Igazgyöngy

Ez a poszt a Wang folyó versei blogon megjelent írás szerkesztett változata. Arra gondoltam, hogy ugyan nem vág sem a kertészkedés, sem a helytörténet témába, de nekem személyesen van annyira fontos, hogy beszerkesztem ide is. Hátha az olvasók számára sem haszontalanul.

A kis Szent György-ikonhoz nagyon hasonlóakat készítettek mezőségi román családok a tizenkilencedik századtól kezdődően. (Kós Károly szép tanulmányt írt erről a megélhetés-kiegészítő tevékenységről, amely itt olvasható.) A rendszerváltás előtt Erdélyt járó magyarországi értelmiségiek előszeretettel hozták-csempészték haza az üvegre festett naiv képeket. Ahogy elnézem a szelíd mosolyú lovacskát, amint a keretből előrelépve patáját finoman emeli a sárkánykígyó fölé, meg is értem.

Ez az ikon azonban nem Erdélyből érkezett, hanem, bár a román határ közeléből, de a magyar oldalról. Készítői pedig magyarok, cigányok.

L. Ritók Nórát és a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapítványt és művészeti iskolát egyre többen ismerik Magyarországon, elsősorban az általa vezetett blognak köszönhetően. Nóra eredetileg alapfokú művészeti képzést tervezett a Berettyóújfaluban és a környező kis falvakban élő, többnyire nagyon szegény gyerekek számára.

Az iskola ma már szép szakmai sikereket tudhat magáénak, a gyerekek munkáikkal nemzetközi versenyeken is jól szerepelnek. A díjaknál sokkal fontosabbak azonban azok a jó élmények, amelyek az iskolában érik őket. Az alkotás alkalmával sikerélményekhez jutnak, önértékelésük javul, énképük megerősödik, és az itteni munka a többi iskolai eredményükön is érződik. Ha van a szegénységből kivezető út, csak ez lehet az.



Hamar kiderült azonban, hogy bármilyen eredményt csak az oktatáshoz nagyon szorosan kapcsolódó szociális munkával lehet elérni, és olyan komplex segítségnyújtással, amely együttműködéseket alakít újjá az együttműködést már régen elfelejtett résztvevők között.

Nélkülözhetetlen, hogy minden érintett, a gyerekek, a szülők és a hivatalok is értelmét lássák az erőfeszítéseknek, és higgyenek benne. Ennek a hitnek és együttgondolkodásnak az újraépítése a legnehezebb feladat, amely azonban nem kispórolható, és nem helyettesíthető kampányszerű adományozásokkal.

Több más segítő tevékenység mellett ezért indított el kísérletként az Igazgyöngy Alapítvány egy vállalkozást, a Szunót, amely a nagyon magas munkanélküliséggel küszködő kistérségben ad végzettség nélkül, helyben végezhető munkát az itt élő nők számára.

A generációk együttműködésén alapuló projekt a gyerekek iskolai festményeire, rajzaira alapozva ad munkát a felnőtteknek. A kiválasztott gyerekrajzokat a felnőttek dolgozzák át hímzésekké, s ezeket a hímzéseket használják fel az általuk varrott termékeken.

Nézzenek körül még karácsony előtt a Szuno webshopjában, és ha tehetik, vásároljanak most, vagy később. Ha tetszik, amit látnak, kövessék figyelemmel a vállalkozás alakulását, térjenek vissza rendszeresen a bolthoz vagy L. Ritók Nóra blogjához – nem könnyű olvasmány –, mert ennek az ügynek a sorsa olyan tanulságokkal szolgál, amelyekre mindannyiunknak életbevágó szüksége van. Lehet-e a szinte semmiből, fokozatosan dolgozva, esélyeket teremteni olyanok számára, akik földrajzi, társadalmi, munkaerőpiaci helyzetüknél fogva a legnehezebb helyzetben vannak, és sikerül-e jó gyakorlatokat különböző helyeken adaptálni. Nem csak néhány nehezen élő település, hanem mindannyiunk sorsa függ ezen.

Legyenek csendestársak ebben a munkában, amelynél fontosabb ma nem történik Magyarországon.

Update: most olvasom, hogy L. Ritók Nórát az RTL klub szavazásán az év embere kategóriában jelölték díjra.