres Katalin diplomamunkaként készített szociografikus sorozata az egykori angyalföldi Tripolisz lakóiról, a hetvenes évek elejéről. A fiatal fotós jó helyismerettel és empátiával fordul a lakók felé, akik ebben az időben szemmel láthatóan valódi közösséget alkotnak.
Lehetett zűrös hely a Tripolisz, a 13. kerület egykor legrosszabb hírű környéke, ahogyan Csirke Jani ül és keveri a kártyát, sok mindent megértek abból, hogy mi volt itt az élet, mi volt a szegénység, és mi volt benne mégis az a jó, amire évtizedek múltán nosztalgiával emlékeznek vissza akik itt éltek.
De a bejegyzés valódi apropója, amit a legelső kép előlegezett meg, Kenyeres Katalin diplomamunkaként készített szociografikus sorozata az egykori angyalföldi Tripolisz lakóiról, a hetvenes évek elejéről. A fiatal fotós jó helyismerettel és empátiával fordul a lakók felé, akik ebben az időben szemmel láthatóan valódi közösséget alkotnak.
Lehetett zűrös hely a Tripolisz, a 13. kerület egykor legrosszabb hírű környéke, ahogyan Csirke Jani ül és keveri a kártyát, sok mindent megértek abból, hogy mi volt itt az élet, mi volt a szegénység, és mi volt benne mégis az a jó, amire évtizedek múltán nosztalgiával emlékeznek vissza akik itt éltek.
A fotókat készítő Kenyeres Katalin története egy kissé mesei hatású karriertörténet (megkereshető a facebookon), hasonlókból a hely többet is fel tud mutatni - elsősorban zenészeket, muzsikusokat -, akiket a régi lokálpatrióták számon tartanak, szívesen emlegetnek.
A képekhez kapcsolódó adatokat, neveket a 13. kerületi lokálpatrióták nevű facebook-csoport rakta össze.
A képekhez kapcsolódó adatokat, neveket a 13. kerületi lokálpatrióták nevű facebook-csoport rakta össze.
Ez igazán szép meglepetés! Amikor mi 1980-ban végre sok határidő módosítás után beköltözhettünk rég várt új lakásunkba a Gyöngyösi utcában, a városnak erről a részéről, múltjáról, semmit sem tudtunk. Most ezért ujjongok, hogy bepillanthatunk a múltba. Köszönöm.
VálaszTörlésÖrülök, ha tetszik! A köszönet nagyobb része a fotós Kenyeres Katát illeti, nagyon jó, hogy elkészültek akkor ezek a képek. Épület- és utcaképfotókat viszonylag sokat lehet találni, de ennyire szép portrékat én sem láttam a környékről korábban.
VálaszTörlésMeglep, hogy mennyire igényesen néz ki némelyik épület. Persze, van, ahol látszik, hogy nem egy elit hely, de van kép, amiről ha nem tudnám, hogy itt készült, simán rámondanám, hogy Wekerle. Hanem azt beleírhatnád, hogy a képek mikor készültek, mert az egyetlen támpont az autó P-s rendszáma, tehát a felvétel 1978 utáni.
VálaszTörléste egy Sherlock Holmes vagy, ez a rendszám-dolog eszembe se jutott, tehát többet tudsz mint én. :) csak nagyjából lőttem be, hogy mikoriak, Kata nem osztotta meg az adatot, hogy melyik évben csinálta ezt a vizsgamunkát, így csak tippelni tudtam. de megkérdezem a csoportot.
VálaszTörlésAmik a közösségi tudás révén kiderültek, azt igyekeztem mindent beledolgozni a képaláírásokba, és örömmel vennék további kiegészítéseket! :)
Az 51 éves Sándor tegnap munka közben azt mesélte, ha idegenként valaki bement a Tripoliszba, egyszerűen dőlt el, hogyan fogadják. Megkérdezték, honnan jöttél, aki azt mondta, Angyalföldről, azt tovább kérdezték, hogy kihez, aki azt mondta, Újpestről, azt megverték.
VálaszTörlésA szeptemberi Koma utcai szomszédolás alkalmával jutott kezembe a 2012-ben megjelent, kiadója L'Harmattan, összeállítója Juhász Katalin
VálaszTörlésFalu a városban: az angyalföldi OTI telep
Nagyon érdekes!
Ó-ó, innen eltűntek a fotók, és másutt sem találom őket, eltűntek a netről. Nem lehetne valahogy visszacsinálni Őket? (Már ha olvassa még valaki ezeket a sorokat)
VálaszTörlés