Dagály

az 1948-ban nyitott fürdő fiatal éveit idézi a régi neonfelirat.

víz

Madárfürdőkről szakszerűen és részletesen az MME honlapján, videókkal.
(kb arról szól egyébként, hogy legyen elég nagy, de ne legyen túl mély, ne legyen borulékony, egész évben szükség van rá, naponta célszerű takarítani, és időnként algátlanítani is.)

kép innen

jól megnézzük és elmeséljük!

A Kortárs Építészeti Központ gondozásában működő Fügés kert Budapest legnagyobb közösségi kertje a Nyugati pályaudvar szomszédságában (a Ferdinánd híd lábánál). A közel 5500 m2-es Fügés Kert az elképzelés szerint a város egyik különleges színfoltja, valódi mintaprojekt lesz, egyben példa arra, hogy hogyan lehet egy ideiglenesen hasznosítatlan területet társadalmi szempontból hasznossá, közösségivé, virágzóvá tenni.

 közösségi kertek

víz

private garden Brugge

innen

víz

egy nagyon kis ívű lencse alakú öntőformára gondoltam, gumiból, vagy valamiből, rá lehetne nagyítani a mintázatot, és köré kb 20 centis közzel egy zsaluzatot, és valahogy így... három láb biztonságosan megtarthatná, mint azokat az a hatvanas évek-beli beton virágtartókat, vagy mint azok a kis vas grillező háromlábak.

más is tesz-vesz

este ...és reggel

víz

egy olyan dologra volna szükség ami
- sok madarat vonz a környékre
- esztétikus térelem
- jól bírja az időjárást
- alacsony a fenntartási költsége
- nincsenek bonyolult v külön anyagból lévő részei - nehéz megrongálni
- nincsenek külön anyagból lévő részei, anyaga nem értékesíthető - nem érdemes ellopni

 

ezt az első két képet telefonnal fényképeztem ki egy könyvből, amire épp rásütött a nap, bocs. viszont amit nézni kell: a sűrű sövény eltávolítja a vízfelületet az illetéktelenektől, úgymint emberek, macskák, sóvár gonosz lelkek. Ezzel egyben védelmet nyújt a madarak számára. A megemelt, és a sövény tetejével egy szintre hozott vízfelület látványos, feltűnő és csalogató.

 

 

és még ilyesmik

ez Maurer-Klimes Ákos és Kucsera Péter síremlék-terve

munka, július

A hétvégén egy rakás vízhólyagot gyúrtam a kezemre a lombseprűzés, szemétszedés közben, de most megint egy kicsit jobban néz ki a park pár napig. Néhány érdeklődő is akadt, igaz a felnőttek mindig megpróbálnak meggyőzni, hogy úgysem fog soha semmi változni, de azért  többnyire jóindulatúan figyelik az erőfeszítéseimet. A kisgyerekek lelkesebben segítenek, ők még nem tudják, hogy úgysem fog soha semmi változni, és hoznak egy-egy levelet az összesöpört halomba. Nagyon jó volt dolgozni, a múlt heti szélviharoktól rengeteg tavalyi levél kavarodott elő valahogyan még most is, ettől jó látványos lett a munka, a sok esőtől meg fantasztikus erdőillat szállt a felkapargatott földből. Kis csoportokban kalapos gombák is megjelentek itt-ott. A kertészkedés nagyon jó, igazából a közösségi részébe fáradtam bele kicsit, pedig még egy nagy lendületet kéne venni, hogy ősszel elvégezzük az elképzelt földmunkákat, telepítsünk sövénynek valót és még néhány bokrot, megcsináljuk a madárfürdőt, rendbe tegyük a trafóház környékét, elültessük a tulipánhagymákat. Mivel a pénz, amiből gazdálkodunk egy utólagos finanszírozású pályázat keretében kerül a társasházhoz, ezért a Gáborral közösen készített pályázat kárba vész, ha nem használjuk fel a tervezett célokra. Meglátjuk még hogy alakul, és hogy érdemes-e jövőre is nekifutni, vagy az év végével inkább le kell kerekíteni ezt a történetet, összefoglalni a tanulságokat, és keresni egy alkalmasabb terepet az effajta világjobbító naivságok számára. Azért ha kinézek az ablakon a növögető fákra, bokrokra, azt hiszem mindenképpen megérte.

nagymacskafestés