ezalatt máshol

Vannak a Földnek olyan pontjai, ahol a legjobban úgy lehet létezni, ha megpróbáljuk ellesni, hogy csinálják sikeresen mások. Mondjuk a bogarak. Valami levél finom erezetének árnyéka alá bebújni a perzselő nap elől, ahol talán kevésbé forró a levegő, az árnyék remélhetőleg némi nedvességet is megtart… Várhatóan egyre többen szorulnának ilyen stratégiára. Csak amit bogárka egy kis szerencsével megtalál, azt nagyban sokkal macerásabb és költséges létrehozni.

Jean Nouvel irodájának lenyűgöző tervei a Louvre Abu Dhabi Museum számára.

found

Egy népszerű férfiruha-márka elegáns új áruháza Tokió Shibuya nevű divatos bevásárló- és szórakozórészében. Az épület tényleg szép, izgalmas, de azt hiszem nem érint bennünket túlságosan közvetlenül (több kép).


De nézzük csak meg egy pillanatra közelebbről a bejárat előtt elszórt tömböket. És igen! a párnaszerű térelemek tényleg betonból öntött növénytartók! ,)


Azt kell mondjam, ennél mi még jobbakat is tudnánk ebben a műfajban.

A sárgadinnyedemonstrátor

Jól nézd meg, na mondjuk Ilyet adjál! sokat!

Ha eddig még nem, akkor most már igazán itt a legfőbb ideje, hogy elővegyük a madáretetőket tavalyról, vagy beszerezzünk egyet, ha még nincsen. Az egyszerűbb változatokat akár otthon is el lehet készíteni. Hogy milyen sokféle szempontot érdemes figyelembe venni, arról a Magyar Madártani Egyesület alapos cikke igazít el. A különböző helyzetekhez és madárfajokhoz illő etetőtípusokat itt mutatják be részletesen. Az etetési szezon kezdetével minden évben adnak az etetéssel kapcsolatos tanácsokat is.

Korábban többször írtunk már itt is a témáról, most csak a legfontosabbakat emelem ki újra.
- életmentő alapszabály a rendszeresség! a hol adok, hol nem, rosszabb, mint ha egyáltalán nem etetnénk, mert a gyors anyagcseréjű, kistestű madarak számára a csalódás halálos lehet. (legjobb ezért egy nagyobb kiszerelésű, egész télre elegendő mennyiséget betárazni otthonra, csak jól el kell zárni a kártevők elől.)
- kenyeret, morzsát ne!
- sózott szalonnát ne!

- vizet mindenképp, rendszeresen, sekély itatóban! nagy hidegben a meleg víz is jó megoldás, később fog befagyni.
- szotyiból olcsóbb is, és a célnak sokkal jobban meg is felel a kis fekete törmelékes mint a cirmos vastaghéjú.
- főtt zöldség, alma, főtt tojás igazi csemegék.
- a fürtös vagy a sima kimért vörös köles igazi csemege a pintyféléknek, és a hozzájuk hasonló csőrrel rendelkezőknek.

ma reggeli képek

Az eredeti, nagyjából már elsüllyedt terméskő szegélyt körbeássák. Ez elég nagy munka, mivel a házból csak nagyon ritkán jött segíteni egy-egy lakó, így nem mertünk magunk nekiállni. Végül most ezzel a céggel dolgozunk össze. Majd mutatom az árajánlatukat is később, még jó volna használni a munkaerejüket és a szaktudásukat is erre-arra, amivel kiegészíthetjük a saját lehetőségeinket.


Az árokba egy csíknyi beton terítés kerül, erre fog megemelten visszakerülni a szegély.
Mire odaáértem, már elég jól haladtak vele.



Érkezik a beton.


Ennél a pontnál fel kellett szállnom a buszra. Holnap, ha jut időm reggel, megfotózom a hétvégi munkákat a Tahi utcánál.

új fejlemények, gyorshír!

Akartam ma készre csinálni egy új bejegyzést a kerti fejleményekről, de nem megy, inkább elalszom.

A legfontosabb hír viszont:
a kertész vállalkozó, akivel három hete bejártuk a terepet, tegnapelőttre végre küldött egy árajánlatot, osztottunk, szoroztunk, mérlegeltünk, HOLNAP REGGEL érkezik, és végre elkezdjük megvalósítani a trafóház körüli rész régóta tervezett megújítását.
Egyelőre csak az első lépéseket tudjuk megtenni, ha ha tavasszal sikerül újra pályázni, akkor letettük az alapokat a folytatáshoz!
Igyekszem hamarosan a többi részletekkel is szolgálni.
Nyugodalmas jó éjszakát!

Gyöngyösi utca

Egészen más ügyben jártam a dolgok után, amikor egyszercsak a Gyöngyösi utca 45. udvarán találtam magam, szemközt a szép reményekkel indult tehetséges rockgitáros szobrával. Itt lakott egész rövid életében a szülők szobakonyhás lakásában Radics Béla, akinek sorsát a Kádár-korszak kultúrpolitikája és az alkohol együttesen zárta rövidre. Irónia vagy dac, hogy a szobor azt a fotón is megmaradt emlékezetes koncertpillanatot örökíti meg, amikor a fiatal gitáros nevetve győzelmet mutat. A szobrász talán dacnak szánta, a nevetés mindenesetre lemaradt. Nem túl jó szobor.

A lakók jövet-menet vagy az ablakban leselkedve gyanakodva nézik, hogy fényképezek. Értem a helyzetet, mesziről bólintok, de senki sem szólít meg, akit megnyugtathatnék, hogy nem az önkormányzattól jöttem valami nem tudott mulasztást regisztrálni, betörők felderítője meg végképp nem vagyok. Ha valaki megszólítana, akkor pár szóval a pletyka szárnyára bízhatnám a megnyugtatást. Kérem szépen, a betűket, madáretetőket, műanyag szélforgókat, elszáradt virágokat figyelem. Miért, maguk mit?

Az udvar a szomorú történet – és a feltételezhetően több szomorú történet – ellenére is kedves és békés, a nagyon takarékosan tervezett és kivitelezett épületek egy szelíd, melankolikusan öregedő parkot vesznek körül. Csakúgy mint a gitáros furcsa szobra, minden egy kicsit kicsi, kivéve a jegenyenyárfát.

Budapesten ez a kerület, ahol a képek készültek, hagyományosan munkáskerületnek számít, noha az utóbbi húsz évben, a rendszerváltást követően az itt élőknek munkát adó közeli gyárak és üzemek szinte mind megszűntek. A lakások kis mérete és a telep természetes életciklusa szintén egyaránt az elöregedés, szlömösödés irányába hatott, azonban a lakók fokozatos cserélődése, jellemzően első lakásukhoz jutókkal, az újjászületés lehetőségét is rejti. Az épület, főleg az épületfeliratokkal, emlékeztet a hasonló korú németországi és ausztriai szociális építkezésekre is, nem? Tudnának hasonlóakat mutatni?

Domus

Be kell valljam, nem szeretem.
Nem akartam elhinni, hogy miközben a belváros klasszicista és eklektikus emlékeit habozás nélkül eldózerolják, ez a Reimholz Péter által tervezett, de idejétmúlt szenvtelen szörny ott kell maradjon; úgy tűnik, hogy védetté nyilvánították a Domus Áruházat! Azért is különös a dolog, mert a funkcióját vesztett épületet más szerepben sem tudom sikeresnek elképzelni, akkor pedig hogyan?

Az 1974-ben megnyitott budapesti Domus egy ideig egész Kelet-Európa legnagyobb lakberendezési áruháza volt, a kialakított Domus-hálózattal a szocialista bútorértékesítés királya. A rendszerváltást követő versenyhelyzet (és persze az IKEA megjelenése) nem tett jót az arcultváltásra képtelen Domusnak, 2011-ben hosszú halódás után végleg bezárt. (Ezen a fotón még egészen jó arcát mutatja önmagához képest.)

kép innen

A hétvégén megfotózzuk mindenesetre, hátha az objektív elfogulatlan pillantásán keresztül felfedezek valamifajta szépséget benne. Ti mit gondoltok róla? Anya, - hiszen akkoriban alig volt más bútorüzlet -, mi vettünk valamit itt? Talán azt a kis piros gyerekbútort, ami forgatva lehet asztal és szék is?
És ti?

csodás november

sok virrasztott éjszaka után ma arra ébredek, hogy ugyan az utolsó árva levelek pilinckáznak az ablak előtt az öreg nyárfa tetején, de a ragyogó nap kis szivárványokkal dobta tele a szobát, és megvadult cinkék randalíroznak az etetőn, mert elfogyott a mag

kertvárosi ősz

A tegnapi bejegyzésben jó és rossz tapasztalatokat emlegettem, legyen most itt lehető rögtön egy friss jó, arról, hogy mennyire inspiráló ha más is dolgozik, és valahogy ha megvan a figyelem, azonnal beindul az egymástól tanulás odavissza pingpongja.

Nyár elejétől figyeltem, hogy a Tahi út és a Göncöl utca sarkán milyen szépen alakul a kapu körüli kert.  Akármelyik irányból jön az ember, rögtön feltűnik. Az elhanyagolt, lekoptatott poros kis semmiben először egy kőkeretet alakítottak ki. A járda pereme mellett a beton alapot is részben fel kellett törni. Ezt a gép- és tapasztalatigényes nehéz fizikai munkát szakember végezte. Aztán a megemelt keretben egy földcserét is csináltak. A friss termőföldben a méltatlanul sztárolt íriszek mellett gyorsan sűrű bokrokká növő egyszerű egynyári virágok kaptak helyet, ezeket már a lakók ültették. Nem is kellett sokat cifrázni, szépen elburjánzottak, annyira volt csak szükség, hogy néhány vállakozó kedvű néni viszonylag rendszeresen megöntözze. A háznak van közös slagja, amit a lépcsőházi kukatároló csapjára lehet kötni.

A részleteket a nénitől tudtam meg, akit épp gyomlálás közben találok. Én dícsérem a látványos változást és a virágokat, amire ő rögtön elmondja, hogy hát a szomszéd kertből tanulták, hogy ne maradjon már ilyen semmilyen az övéké sem akkor. És mutat nagy ívben Gáborék háza felé, ahová a levendulákat, gránátalmát, fügefát ültettük. Nem akartunk lemaradni – kanyarodunk kissé a munkaversenyek irányába.
Mi pedig meg tőlük tanultuk, hogy mégis érdemes lesz ezt a műkő szegélyt megcsináltatni, amitől úgy ódzkodtunk eleinte, de teljesen használható, és nem túlságosan buherált megoldásnak látszik.

Tettem egy ígéretet, hogy nyomtatok a fényképből, remélem tetszeni fog ebben a mozaikos formában.

ps.: aki tud egy jó nyomtató helyet a környéken, az kommentelje be bátran, mert nemrég tűnt fel, hogy már a Copy General is elköltözött a Váci útról!

talált kép

fortepan

Rövidnadrág térdzoknival… megértem azokat a huszadik századi visszaemlékezőket, akik beavatásszerű élményként élték meg kiskamaszként a komoly hosszúnadrágot. ,)
A fénykép 1957 körül készülhetett, a nyolc-kilenc év körüli kisfiú – aki valószínűleg valamelyik környékbeli lakás friss lakója – az apámmal lehet egyidős. Vajon ki fényképezhette, milyen géppel? Az ötvenes években még sokkal ritkább, nagyobb szám volt egy fényképezőgép, a kockák száma is véges, a hívás, laborálás is pénzbe kerül, az otthoni használatra, fürdőszobai laborálásra szánt táskanagyítógépek csak jóval később terjednek el. A félrehajtott fejjel félig mosolygás is inkább szégyenlős gesztusnak, tétova önreprezentációnak látszik. Inkább ide állították, nem ő akart rajta lenni a képen. Igen, talán inkább egy fényképező apuka rendelte oda, nem a barátok csináltak egymásról képeket.
Jobboldalt a parkosítás kezdeményei, a háttérben a korábban Horthy Miklós-telepnek vagy a kormányzó feleségéről Magdolna-telepnek is nevezett családiházas tömb sarka látható. A több ütemben épült munkáslakótelep Tomori közi házainak építését ekkor, a forradalom után fejezték csak be.  A lakók egy része 56 őszén, a még építés alatt álló házakba önkényes lakásfoglalóként költözött be, a szorító lakásínség nyomására, és kihasználva a harcok idején kialakult zilált helyzetet. A lakásfoglalók a visszaemlékezések szerint a harcok után törvényes úton is rendezhették helyzetüket, a tanács nem vette vissza az elfoglalt lakásokat.
A lakótelep lakásainak legnagyobb része 35m² körüli, egyszobás, úgynevezett „csökkentett igényszinthez igazított” – ez itt valójában az építési költség leszorításának azt a módját jelentette, hogy a fürdőszobát egy, a konyhából nyíló zuhanyfülkére redukálták. Azt hiszem, ez az adott helyzetben jobb döntés volt, mint ha a szoba vagy a konyha méretének csökkentésével próbálkoztak volna, mint a korban több más állami lakásfejlesztésnél. Ez a ma már egy család számára szűkösnek érzékelt helyzet a háborút követő évtizedekben sokak számára nagy lépés volt fölfelé.

Vajon itt lakik még?

Frissítés: fb-n a hozzászólók kicsit későbbre, inkább a hatvanas évek elejére tippelték a  kép készítését, de hogy ki lehet a kisfiú a képen, az egyelőre nem derült ki. Talán idővel még...