tegnapelőtt éjjel valami madár csodásan énekelt egy fa tetején, amerre mentem. de nem tudom miféle volt így tél elején, ez csak az apropó, hogy mutassam, mit ír Miskolczi Gáspár a sármányról:
A SÁRMÁNYKA is csak kisded Madárka, mint a Pacsirta, fellyül a hátacskája mintegy hamu színű, begyi és hasa pedig szép sárga, ahonnét nevezetét is vötte. Sármányka: mintha mondanád Sárgácska. Esméretesebb mintsem csudálkoznunk kelljen rajta, melly igen szépen énekeldegel. Némelly Orvos Doktorok úgy ítélnek felőle, hogy az embernek titkos természeti gyönyörködése légyen a Sármánynak szavában, úgyhogy a Sármányka szava és éneklése csuda, melly igen megújítja s könnyíti az embernek agyvelejét. Magának azon mód rak fészket mint a Rigó és a Szarka, lenből, gyapjúból és kősziklán termő selyem forma lágy fűből, mellyet nagy nehezen mind gyökerestől kiásván, úgy hordja az ő fészkébe. A többit akárki is kitanulhatja a Sármány körül való mindennapi szemmel láthatásból.
(Egy jeles vad-kert)
kép a vasuta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése