esős vasárnap

az előző hétvégén kicsit összeszedtük a szemetet a téren, és leástuk a régóta pincében várakozó cöveket a fűzfa mellé. Most már egészen stabil egzisztenciának látszik. A dréncsövekkel kicsit elkéstünk, így három hónap elteltével nem akartuk körbeásással nagyon megbolygatni a növekvő gyökérzetet, ezért azokat eltesszük az őszi ültetésig a bokrokhoz.

közös többszörös

vettem az OBI-ban ezt a két tízliteres öntözőkannát még májusban, de akkor valahogy nem volt rájuk szükség. Felírtam rájuk alkoholos filccel, hogy a társasház tulajdona, persze ez letörölhető, ha valaki akarná. kicsit kallódott a szárítóhelyiségben a padlás mellett, végül jobb híján letettem a pincébe, és kiírtam a lépcsőházban, hogy bárki kölcsönveheti  a kert és a fák locsolására. Persze ez egy részmegoldás, hiszen a többi lépcsőházban lakók nem is tudnak róla, és nem is tudják használni, de lehet haszna, ha mások is látják, hogy valaki öntözget.

helyzetjelentés

a hosszú esőszünet után a jövő héten készülök új bejegyzéseket írni,

addig gyorsan csak annyi, hogy a reménytelennek tűnő borostyánok a rengeteg eső hatására mégis megeredtek. most a betonlugas mindegyik oszlopánál van egy-egy óvatos kis kezdemény.

nevet még nem érdemes adni nekik a magas halandóság miatt (legfeljebb valami ideiglenes óvónevet, Nemvagy, ilyesmi), de ez is jóval több, mint amire néhány hete számítottam.

1961

A park körülötte megnőtt, sőt el is öregedett, de ez a buta kis betonvalami még most is ott van, örök és egyedi darabnak tűnik. gyereket sosem láttam rajta, igaz sokat változtak a szokások, az ilyen korú gyerekek már kevésbé járnak játszótérre mint fél évszázada, a kicsiknek meg ott az eu-konform.

első kudarc

városi felületekkel foglalkozó kertészek között közhelyszámba megy a megállapítás, hogy az ide ültetendő növényeknek nem szabad túl dekoratívnak lenni, mert azt az emberek leszedik, letörik, magukkal viszik. Főleg Budapesten. Főleg, ha nem őrzött a terület, vagy ha úgy érzik, hogy nem figyelik őket vagy ha szegényebb a környék (be lehet cserélni a kocsmában egy felesre) Ha nagyon csábító külsejű a virág, szinte kiprovokálja hogy valaki arra járó végül elvigye (vö: a kerítésen még épp kiférő aranyos kiskutya, kiscica).

Részben emiatt gondolkodom inkább fákban, nem túl virágos, vagy ajándékba kevésbé adható bokrokban. például az anyák napjához veszélyes közelségben nyíló orgona szóba sem jöhet, az amúgy gyönyörű aranyeső sem igazán. Bodzát mindenképp szeretnék, igénytelen és minden állapotában nagyon szép, virágjának jó az illata, vonzza a bogarakat, a bogyóit a madarak is szeretik, de igazából még ennél is tartani lehet attól, hogy lecsupasztják, mióta minden női újság közöl népszerű szörprecepteket.

Szóval, tudom én, de a néni a piacon olyan kedves volt, és olcsón is adta, hogy nem álltam ellent, így kerültek ide a nefelejcsek. úgy tűnik a szépség- vagy eladhatóságfaktoruk túl magas volt ebben a környezetben, mert reggelre majdnem mindet elvitték.
Azért ideteszem a képüket amit még szombaton csináltam.

talán más tanulsága is van, a dolognak. arra gondolva vettem meg, hogy ha a senki által nem istápolt boglárka is így el tudott szaporodni, akkor esetleg a szintén magas vízigényű nefelejcs sem esélytelen. valószínűleg nem látványos kis csoportba, hanem egyesével elrejtve kellett volna ide-oda ültetni, nagyobb területen szétszórva.

ez a kép pedig azt mutatja, hogy szakadások mutatkoznak a partizánmozgalomban! :)
nem tudom ki, és mikor, de láthatóan nagy gondossággal elültette ezt a kis virágot (mindenesetre megöntöztem)

miez, hogy hívják, ki ismeri?

A fákat is öntözöm, elég macerás a harmadikról lecipelni a vizet, és látszik, hogy a kis fűz nagyon nélkülözi a cöveket, amit még nem tudtam megvenni.

a nyírecske egyelőre jól érzi magát, dolgozik a megmaradásért. itt a képen ijesztően pálcikának tűnik a törzse, a valóságban kicsit jobb a helyzet.

brzezina

innen


(érdekes, hogy a többi munkája a nőnek elég giccses, de ez meg a jól lehatárolt téma miatt milyen finom.
s ha lengyelek, akkor már kapjon egy linket az a gyönyörű régi Wajda-film)

KÖLTSÉGEK, ÁPRILIS

amint látszik, a ház számára nem nagy összegből el lehet indítani változást, a saját zsebemhez mérten viszont azért ez már komolyabb kiadás, ezért aki palántával, vagy egyéb aprósággal hozzá tud járulni a jövőben, az szóljon, adjon, jöjjön, segítsen! Köszi.
donátortáblákról meg majd beszélünk ;->

következő ültetés, május 1., kilenc óra

birjoza

Ivan Bilibin és az orosz népmesék titokzatos nyírfaerdői:

(a Világszép Vaszilisza című mese illusztrációi közül)

nyírfaliget

ahogy elültettük a nyírfát és nézegettem, pár nap alatt arra jutottam, hogy ezt nem is így kellene, hanem kis csoportban, négy-öt fácskát legalább. igazából úgy is szokták.
ezt a kis csoportot példának a Margit-szigeten fényképeztem:

A nyírfák jól bírják az egymáshoz közeli ültetést is, az ágszerkezetük is megengedi, a lombjuk szellős, nem olyan zárt, mint pl a vadgesztenyének, átengedi a fényt, és a fehér törzsek ritmusa nagyon szép.

Ősszel lehetne ültetni még párat mellé.

Medve a nyíresben

Charley Harper grafikája innen