hűlt hely

elég sokan, kicsit több mint ötvenen gyűltünk össze február 13-án a helytörténeti gyűjtemény által meghirdetett likőrgyári épületbejárásra. Sajnos a helyszínen az derült ki, hogy bár a Váci út környékén sok érdekes ipari emlék van, ez pont nem tartozik közéjük. Ráadásul a teljesen semmitmondóra gyalult homlokzat mögött ma különböző cégek bérelnek irodákat, így csak az udvarig jutottunk, ahol az egyetlen ideiglenes érdekességet az a lelkes, kíváncsi és sokféle érdeklődőből összeállt csapat jelentette, akik mi voltunk. Hármasban egy sofőrrel beszélgettünk hosszabban, aki harminc éven keresztül vitte szerte az országban az itt készített piát, most kíváncsiságból eljött, és néhány bemelegítő kérdés után mindenfélét mesélt. Külön-külön nem emlékezett márkanevekre, de arra igen, hogy volt az általános háromcsillagos konyak a mindenkinek, és egyfajta limitált szériaként egy ötcsillagos változat, amelyet csak az arra érdemeseknek, elsősorban az egykori pártvezetésnek szállítottak.
A csikorgó hidegben aztán fokozatosan el is szivárogtak a résztvevők. Néhány nosztalgiázó, és pár kézről kézre járó fotó bizonyította, hogy jó nyomon jártunk, itt egyszer valami volt.

a képeket a helytörténeti gyűjteménytől kaptam közlésre

titokzatos erdő

a tél mélyén

fagymentes, védett helyeken még februárban is virágoznak bokrok, ezt például a Béke téren fényképeztem a héten kedden. Először azt hittem zanót, de most a képet újranézve nem vagyok biztos benne. Erőteljes, sűrű bokor, ilyenkor is szép, májusban gyönyörű lehet.

coming soon - március, munka, mnapsütés!

arra gondoltunk, hogy az első gerillakertészkedési akció
a március 5-6-i hétvégén legyen, és első alkalommal a trafóház körüli kertrészt keltenénk új, tavaszi életre.
a tervekről írok majd részletesebben, ültetendő virágokkal kapcsolatban már kaptunk egy felajánlást, akinek van bármilyen kapcsolódó ötlete, írja meg!

lak

a grúz építészet és a hatvanas évek apartmanházai ihlették a készítőket ebben a projektben. A cél olyan szobrászi alkotás volt, amely egyben lakóhely is.

via dezeen

AMINK VAN - az év madara!

2011-ben a SZÉNCINEGE. Amint látszik, máris egy kicsit elbízta magát.

Az ehhez hasonló címosztásokkal általában veszélyeztetett fajokra szokás a figyelmet irányítani, de ez most kivételesen nem így van. A széncinege sztorija kimondottan egy sikertörténet, amely megmutatja, tudatos védelemmel, gondoskodással sokat tehetünk a fajok sokféleségének, a biodiverzitásnak a csökkenése ellen. Annyira sikerült megmenteni, hogy már nem is számít védettnek.
Egyszerű kedves madarak, csapatosan járnak, a hangjuk minden dallamosságot nélkülöző kis csipogás, mint valami oldszkúl kvarcjáték. Csapatban élni megtérül, az ember mindig tanul ezt-azt. Dél-Angliában figyelték meg például, hogy a cinkék megtanítják egymásnak hogyan kell az ajtók elé kitett tejesüveg fóliáját felbontani, ha reggelizni akarnak. Később a technika egész Anglia cinkéi között elterjedt, sőt más madarak is átvették.

Nálunk a téren is lakik cinkecsapat, az ablakba kitett madáretetőből leginkább a napraforgómagot szemezgetik, és a fagyúgolyón is egymást váltják kora reggel. A gallycsonkra szúrt almában már nem annyira hiszek, mert fotókon láttam ugyan almaevő madarakat, de nálam hozzá sem nyúltak sem egyben, sem szeletelve, sem fahéjas almatorta formában.
Hogy mit tehet egy madárbarát, illetve minden, amit tudni akarsz a széncinegéről, de sosem merted megkérdezni, és most én sem írtam meg, az megtalálható ITT

sőt, a Magyar Madártani Egyesület honlapján már arról is lehet szavazni, hogy a  feketerigó az egerész öly, és a vörös vércse közül melyiknek adnánk legszívesebben az év madara címet 2012-ben. A három pályázó portfoliója ITT tekinthető meg.


kép pedig a szokott forrásból.

anyámnak volt egy darabka földje

mindig magánál hordta.

Hafsteinn Juliusson és Collen Jordan ékszerei

Városi séta, esti tárlat - programajánló

Most vasárnap, február 13-án meghosszabbított nyitvatartással búcsúztatja tavaly szeptember óta tartó kiállítását az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény, ahol több ingyenes programot is terveztek a kiállítás utolsó napjára.
Legérdekesebbnek a fél háromtól induló séta tűnik, az angyalföldi likőrgyár egykori épületét lehet megnézni, a bejárást a gyár egykori igazgatója, Gerencsér Emil vezeti, találkozó a Váci út - Forgách utca sarkon.
Öt órakor Valuch Tibor társadalomtörténész, a Kádár-korszak kutatója tart előadást arról, hogyan vált a Coca-Cola Nyugat-fétissé az államszocialista Magyarországon. Emlékeznek a Megáll az idő-re? :) vagy vannak saját emlékeik erről az időszakról?
Tárgykultúra-, ipar-, életmódtörténet és a papírrégiségek iránt érdeklődőknek zárásként este hat és tíz óra között rendhagyó tárlatvezetésen lehet rész venni, hogy ez mit jelenthet egy likőr-történeti témájú kiállításon, arról csak sejtéseim lehetnek, mindenesetre remélem a legjobbakat.

így néz ki forintban, avagy

a siker édes íze!
már az általunk ültetett kis nyírfával tesznek vonzóbbá eladó ingatlant! :)

Ács Irén két angyalföldi fotója

1960

1964

A földszinti lakás előtt asztalkából, sámliból meg hokedliből babaházat építő kislányok olyan ötvenhat-ötvenhét évesek lehetnek most. Ezen a képen nincs olyan azonosító elem, ami alapján pontosan meg lehetne mondani, hol készült, a hangulat mégis jellegzetes.

A kamerába mosolygó plakátragasztó(?) bácsi gondolom nem él már, ha mégis, akkor túl lehet a százon. Az egykori helyszínt viszont a Budapest anno… fórumközössége briliáns módon azonosította. Villamos nem jár már ezen a vonalon, az út macskaköves burkolatát is kicserélték rég, a kőkockás járdákat is felszámolták szerte Angyalföldön, a háttérben álló épületet pedig most az őszön bontották le (a google térképén még a helyén van). A hirdetőoszlop a Váci úton, a Dévai utca sarkához közel állt valaha. Innen egy saroknyira, a Váci út 50. alatt található most az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény.
(Azt hiszem kell csinálni egy új fotót ebből a nézőpontból.)

Ács Irén itt szereplő képei a Légyott/Rendezvous című albumban jelentek meg.