Most a napokban a kemény fagyok miatt még sokkal fontosabb a madarak itatása!

Erre a célra egy a földre vagy a virágládába helyezett műanyag virágalátét tökéletesen alkalmas. Ha a földön egy nagyobb követ is teszünk az aljába, az megakadályozza, hogy a madarak kiborítsák. (Nálam egy kis műanyag ételdoboz van az ablakba csavarozva.) Ugyan a víz a tartós hidegben újra meg újra be fog fagyni, de ha langyos állapotban tesszük ki, ez a néhány óra életmentő lehet a madarak számára! Az itatás fontosságáról és apró trükkjeiről hosszabban is ír a Magyar Madártani Egylet.

fotó vasuta

Reménybeli tulipánok

A házak nagyon hasonlítanak a mieinkre Máglya közben, de ez a pelikán a tizedik kerületben, a Szárnyas utcánál őrzi a tulipánokat. Akiknek sajnos romlanak az esélyeik, ezzel a nagyon kemény fagyos időszakkal, ami elé nézünk a napokban. Remélem valahogy kihúzzák azért, kiderül.

itt meg a TÉRKÉP

munka, január

itt tartunk, valóban hihetetlenül lassan megy, a végül 25-én lepecsételt ügyiratot pár perce küldték át mailben, igaz, nekem sem volt időm nagyon hajtani a dolgot, remélem tudunk egyeztetni. valamelyik közeli hétvégére sok lelkes helyi kubikos kéne, majd írok a lépcsőházakra (sajnos a leglelkesebb segítők nagyobb része már elhagyta az országot).

IDŐBEN! ültess fát!

Reménybeli tulipánok

amiket Petteri ültetett a XIII. kerületi Esztergomi út - Dunavirág utca kereszteződésben. és a TÉRKÉPEN

föld

Az előbb felhívtak a főkerttől, hogy egyeztessünk részleteket, milyen földre gondolok, és ígértek egy mailt. Néha kiderül, hogy talán csak túl türelmetlen vagyok a magyarok mediterrán tempójához.

...

A mesebeli fa lombjai

a fotó Mester Tibortól

Mindennap elbiciklizek az utca végét lezáró műteremház előtt, amelynek szélső lépcsőháza mellett néhány éve ez az emléktábla hirdeti, hogy itt élt és dolgozott a festő, grafikus, a legszélesebb körben könyvillusztrációiról ismert Würtz Ádám. Rengeteget rajzolt.

Például

Altatót a kicsiknek:

A kisujjnyivá változó görög kisfiú és török kislány különös kalandjait Ciprus szigetén

És nagyoknak:

Sólem Aléchem nosztalgikus-fájdalmas elbeszélése egy gyerekkorban gyökeredző szerelemről, gyönyörű törékeny kis történet alig történésekből

Wilde-hoz

az Anangaranga a Medicina kiadó jóvoltából a Kádár-korszak rendkívül szegényes erotikus könyvkiadását gazdagította. A szöveg valószínűleg sok olvasójának okozott csalódást, de az ide készült színes rajzok, a homályból gyöngyházszínben derengő nőkkel nagyon jól sikerültek

Könyvek Würtz Ádám illusztrációival:

Sólem Áléchem, ÉNEKEK ÉNEKE, Európa, 1959.

Vermes Magda, HOLDFÉNY – klasszikus elbeszélések, Móra, 1962.

Szederjei Magda, AZ ÖSVÉNY TITKA, Móra, 1964.

William Shakespeare SZENTIVÁNÉJI ÁLOM, Magyar Helikon, 1972.

Hárs László, 10X10=100 MESE, Móra, 1973.

József Attila, ALTATÓ, Móra, 1974.

Kormos István, LUCA SZÉKE, Móra, 1974.

Szabó Lőrinc, LÓCI ÓRIÁS LESZ, Móra, 1974.

Hárs László, HOL VOLTAM, HOL NEM VOLTAM, Móra, 1975.

Ignácz Rózsa, HAJDANÁBAN ZAMBIÁBAN, Móra, 1978.

Peonidu-Vangelió, HIPP-HOPP KALANDJAI Móra, 1978.

Varga Domokos, NÉPEK KENYERE, Móra, 1978.

William Shakespeare SZONETTJEI, Magyar Helikon, 1979.

Ágh István, HÁNYAT NÉZEK A NAPTÁRBAN?, Móra, 1980.

Timur Zulfikarov, NASZREDDIN HODZSA ELSŐ SZERELME, Móra, 1980.

Vátszjájana, KÁMA-SZÚTRA, Medicina, 1982.

J. M. Barrie, Tótfalusi István, PÁN PÉTER, Móra, 1983.

Bakó Ágnes, ARCOK A BELGA TÜKÖRBEN, Móra, 1986.

Kaljánamalla, ANANGARANGA, Medicina, 1986.

Tuomo Lahdelma, A TEREMTŐ KAKUKKJA -  finn gyerekversek, Móra, 1988.

munka, január

a mi házunk előtti kertben úgy tűnik jól működik az avargyűjtő amit építettünk, azóta, hogy pár hónapja valaki belerakott egy habszivacs matracot meg egy feleslegessé vált szőnyeget, nem volt hasonló eset. A múlt héten ide épített másik is rendben van. A másik kert számára összeszerelt két rekeszbe viszont néhány nap alatt került mindenféle, a sörösdoboztól a lakásfelújítási hulladékig. Ennek lehet az oka, hogy az itt lakók még nem látták a folyamatos munkánkat, és ezért nem alakult ki a szükséges minimális együttműködésnek az a szintje sem, hogy nem teszik tönkre amit csinálunk, de lehet az értelmezés hiánya is, illetve az az egyszerű, szegénykultúrára jellemző dolog, hogy bármilyen új tárolásra alkalmas térelem szemétlerakóként értelmeződik. Ennek a javítására kísérletként készítettem egy újabb feliratot is, és a meglévőn növeltem a betűméretet. Egyelőre csak két lapot tudtam lamináltatni, ezeket felszögeztem reggel, de lehet, hogy majd csinálok még néhányat.

és a régi, nagyobb betűkkel:

(A belógó ág egy aranyesőhöz tartozik (Forsythia),  már tele van rügyekkel.)

Hátra van az eddig idegyűlt szemét elhordása kukába és szelektív gyűjtőbe, erre reggel nem volt időm. Gondolkodom, hogy mit lehet tenni, ha újragyűlik a szemét, ennél többet valószínűleg semmit, illetve mielőbb el kell bontani a rekeszeket, ami kár lenne. Közben idő hiányában még mindig nem csináltam meg a többféle képes feliratos lapokat, amit L tanösvénynek nevezett, ideje volna, mert így lehet, hogy előbb amortizálódik mint hogy befejeződne a fejlesztés, ilyenre szoktunk látni példákat.

ha

a gerillakertész kitenne egy kis táblát is, mondjuk hogy

Ide néhány virágot ültettünk, kérlek vigyázz rá, és ne vidd magaddal!

az javítana, vagy rontana a megmaradás esélyein?