munka, október

a hétvége mérlege:

- összeszedtük a szemetet.
- 45 zsák levelet söpörtünk össze négyen. A borsos árú Fiskars seprű maximálisan jó befektetésnek bizonyult, kb kétszer olyan gyorsan és hatékonyan lehet vele dolgozni, mint a többivel, ő a kedvenc.
Jó volna, ha a közterületesek minél előbb elvinnék, mert sajnos a megbeszélt helyre kitett zsákok pillanatok alatt odavonzzák a törött háztartási gépektől kezdve az építési törmeléken keresztül a mindenféle kiszerelésben érkező kommunális hulladékot is.

a Máglya közben ültettünk

- egy sárgavesszős somot - a piros annyira szép, többen dicsérgették, pedig elég kis csenevész, megviselte a több hónapos csapadékhiány. megpróbálunk egy vegyes csoportot csinálni. most egy földlabdás, nagy bokrot választottunk, látszik, hogy öntözgették, még most is virágzik.

- négy homoktövist - ez egy igen-igen régóta használt gyógynövény, Tibettől a mediterráneumig mindenfelé használták, nagyon magas c-vitamin tartalma mellett egy csomó egyéb hasznos anyag van benne, immunerősítő, gyulladáscsökkentő, májvédő, a gyógyszer- és az élelmiszeripar is használja. Erdélyben kirándulva sokat szedtünk, nagyon fanyar és nagyon jóízű. Mi nem ezen hasznosságai miatt, hanem a madarak kedvére választottuk a kertünkbe. Kétlaki, az ajánlás szerint egy hímivarú cserje három négy nő beporzásával boldogul el, övék a pálya, reméljük, ilyen szép lesz:

- tíz japán kecskerágót - ezzel a szép kis sövénynekvalóval már többször nekifutottunk, az eddigieket kiirtották, most megint próbálkozunk.
- egy gyönyörű babérmeggyet - kiváló árnyéktűrőként ajánlották. Most nézem, hogy a babérmeggynek még a kártevője is megnyerő, de az esetleírásokat olvasva mégis azt remélem, nem fogunk találkozni.

vincellérbogár

- tíz tő vadszőlőt - ezekkel a beton pergolát tervezzük romantikus-vadregényessé tenni, hogy a buszmegállóhoz vezető út mindig a kaland ígéretét hordozza. Jó volna a szépen pirosodó vadszőlő-leveleket az örökzöld borostyánnal kombinálni, de a tavaly ültetett borostyántövek növekedése mondjuk így, elég visszafogott.

A Tahi útnál leginkább az ültetéssel ment el az idő
A föld itt valamivel jobb, mint a Máglya közben, de még itt is annyira száraz, összeállt és sittes, hogy bőven hasznát láttuk a tavasszal vett csákánynak. Ezzel néhány évek óta otthagyott tönköt is kiforgattunk, eldolgoztuk a helyüket.
- három orgonabokrot indítottunk a jövő felé
- itt is ültettünk egy sárgavessszős somot
- egy kis mogyoróbokrot
- valami zanótnak tűnő dolgot, amit Gábor választott, én meg teljesen elfelejtettem a nevét
- elkezdtünk csinálni egy sövényt a kecskerágóból az egykorvoltak pótlására
- végül visszaépítettük az ellopott ágyásszegélyt, és fogadtuk a gratulációkat az arra járó néniktől (és itt munka közben meghallgattunk egy-egy felvonást, hogy egyébként micsoda emberek vannak, és hová jutott a világ)

A virághagymák még elültetésre várnak, ez az akció egy kis előkészítést igényel.

Az önkormányzattól kis utánjárás után arról kaptunk egy értesítést, hogy mától már (okt. 17-től) működnek a csapok. Még nem próbáltuk ki.
Fotók legközelebb.