Lelkesebb időszakokban nem csak a növények telepítésén keresztül, hanem mindenféle más eszközzel is szeretnénk nyomokat hagyni.
Volt szó róla, hogy a régi légópincék szellőzőit, ezeket a málló betonkockákat lefestetnénk, konkrétan a környéken előforduló madarakat gondoltuk ráfesteni (rejtett didaktikus célok).
Aztán beszélgettünk már sokat arról, hogy milyen jó volna valamilyen emlékjeleket tenni a környékre, amik a hely, és főleg az itt élők múltjának, jelei lennének, valamilyen street artos formában.
Először jött, hogy sima fotók, pár soros szöveggel laminálva, valahogy elhelyezve az utcán. (Ebből a laminálás + helytörténet ötletből aztán később láttam egy fantasztikus jól megvalósított változatot a 8ker blogban, a Gyulai Pál utca 12-ben a lift belsejét változtatták helytörténeti tárlattá.)
Aztán kitaláltunk egy csendélet-szerű szobrot, amiből több is lehetne, mintegy végigvezetve a környéken, a városrész fejlesztésének különböző szakaszain.
De legjobban az a tervem tetszett meg, hogy keresni jó képeket a környékről - ami így sokadik nekifutásra egyre kevésbé tűnik könnyű feladatnak -, olyan életképszerű fotókat, amin emberek vannak. Kinagyítanánk őket életnagyságra, és sablonnal fel lehetne fújni vagy szitázni.
És ma ezeket a képeket találtam a Retronauton.
Hát valami ilyesmire, bár sokkal kevésbé drámaira gondoltam. Ezek sok szempontból még sokkal jobbak, kicsit emlékeztetnek Max Ernst montázsaira (ezt újra kéne néznem, hogy biztos legyek benne), az metszetek szikár finomsága, és a bomló környezet közötti kontraszt teszi igazán hatásossá őket. Ráadásul mintha a saját történetüket élve is folyamatosan tudatában volnának idegenségüknek. Szerintem gyönyörű.
Nemrég találtam régi fényképeket a környékről itt:
VálaszTörléshttp://www.lokalpatriotak.com/galeria/
A Tahi út tájáról külön kis gyűjtemények általában, külön a sajtnak és az indiánnak nevezett játszótérről. Az előbbit betonformákból (gondolom, 1960 körül), az utóbbit farönkökből (jó húsz évvel később) készítették; a betonnak még van nyoma.
A fényképeken látszik, hogy a felhasználásban nehézséget okozhat a nem elég jó technikai kivitelezés is.
(Azt sejtem, hogy ami a Fortepanra jut, ilyen szempontból is a jéghegy csúcsa.)
Egyébként: jövőre 75 éves a kerület, nagy megemlékezések lesznek.
Más: a Gyulai Pál utca 12. azóta az udvarát is zöldítette: http://gyulai12.blogspot.hu/
VálaszTörlésAz egésznek a mozgatója tudtommal három ember: egy sokoldalúan aktív, pénzkereső munkáját tekintve is fejlesztési szakértő, talán közgazdász, egy a házban lakással rendelkező, bár saját cégét vidéken vezető kertészmérnök, és egy együttműködő gondnok. A többi házbeli időnként segít, a nevét adja a pályázatokhoz, és időnként talán némi pénzt is a társasházi büdzséből. Nem nagy csapat, de azt átlagból messze kiemelkednek.