(nem) mai kép

Hetente többször átbiciklizek itt a Váci úton a Balzac utcára*, ahol a fortepan tanúsága szerint negyvenkilencben a Csepel 100-as motoron munkásoverallban pózoló Jean Gabinnel futhattam volna össze.

Poszt poszt

Nagyon sokáig elmaradt az áprilisi kertépítésről szóló ígért beszámoló, most lerovom ezt a tartozást.

Többször futottunk neki a szervezésnek, végül az elhúzódó tél miatt épp a Föld napjára került az időpont, kicsit későre, de stílusosan. Sokan sokat dolgoztunk, hogy egy apró szegletke szebb legyen a világon. Aznap este láttuk az ünnepi sárgavirágos villamospályát is a tizennégyes villamos Rokolya és Gyöngyösi utcai megállója között.

A tavaszi munka előzményeként 2012 végén készült el az ágyás kőkeretének a felújítása, amit egy általunk megbízott vállalkozó végzett el, az önkormányzati pályázaton nyert pénzből. A következő lépés az ágyás kitakarítása, gondozása, a növények megújítása lett, erre a 2012-es pályázati pénzből már nem futotta. Készítettünk hát egy pályázatot 2013-ra is, hogy meg tudjuk vásárolni a felújításhoz szükséges földet, növényeket. A terv az volt, hogy vásárlásokat az önkormányzati pályázati pénzből intézzük, a munkát pedig a lakók adják hozzá.

A szállítást és a kirakodást végző kertész vállalkozón kívül húszan dolgoztunk össze. Ugyan most is volt néhány lépcsőház, ahonnan mindig letépkedték a hirdetést, de ezeket mindig pótolgattam, azt hiszem, a környéken lakók legnagyobb része látta a kiírást. Ennek ellenére nem sokan jöttek, nagyobb részt máshol lakó lelkes civilek, a barátaink jöttek el segíteni.

Tanulmánykészítési szakasz
Fiatal munkatársunk, miután bejárta a terepet, támogató szakvéleményt fogalmazott meg.



Kubikos
Megfontolva a tanácsokat először alaposan felkapáltuk a területet, és kigereblyéztük az elburjánzott gyomokat. Ásóval és kapával igyekeztünk minél jobban fellazítani a talajt, ilyenkor mindig látszik, hogy a lakótelep építése során a környező területre dolgozták el az építési hulladékot, amelyre egy egészen vékony földréteget húztak. Törmelék téglák, cserepek, betondarabok kerülnek elő. Csoda, hogy van ami megmarad mégis.

12 köbméter termőföld elterítése nagy munka, eddig nem sok fogalmunk volt róla, ezután már meg tudjuk saccolni. Öten-hatan lapátoltunk talicskáztunk váltásban órákon át, de így is körülbelül a kétharmadát terítettük el a földnek. A maradék átkerült a Máglya köz túloldalára az előkertekhez.

A kapálás nagyját a Göncöl utcára néző ablaka alatt évtizedek óta kertészkedő Feri bácsi végezte. De minden generáció kivette a részét a maga módján.
János és Erzsi, a néhány házzal messzebb lakó közös képviselők is eljöttek segíteni.
A térről már ismerős Jani épp amiatt állt be kubikolni becsületből, hogy ne a hetvenen túl járó Feri bácsi legyen az egyetlen felnőtt a házból, aki segít.

Közben az egyik lakásból lejött egy néni, aki sajnálkozott, hogy nem tud segíteni, de felajánlotta, hogy főz kávét. Néhányan mások is szóltak, hogy most épp nem tudnak segíteni, de máskor jönnének szívesen. Viszont általában az a tapasztalat, hogy máskor sem bukkannak fel többen, hanem többnyire ugyanígy, szólnak, hogy éppen most nem érnek rá, de egyébként milyen jó.

Végre ültetünk
A gyomlálás és a föld elterítése után alaposan meglocsolva elültettük a növényeket. A gödrökbe terítettünk tápanyagban gazdagabb földet, trágyát. Az előző fázishoz képest ez már felüdülés volt, és látványosan alakult a kert. A két szomszéd fiú, Barna és Armando nagyon sokat és lelkesen segített. Armando eredetileg azt szerette volna, ha valaki segít a biciklijét megjavítani, de annyira megtetszett neki a munka, hogy inkább beszállt, és egész délután ott maradt. Szelíden hagyta, hogy egy darabig tévedésből mindenki Árminnak szólítsa.

Az átlátszóság fontos szempont, nézzük meg, miket ültettünk, és milyen költségeink voltak!
Az általunk hozzáadott érték, tizenöt felnőtt és két gyerek (a három legkisebbet most nem számoltam bele), együtt körülbelül kilencven munkaórája. Ki-ki kiszámolhatja, mennyi lehet ez.

Megünnepeljük
A délutáni locsolásra már a rigók is gyülekezni kezdtek, és végül a biciklire is sor került. Utána Armando végigmutogatta az anyukájának, hogy melyik bokrokat ültette ő.
Meghallgathattuk az egyik helyi nénitől, hogy ő már soha nem csinál itt semmit, sőt a fiának is megtiltja, mert ez az önkormányzat feladta. Meg egyébként úgyis ellopnak mindent.
Feri bácsiról kiderült, hogy gyári munkája mellett szakképzett barlangász volt, óriási rendszerezett ásványgyűjtemény tulajdonosa. A lakásban tartja.
A legjobb az volt, hogy úgy tűnt, mindenki jól érezte magát. Mindent összevéve, ez az áprilisi nagy munka olyan volt, amit évek óta terveztünk megcsinálni.

Nagyon köszönjük mind a húsz résztvevőnek a segítséget! Ehhez a munkához mindannyian nagyon kellettetek! Külön köszönet Szabó néninek a Göncöl utcából, aki a kávét főzte, meg az anyukámnak, aki ellátott bennünket csokis túrótortával és bodzaszörppel.

Amit a későbbiekben szeretnénk megcsinálni

- egy alacsony kerítés a kert köré

- kevés fenyőkéreg mulch kiszórása

- tábla elhelyezése 

- öntözés

- madárbarát kert kialakítása

- süti, bodzaszörp, zene

Amihez szükségünk van segítségre

Ezeket a fiatal cserjéket, bokrokat nagyon fontos öntözni ahhoz, hogy megerősödjenek, megeredjenek. Ha a tavalyihoz hasonló szárazság megismétlődne, az végzetes lenne rájuk nézve. Ha a locsolásban tudnál segíteni, jelezd kommentben vagy fb-n vagy mailben. Köszi!

nyári hajnal a Máglya közben

Kisvárosi nyár

Az utazó korán reggel ébred, hogy ne mulasszon el semmit a városból. Vibráló napfoltok táncolnak a paplanon, az utazó örül a várakozáson felül gyönyörű reggelnek. Nem is pazarolja az időt, épp csak egy nagy pohár vizet iszik, biciklire száll, és elindul a szombati piacra, amit ajánlottak neki.

Nem az alteros programokat, designvásárokat és foghíjtelkekre költözött barátságos kocsmákat kínáló belváros felé veszi útját, a Duna mentén északi irányba indul. A területet, amely felé tart, sok más kistelepüléssel együtt csak az előző század közepén kapcsolták a fővároshoz, egy nagyszabású városfejlesztési és közigazgatási rendezési koncepció részeként. Előtte, a tizenkilencedik század végétől egyre jelentősebb ipari településként működött, fa- és bőriparral, később hajó- és gépgyárakkal. Ma is furcsa töredezettség jellemzi a környéket, a hetvenes évek panellakótelepei ékelődtek be a régi munkás- és nyomokban polgári hagyományokat is őrző városrészbe.

A régi városközpont ma már nem bonyolít akkora átmenő forgalmat mint egykor, veszített pozíciójából azzal, hogy a kilencvenes évek elejére kiépített metró végállomása néhány száz méterrel odébb van, de továbbra is itt található körben a polgármesteri hivatal, a katolikus és a református templom, a gyógyszertár, a régi zeneiskola és a népszerűségét töretlenül őrző piac is. Egy-két utcával hátrébb, a kilencvenes évek társasházai között az egykori zsinagóga, az utazó újra meglepődik a városi szövet  fragmentáltságán.

Örömmel állapítja meg, hogy a piac környékének felújítása szerencsés kézzel történt, nyüzsgő és életteli maradt, több hasonló felújítással ellentétben nem vált sterillé. Imponálóan friss és sokféle a kínálat, egyedül a halas az, ahol semmit nem vásárolna. Ugyanúgy megtalálhatóak itt a néhány csokor lestyánt, pár kiló gyümölcsöt  áruló nénik, mint valószínűleg harminc vagy negyven éve is. Persze nem ismeri fel a népviseletet, de azt látja, hogy a kofák között most is akadnak még parasztszoknyás, kendős öregek, néhányan valamilyen régi hagyományt követő kontyokkal, kék kötényekkel. Hatalmas cigányasszonyok levendulát tukmálnak az emberre, gyerekek csattogó papucsban szaladgálnak a párakapu körül. Hátrébb kiskutyát, libát is árulnak, régen élőállatpiac is lehetett, ma ez már inkább kivétel.

Miután inkább passzióból mint szükségből válogat a kicsattanóan friss padlizsánok, cukkinik és sörretkek halmai között, elcsodálkozik, hogy máris kapható és gyönyörű csillogó a cékla, kóstolókat vásárol a legszebb gyümülcsökből, megiszik egy kávét a kerek presszóasztalka mellett. Elmélázik azon, hogy mások magyar piachoz nagyon is, de a napszakhoz kevésbé illő pizza méretű tejfölös lángosokat, sültkolbászokat tolnak befelé. Ebédre visz egy rozskiflit egy-két kanálnyi vargányakrémmel, hozzá olajban eltett szárított paradicsommal, és elégedetten nyugtázza, hogy a városnézést gasztronómiai túrával kombinálta.

A templom előtt lépcsőzni tanuló kétévesek, a füvün üldögélve cekkeres asszonyok beszélgetnek. Bentről felújított harangjáték szól, egy régi, népszerű katolikus népéneket játszik. Az utazó tudja, hogy az efféle nosztalgia önmagán túlmutatva nagyon is egybeesik az ország jelenlegi kormányának politikájával, de itt most még ez sem zavaró. Pedig hát hol vannak már azok a mámik, akik ezeket a dallamokat szívből énekelték.

A templom és a piac közötti rövidke sétányszakaszon bolhapiac nyüzsög, régiséget, ruhát, gyerekjátékokat, mindenféle helyi kacatot árulnak.

A könyv jó barát. Nyúl nyúl!

iskolaköpeny, krétapor, por mindenen. az a terítő, igazán.
A Kilián György Általános Iskola tanterme 1957-ben.

Angyalföldi gyerekek

Reményi József fotóján a Béke útnál adagolja a fagyit a triciklis fagylaltos, 1953-ban. A néző pillantását a képből a fotósra kinéző kislányok ragadják meg elsőre. Nem kétséges, hogy sorra kerülnek, így a figyelmük megoszlik a fagylalt és a fotós között. Másodszorra azt látom, hogy milyen csinosan vannak öltöztetve a gyerekek. Aztán feltűnik, hogy mekkora csapatban verődtek össze az utcán a fagylaltos csengőjére. Tavasz lehet, vagy egy hűvösebb kora nyár, még tart az iskola. A pillangós masnidivat, bájos, ilyen volt anyám két copfjában is ötévesen. Hátrébb a nagylány kötényruhája már talán iskolaköpeny. A fagylaltos elegáns fehér egyensapkája mintha a flottillát idézné. Vajon vállalati egyenruha része? A háttérben a Béke úton éppen megáll a villamos.
Te mit látsz még?

Egy-két hónapja továbbadtam a hírt, hogy gyűjtést szervez 13. kerületi fotókból a Dagály utcai könyvtár. Az ajánlat úgy szólt, hogy segítenek szkennelni azokat a családi, amatőr képeket, amelyeken a kerületi helyszínek látszanak, és lehetővé teszik, egyben kérik a képek megosztását. A munka elkészült, a beérkezett képekből a kiállítás megnézhető online is (sajnos kis méretben), a könyvtár egyik termében pedig június 1. és augusztus 23 között (a nyári nyitvatartás korlátozott).

Lehet szemezgetni a fotók közül, ezek itt például újabb képek az öreg kintornásokról, akik után hosszabban nyomoztunk egy fél éve, meg is írtuk itt meg itt.
Míg a negyvenes években épült közeli OTI-telep kicsi kertes bérházait a többnyire négy-hat gyereket nevelő munkáscsaládok között osztották ki, addig a hatvanas évek elején átadott Thälmann utcai lakótelep lakásaiban jellemzően már kétgyerekes családok éltek. A fényképet készítő valószínűleg a saját kislányát állította  képbe, aki büszén pózol a verkli mellett. Igazi jókislánynak tűnik, a piros pöttyös kalapkája ma épp megint nagyon menő lenne.

Köcze Pálné fényképei 1965-ből

május

valami készül

Update:
A Valami megérkezett!

Az objektum ezzel a furcsa domború formájával csábíthat, hogy ráálljanak, megmozgassák, én legalábbis biztos kíváncsi lennék. Viszont ha ráugrálnak, esélyes, hogy eltörik. Nem tudom előre, a felirat csökkenti, vagy növeli ennek az esélyét.

Elvinni nem volna egyszerű, remélem megmarad addig, amíg lesz időnk folytatni vele a  munkát. Mostanában itt megint mindenfélét ellopnak a környéken. Néhány sarokkal odébb kiásták és elvitték a frissen ültetett bokrot, a szebb virágokat rendszeresen kilopják az előkertekből. A napokban a szomszéd lány kis virágágyásából a tégla szegélyt lopták el, hogy erre tegyék az autót, aminek a kerekeit vitték egy éjszaka.

Szóval vannak kétségeim.

Sárga úton

A sárgavirágos villamospályát, amiről az Urbanista, majd az index és a hvg is beszámolt, április 21-én, a Föld napján fotóztuk a kertépítés után, a tizennégyes villamos Rokolya és Gyöngyösi utcai megállója között, éppen itt, ahol a google térképén a szerelvény halad.

Népfürdő

Állítólag szerdán lesz idén a tavasz, ennél is optimistább híresztelések szerint szerdától kezdődően tavasz lesz. Még emlékszem, hogy volt, és remélem, hogy lesz úgynevezett jóidő, bíztatásul osztom meg ezt a filmhíradórészletet, 1947-ből. Tömeges strandolás a még kiépítetlen angyalföldi gyógyforrásnál.

Az 1944-ben a Duna medre alatt talált gyógyvizet 1948-tól már a frissen nyílt Dagály fürdő hasznosította. A fürdő történetének korai időszakára ma már leginkább a neonfelirat utal. A bejárat mellett ma is ingyen lehet gyógyvizet venni egy falikútból, napközben többnyire van is egy kis sor.